adozona.hu
BH 1996.5.287
BH 1996.5.287
Ha a munkáltató a rendkívüli felmondás okát - a munkavállaló magatartására figyelemmel - a törvényben előírt feltételeknek megfelelően állapította meg, a felmondás hatálytalanítására nincs lehetőség (Mt. 96. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes kútkezelőként állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 1993. január 28-án a felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az I. rendű felperesre vonatkozóan arra hivatkozott, hogy 1993. január 25-én a gazdasági igazgató és két munkatársa észlelték, hogy egy bolgár kamion a HTO-kútból tankolt. A gazdasági igazgató nem talált kútkezelőt a kútnál. Az I. rendű felperes, aki a perbeli napon műszakvezető volt, felszólításra szüntette meg a szabálytalan tanko...
BH 1996.5.287 Ha a munkáltató a rendkívüli felmondás okát - a munkavállaló magatartására figyelemmel - a törvényben előírt feltételeknek megfelelően állapította meg, a felmondás hatálytalanítására nincs lehetőség (Mt. 96. §).
Az I. rendű felperes kútkezelőként állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 1993. január 28-án a felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az I. rendű felperesre vonatkozóan arra hivatkozott, hogy 1993. január 25-én a gazdasági igazgató és két munkatársa észlelték, hogy egy bolgár kamion a HTO-kútból tankolt. A gazdasági igazgató nem talált kútkezelőt a kútnál. Az I. rendű felperes, aki a perbeli napon műszakvezető volt, felszólításra szüntette meg a szabálytalan tankolást. Az eset alkalmával 75,5 liter HTO kiadására került sor. Ez azáltal történt, hogy az I. rendű felperes szabályellenesen elhagyta a munkavégzési helyét. Ezenkívül megszegte az igazgatói körlevélben foglaltakat. Emiatt az alperes az I. rendű felperes terhére részben gondatlan, részben pedig szándékos, lényeges és jelentős mértékű kötelezettségszegést állapított meg, ezért vele szemben az 1992. évi XXII. törvény (Mt) 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján élt a rendkívüli felmondás jogával.Az eredménytelen egyeztetést követően az I. rendű felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, elmaradt jövedelme és a munkaviszonyának helyreállítása végett nyújtott be keresetlevelet a munkaügyi bíróságnál.
A munkaügyi bíróság ítéletével - egyebek mellett - az alperesnek az I. rendű felperessel szemben meghozott rendkívüli felmondását hatálytalanította, a munkaviszonyát helyreállította, és az alperest elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a keresetleveleket áttette egy másik munkaügyi bírósághoz. A döntését az 1952. évi III. törvény (Pp.) 351. §-ának (1) bekezdésével és a Legfelsőbb Bíróság MK 157. számú kollégiumi állásfoglalásával indokolta.
Az I. rendű felperes az utóbb említett munkaügyi bíróságnál fenntartotta a keresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperesre vonatkozó rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, az alperest a munkaviszony helyreállítására, az elmaradt munkabére, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának lényege szerint a tanúvallomások és a perben beszerzett egyéb bizonyítékok alapján az I. rendű felperes terhére nem volt a kötelezettségszegés megállapítható. Az I. rendű felperes ugyan telefonálás céljából, rövidebb időre elhagyta a munkavégzés helyét, a telefonálás helyéről azonban a szabálytalan tankolást végző kamion nem volt látható, mivel azt egy másik kamion eltakarta. A munkaügyi bíróság azt sem találta bizonyítottnak az I. rendű felperes terhére, hogy a HTO-kútoszlopról való tankolás az ő mulasztása (a mágneszár elégtelen használata) miatt következett be.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és - egyebek mellett - az I. rendű felperesnek járó elmaradt munkabér összegét felemelte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás nem tartalmazott az I. rendű felperesre vonatkozó konkrét és egyértelmű indokot. Ennek nem minősülhet a HTO-tankolás megakadályozásának elmulasztása, mivel ebből nem tűnik ki az I. rendű felperes konkrét kötelezettségszegése. Emiatt az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezményeket alkalmazta az alperessel szemben.
A jogerős ítéletnek az I. rendű felperesre vonatkozó része ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Arra hivatkozott, hogy az első- és a másodfokú bíróság a tényállást eltérő módon állapította meg. A munkaügyi bíróság arra hivatkozott, hogy a presszóból (ahol telefonált) nem láthatta a szabálytalan tankolást. A másodfokú bíróság pedig azt állapította meg, hogy az alperes nem bizonyította az I. rendű felperes konkrét kötelezettségszegését. Ezzel szemben az alperesnek az volt az álláspontja, hogy az I. rendű felperes munkakörének jellegéből kiindulva a munkahely elhagyása, az eladótér felügyelet nélkül hagyása önmagában is súlyos kötelezettségszegés. Ennek volt, illetve lehetett az a következménye, hogy szabálytalan tankolásra került sor a HTO-kútoszlopról. A munkahely elhagyását az I. rendű felperes elismerte. Emiatt az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az I. rendű felperesre vonatkozó rendelkezései "megváltoztatására" irányult.
