BH 1996.4.231

A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított hat hónapon - kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven - belül lehet gyakorolni [Mt. 96. § (3) bek.].*

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. rendű felperes ipari üzletkötőként, a II. rendű felperes vezető üzletkötő munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes az 1993. február 23-án kelt rendkívüli felmondásokkal a felperesek munkaviszonyát felmondta. Az indokolás szerint a felperesek közreműködésével kötött szállítási szerződésből az alperesnek jelentős mértékű (18 087 329 forint) kára származott, mert a felperesek a munkaviszonyukból származó lényeges kötelezettségüket súlyos gondatlansággal megszegték. Nem tette...

BH 1996.4.231 A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított hat hónapon - kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven - belül lehet gyakorolni [Mt. 96. § (3) bek.].*
Az I. rendű felperes ipari üzletkötőként, a II. rendű felperes vezető üzletkötő munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes az 1993. február 23-án kelt rendkívüli felmondásokkal a felperesek munkaviszonyát felmondta. Az indokolás szerint a felperesek közreműködésével kötött szállítási szerződésből az alperesnek jelentős mértékű (18 087 329 forint) kára származott, mert a felperesek a munkaviszonyukból származó lényeges kötelezettségüket súlyos gondatlansággal megszegték. Nem tettek ugyanis eleget annak a követelménynek, hogy az egymásra épülő belföldi és külkereskedelmi szerződéseket úgy kell létrehozni, hogy azok nem teljesülése esetén az alperesnek kára ne keletkezzék.
A felperesek keresetlevelükben a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, majd a per során az Mt. 100. §-ának (2) és (4) bekezdése alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Az indokolásban a bíróság kifejtette, hogy a kifogásolt szállítási szerződést 1990. november 1-jén kötötte meg az alperes, amelynek előkészítése során elkövetett felperesi kötelezettségszegésre hivatkozott a rendkívüli felmondás. Ehhez képest az alperes az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésében előírt hat hónapos objektív határidőn túl intézkedett.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, amelyet érdemben, indokaira is kiterjedően, helytállónak talált. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes már a vitatott szerződéssel kapcsolatban folyamatban lévő per során tudomást szerzett azokról a bizonyítékokról, amelyek alapján a felperesek terhére rótt kötelezettségszegés megállapítható volt. A kár pontos összege megállapításának a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidő szempontjából nem volt jelentősége. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt támadta a jogerős ítéletet. Tényként elismerte, hogy a felperesek 1990. november 1-jén kötöttek szerződést a rendkívüli felmondásban terhükre rótt kötelezettségszegéssel. Álláspontja szerint azonban a rendkívüli felmondás jogával nem késett el, mert annak "elévülése" 1993. február 18-án kezdődött, amikor az alperes bankszámlájáról a szerződéssel kapcsolatban született jogerős ítélet alapján leemelték a terhére megállapított összeget. Vitatta a jogerős ítéletbenkifejtetteket, vagyis azt, hogy már a szerződéssel kapcsolatos per adatai alapján a felperesek felelőssége tekintetében állást foglalhatott volna. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időben hatályos Mt. 96. §-ának (3) bekezdése szerint a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított hat hónapon - kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven - belül lehet gyakorolni.
A per adatai szerint a felperesek a rendkívüli felmondásban terhükre rótt kötelezettségszegést az 1990. március 1-jén kötött exportcélú szállítási szerződés megkötésével összefüggésben követték el. Az alperest e szerződéssel kapcsolatos szerződésszegése miatt kötelezte kártérítés megfizetésére a bíróság; e perben a jogerős határozat 1992. december 22-én született, amelyet az alperes 1993. január 10-én vett kézhez.
Az előbbiek alapján a munkaügyi bíróság a hivatkozott jogszabály megfelelő alkalmazásával, helytállóan állapította meg, hogy az alperes a rendkívüli felmondás jogát az ún. objektív hat hónapos határidőt túllépve, tehát elkésetten gyakorolta 1993. február 23-án. A felmondás alapjául szolgáló ok, a felpereseknek az alperes által állított kötelezettségszegése ugyanis már 1990. március 1-jén bekövetkezett, függetlenül attól, hogy a szerződésszegés miatt követelt kártérítésből az alperes kára később keletkezett. Ehhez képest a háromnapos ún. szubjektív határidő betartásának vizsgálata a perben már szükségtelen volt. A jogerős ítélet a fellebbezés kapcsán ugyancsak helytállóan mutatott rá, hogy az alperes intézkedése e határidő szempontjából is jogellenes. Az alperes a kárt okozó felperesi magatartásokról való tudomásszerzés időpontjaként nyilvánvalóan tévesen hivatkozott a bankműveletekről történt tájékoztatás időpontjára (1993. február 22.), miután az annak alapjául szolgáló jogerős ítéletet már 1993. január 10-én kézhez vette.
A felülvizsgálati kérelem tehát a jogerős ítéletet sikertelenül támadta az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozva. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a - munkaügyi bíróság közbenső ítéletét a jogszabálynak megfelelően helybenhagyó - jogerős ítéletet hatályában fenntartotta azzal a kiegészítéssel, hogy azt is közbenső ítéletnek tekinti.
A perbeli követelés jogalapja tekintetében hozott közbenső ítélet folytán az illeték és perköltség tárgyában az eljárást befejező határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.543/1995. sz.)

* Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-át az 1995. évi LV. törvény 29. §-a új második bekezdéssel egészítette ki. Ehhez képest a § bekezdéseinek számozása megváltozott. A jelenleg hatályos (4) bekezdésben a "három napon belül" szövegrész "három munkanapon belül" szövegre változott.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.