adozona.hu
BH 1996.6.344
BH 1996.6.344
A köztisztviselő a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen akkor fordulhat a bírósághoz, ha azt a törvény megengedi [1992. évi XXIII. tv. 59. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1971 óta áll az alperessel, illetőleg a jogelődjével köztisztviselői jogviszonyban. Kezdetben általános adminisztrátor, majd ügyintéző munkakört látott el.
Az alperes hivatalvezetője a korábbi szóbeli utasítását megismételve, 1994. április 13. napján írásban utasította a felperest, hogy ideiglenesen, az intézkedés visszavonásáig, ügyfélfogadási napokon az ügyfélfogadással kapcsolatos teendőket lássa el.
A felperes az intézkedés hatálytalanítása iránt keresetet indított, mert azt ...
BH 1996.6.344 A köztisztviselő a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen akkor fordulhat a bírósághoz, ha azt a törvény megengedi [1992. évi XXIII. tv. 59. § (2) bek.].
A felperes 1971 óta áll az alperessel, illetőleg a jogelődjével köztisztviselői jogviszonyban. Kezdetben általános adminisztrátor, majd ügyintéző munkakört látott el.Az alperes hivatalvezetője a korábbi szóbeli utasítását megismételve, 1994. április 13. napján írásban utasította a felperest, hogy ideiglenesen, az intézkedés visszavonásáig, ügyfélfogadási napokon az ügyfélfogadással kapcsolatos teendőket lássa el.
A felperes az intézkedés hatálytalanítása iránt keresetet indított, mert azt szakmailag indokolatlannak tartotta, az olyan fizikai és idegi megterhelést okoz, amely egészségkárosodáshoz vezethet. Ha az utasítást teljesítené, az ügyintézői munkakörét nem tudná maradéktalanul ellátni. Az utasítás kiadását szubjektív okokkal magyarázta, amely a kinevezését egyoldalúan módosítja.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Megállapította, hogy a felperes korábban is ellátta az ügyfélfogadást, de nem ilyen mértékben. Az ügyfélfogadás miatt a munkaterhe növekedett, ez azonban az egészségét vagy a testi épségét közvetlenül és súlyosan nem veszélyeztette. Az alperes az utasítást nem személyeskedésből vagy bosszúállásból adta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította, hogy az utasítás módosította a munkakörét, egészségkárosító hatása csak utólag bizonyítható. Az alperes intézkedése ellentétes az Mt. 4. §-ával, mert kizárólag az ő munkabeosztását változtatta meg. Szakszervezeti bizalmiként munkaidő-kedvezmény illeti meg, de a leterheltsége miatt nem tudja a szakszervezeti tevékenységét ellátni.
A megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a pert megszüntette. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes az alperes mérlegelési jogkörében hozott intézkedése ellen indított jogvitát, ezt azonban a jogszabály kizárja.
A végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mert azt megalapozatlannak és jogszabálysértőnek tartotta. A perben előadottakon kívül hivatkozott az Mt. 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, amely munkáltatói munkaidő-kedvezmény biztosítására kötelezi az alperest szakszervezeti tisztségviselő esetén. Az alperes ezt megsértette, valamint a munkahely-változtatáshoz az Mt. 28. §-ának (1) bekezdése szerint nem kérte a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését.
Az alperes kérte a jogerős határozat hatályában tartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesnek az alperes utasítását megelőzően is munkaköri kötelezettsége volt az ügyfélfogadás. Ennek megváltoztatása az ügyintézéshez képest nem jelenti a köztisztviselői munkakörének egyoldalú megváltoztatását, mert a munkakörbe tartozó feladatok mennyiségének, egymáshoz való arányának megállapítása a munkáltató jogkörébe tartozik.
A munkának az alperes szervezetében, a korábbi helyzethez képest történt eltérő megállapítása nem tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlója részéről rendeltetésellenes joggyakorlásnak csupán amiatt, hogy az az alperesnél foglalkoztatott köztisztviselők közül csak a felperest érintette. Az eljárás során az alperes az elvégzendő munka mennyiségével és annak arányos elosztásával magyarázta a változtatást, amely a felperes munkaidejének jobb kihasználását célozta. A kihallgatott tanúk sem támasztották alá a felperes állítását, ellenkezőleg, az alperes intézkedését jogszerűnek tartották.
A felperes nem a szakszervezeti tisztségére tekintettel őt megillető munkaidő-kedvezmény biztosításának megtagadása miatt indított keresetet, ezért ez az alperes intézkedésének jogszerűségével kapcsoltban nem vizsgálható. A periratokból megállapítható, hogy a felperes munkahelye nem változott, az változatlanul az alperes hivatala, ezért nem kellett az utasítás kiadásához felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését beszerezni.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 59. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a köztisztviselő akkor fordulhat bírósághoz, ha azt a törvény megengedi. E rendelkezés azonban nem zárhatja el a köztisztviselőt a közszolgálati jogvita indításától abban az esetben, ha a munkáltató mérlegelési jogkörben hozott intézkedése a véleménye szerint egyoldalúan módosítja a kinevezés szerint megállapított munkakörét, sérti a szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó rendelkezéseket, vagy az intézkedés (utasítás) egyébként a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik. Az ellenkező álláspont megfosztaná a köztisztviselőt a munkáltató olyan intézkedéseivel szemben a jogvédelemtől, amelyek tekintetében a törvény kifejezetten nem rendelkezett a jogorvoslatról.
A felperes a mérlegelési jogkörben hozott munkáltatói intézkedés, a munkamegszervezésével kapcsolatos utasítás miatt indított az alperes ellen közszolgálati jogvitát. Ennek elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, mert az a jogszabályoknak megfelel.
A felperes a per érdemét tekintve sikertelenül kezdeményezte a felülvizsgálatot, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a másodfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek a megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.494/1995. sz.)