Az I. rendű felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "helybenhagyását" és a felülvizsgálati eljárási költség megtérítését kérte. Előadta, hogy a műszakvezető beosztása nem jelent irányítási és utasításadási jogosultságot a munkatársai irányában. Amikor telefonálás végett a helyszínt elhagyta, a két munkatársa a munkavégzés helyén tartózkodott. A leggondosabb körültekintés mellett sem számíthatott arra, hogy a "pár perces" távollét alatt a munkatársai is eltávoznak. Emiatt az I. rendű felperes felelősségének kiemelése nem jogszerű. Helytállóan állapította meg ezért a megyei bíróság a kötelezettségszegésének a hiányát, következésképpen az alperes rendkívüli felmondásának jogellenességét.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint megállapított rendkívüli felmondás jogának gyakorlása akkor jogszerű, ha a másik fél - az adott esetben a munkavállaló - valamely, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi. A rendkívüli felmondás indokát akként kell megjelölni, hogy abból a törvényi feltételek megvalósulása megállapítható legyen. Az adott esetben az alperes összefoglalóan azt az indokot jelölte meg, hogy az I. rendű felperes tudatában volt annak, hogy a kút üzemképes állapotban van, ennek ellenére szabályellenesen elhagyta a munkahelyét, és a büfében tartózkodott. Ezt a kötelezettségszegést az alperes azért értékelte a rendkívüli felmondás jogszerű indokaként, mert a műszakvezető I. rendű felperes felelős az árukészletért, és irányítja és ellenőrzi a beosztott dolgozók munkáját is. A per irataiból hitelt érdemlően megállapítható az I. rendű felperes által sem vitatott az a tény, hogy a perbeli napon egy bolgár kamion-gépkocsivezető szabálytalanul HTO-t tankolt. Ez nyilvánvalóan csak azáltal valósulhatott meg, hogy a tankolás műszakilag lehetséges volt, tehát a kútoszlopon a tankolás műszaki megakadályozása, kizárása nem történt meg. A perbeli napon az I. rendű felperes a munkáját kútcsoportvezetőként végezte. A kútkezelők munkaköri feladatai közé tartozik - egyebek mellett - a rájuk bízott árukészlettel kapcsolatos feladatok előírásszerű elvégzése. A műszakvezető (kútcsoportvezető) a vezérigazgatói utasítás és a műszakfelelős munkaköri leírása szerint köteles ellenőrizni a beosztott dolgozók előírásszerű munkavégzését, akik az ő közvetlen irányítása alatt állnak. Az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállaló köteles a "munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint elvégezni". A Legfelsőbb Bíróság MK 25. számú állásfoglalása szerint a szándékossághoz szükséges, hogy a munkavállaló előre lássa cselekményének következményeit és azokat kívánja vagy azokba belenyugodjon. Súlyos gondatlansággal pedig az cselekszik, aki feltűnő közömbösséggel járt el.
Mindezekből következően és a perbeli bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy az I. rendű felperes a műszakvezetői feladatait nem látta el, mivel a beosztott dolgozókat nem ellenőrizte megfelelően. Az I. rendű felperes akkor járt volna el az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kellő gondossággal, ha a) a munkahely elhagyása előtt meggyőződött volna a szabálytalan tankolást megakadályozó műszaki eszköz előírásszerű használatáról, b) a munkahelye elhagyása előtt felhívta volna a beosztott munkatársai figyelmét arra, hogy egyszerre mindketten nem hagyhatják el az eladóteret. Ilyen eljárás mellett nem következhetett volna be, hogy a II. rendű felperes és a harmadik dolgozó egyidejűleg távoznak az eladótérből. Az I. rendű felperesnek arra a magatartására, hogy mindezeket elmulasztotta, a súlyos gondatlanság volt jellemző, mivel feltűnően hanyag, a következmények semmibevételét megvalósító módon mulasztotta el a kötelezettségeit. Ezek a kötelezettségek pedig a felperes munkaköréből (műszakvezető) és a szabályszerű üzemanyagszolgáltatáshoz fűződő érdekből következően lényeges kötelezettségek voltak. Az I. rendű felperes mulasztása figyelemmel arra is, hogy a távozása után az eladóteret nem tudta figyelemmel kísérni - a kifejtettek miatt - egyben jelentős mértékűnek minősül.
A megyei bíróság a jogerős ítélet indokolásában a tényállást - különösen az I. rendű felperes munkakörének (műszakvezető) figyelmen kívül hagyása miatt - helytelenül állapította meg, és nem helytálló a jogi következtetése sem, emiatt a jogerős ítéletnek az I. rendű felperesre vonatkozó rendelkezései törvénysértőek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének az I. rendű felperesre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletének az I. rendű felperes tekintetében hozott rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetét elutasította.
Az alperest terhelő elsőfokú perköltség és illeték összegét leszállította, a pernyertesség-pervesztesség arányában az alperest a másodfokú perköltség és illeték megfizetésére kötelezte [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése]. Az I. rendű felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes másodfokú és felülvizsgálati per- és eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.497/1995. sz.)