adozona.hu
BH 1996.4.235
BH 1996.4.235
I. A bíróságnak a munkáltató által fizetendő összeget bruttó összegben kell meghatároznia, nem kell azonban rendelkeznie a kifizetendő összeget a jogszabálynál fogva terhelő levonásokról. Ezeket - a jogszabályok alapján - a jogerős ítéletet teljesítőnek kell kiszámítania, levonnia és átutalnia a levont összeg jogosultjának. II. A tőke, valamint az annak alapján számított kamattartozás olyan jövedelem, amely után a végrehajtást kérőt jövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli. A törvény szerint az adósnak m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az adóst, hogy 15 nap alatt fizessen meg a végrehajtást kérőnek 1 165 906 Ft-ot és ennek 1992. október 10. napjától esedékes évi 20%-os kamatát, valamint 50 000 Ft perköltséget.
A megyei bíróság ítéletével kötelezte az adóst, hogy a munkaügyi bíróság által megítélt összegen felül fizessen meg a végrehajtást kérőnek 15 napon belül további 459 533 Ft-ot és ennek 1992. október 10. napjától esedékes évi 20%-os kamatát, valamint 20 000 Ft perköltséget.
A ...
BH 1996.4.235 I. A bíróságnak a munkáltató által fizetendő összeget bruttó összegben kell meghatároznia, nem kell azonban rendelkeznie a kifizetendő összeget a jogszabálynál fogva terhelő levonásokról. Ezeket - a jogszabályok alapján - a jogerős ítéletet teljesítőnek kell kiszámítania, levonnia és átutalnia a levont összeg jogosultjának.
II. A tőke, valamint az annak alapján számított kamattartozás olyan jövedelem, amely után a végrehajtást kérőt jövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli. A törvény szerint az adósnak mint kifizetőnek az általa kifizetett összegből - ha az nem tartozik a törvény ettől eltérő szabályának hatálya alá - adóelőleget kell levonnia (1991. évi XC. tv. 45. §).
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az adóst, hogy 15 nap alatt fizessen meg a végrehajtást kérőnek 1 165 906 Ft-ot és ennek 1992. október 10. napjától esedékes évi 20%-os kamatát, valamint 50 000 Ft perköltséget.A megyei bíróság ítéletével kötelezte az adóst, hogy a munkaügyi bíróság által megítélt összegen felül fizessen meg a végrehajtást kérőnek 15 napon belül további 459 533 Ft-ot és ennek 1992. október 10. napjától esedékes évi 20%-os kamatát, valamint 20 000 Ft perköltséget.
A jogerős ítéletet a végrehajtást kérő 1994. május 18., az adós május 17. napján vette át. A végrehajtást kérő a munkaügyi bírósághoz fordult, majd ezt követően bejelentette, hogy az adós 1994. június 22. napján 1 392 405 Ft-ot a részére átutalt, ezért kérte 786 127 Ft és ennek a részteljesítés napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata tekintetében a végrehajtási eljárás folytatását, továbbá a végrehajtással kapcsolatos 32 500 Ft költségének a megfizetését is.
A munkaügyi bíróság végzésével - 100 000 Ft pénzbírság terhe mellett - elrendelte a korábbi ítéletében és a megyei bíróságnak ezt az ítéletét az előzőek szerint megváltoztató ítéletében foglaltak 15 napon belüli végrehajtását.
Az adós fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság végzésével megváltoztatta a munkaügyi bíróság végzését, és megtagadta az átutalási végzés kibocsátását. Kötelezte a végrehajtást kérőt, hogy fizessen meg az adósnak 7860 Ft ügyvédi munkadíjat. A megyei bíróság szerint az adós igazolta, hogy az ítéleteknek megfelelő összeget az előírt levonások után a végrehajtást kérőnek kifizette. A munkaügyi bíróság a végrehajtást kérő kérelmét tévesen tekintette meghatározott cselekmény elvégzésére irányuló kérelemnek. Az adós tartozására figyelemmel a Vht. 80. §-ának (1) bekezdése alapján átutalási végzést lehetett volna hozni, mert a végrehajtást kérő jogosultnak nincs a beszedési megbízási forgalomba bekapcsolt bankszámlája. Az adós azonban teljesített, ezért az alaptalan végrehajtási kérelmet el kellett utasítani [Vht. 19. §-ának (1) bekezdése]. A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amely az eljárt bíróságok végzéseinek hatályon kívül helyezésével a végrehajtási kérelmének megfelelő határozat hozatalára irányult. Arra hivatkozott, hogy a tartozásból az adósnak nem lehet levonást eszközölnie, és a teljes összeget kell átutalnia. A megyei bíróság további vizsgálat nélkül azt is elfogadta, hogy az adós 20 897 Ft-ot bértartozás címén vont le, noha a korábbi jogerős ítélet egy állítólagos túlfizetés beszámítását kizárta. Sérelmezte az adós ügyvédi munkadíjának megfizetésére kötelezését is. A jogerős ítélet teljesítési határideje 1994. június 5. napján járt le, és a végrehajtást 1994. június 8. napján kérte. Az adós 1994. június 23-án csak részben teljesített, ezért mindenképpen okot adott az eljárásra. Ennek megfelelően a végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő túlnyomórészt pernyertes volt, a perköltségre kötelezése ezért alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem részben és a következők szerint alapos.
1. Az adósnak az ítéletek szerint 1 625 439 Ft-ot és ennek 1992. október hó 10. napjától a teljesítésig járó évi 20%-os kamatát, valamint 70 000 Ft perköltséget kellett a végrehajtást kérőnek megfizetnie.
A tőke-, valamint az annak alapján számított kamattartozás olyan jövedelem, amely után a végrehajtást kérőt a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény szerint jövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli. A törvény szerint az adósnak mint kifizetőnek az általa kifizetett összegből - ha az nem tartozik a 43. vagy a 44. § hatálya alá - adóelőleget kell levonnia [45. § (2) bekezdése].
Az állandó bírósági gyakorlat szerint a munkáltató által fizetendő összeget bruttó összegben kell meghatározni, nem kell azonban rendelkezni a kifizetendő összeget a jogszabálynál fogva terhelő levonásokról. Ezeket - a jogszabályok alapján - a jogerős ítéletet teljesítőnek kell kiszámolnia, levonnia és átutalnia a levont összeg jogosultjának.
Az adós ennek megfelelően járt el, amikor a végrehajtást kérőnek megítélt összegből a jogszabály alapján levonást eszközölt. Ezzel szemben nem számíthatta volna be a végrehajtást kérő állítólagos 20 897 Ft-os bértartozását. A végrehajtási eljárásban erről a követelésről sem végrehajtható határozatot, sem beszámításra alkalmas más okiratot nem mutatott fel. E tekintetben a felülvizsgálati kérelem alapos.
2. A jogerős ítéletben az adós teljesítésére megállapított határidő 1994. június 1. napján lejárt. Az adós 1994. június 22. napján elkésve teljesített, ezért okot adott a végrehajtást kérőnek a végrehajtási eljárás megindítására.
A végrehajtást kérő azonban az átutalást részteljesítésnek tekintve még 786 127 Ft tartozásra és 32 500 Ft eljárási költségre tartotta fenn a végrehajtási kérelmét. Ez a kérelme a korábban említett 20 897 Ft kivételével alaptalan volt, ezért jogszabálysértés nélkül marasztalta a megyei bíróság az adós végrehajtási eljárással kapcsolatos - csökkentett mértékű - költségének a megfizetésére.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján átutalási végzést hozott az adós bankszámláját vezető pénzintézettel szemben. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.629/1995. sz.)