adozona.hu
BH 1996.3.174
BH 1996.3.174
I. A munkáltató által vagyonbevitellel alapított gazdasági társaság a nála változatlan feltételekkel továbbfoglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya tekintetében jogutód munkáltatónak minősül (MK 154. sz.) II. Ha a munkavállaló a jogutódnál - a munkaviszonya feltételeinek változatlanul fennmaradása ellenére - nem kíván munkát végezni, a munkáltató jogszerűen szünteti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. december 1-jétől állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában elektroműszerész munkakörben.
Az alperes az 1993. január 21-én kelt alapítóokirattal egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként létrehozta az F. Kft.-t, amely - az alapító okirat szerint - a működését 1993. március 1-jén kezdte meg.
A felperes az alperes és az F. Kft. által aláírt, 1993. március 1-jére keltezett megállapodását - amely a két munkáltatónak a felperes változatlan feltételek mellett törté...
BH 1996.3.174 I. A munkáltató által vagyonbevitellel alapított gazdasági társaság a nála változatlan feltételekkel továbbfoglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya tekintetében jogutód munkáltatónak minősül (MK 154. sz.)
II. Ha a munkavállaló a jogutódnál - a munkaviszonya feltételeinek változatlanul fennmaradása ellenére - nem kíván munkát végezni, a munkáltató jogszerűen szünteti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes 1987. december 1-jétől állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában elektroműszerész munkakörben.Az alperes az 1993. január 21-én kelt alapítóokirattal egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként létrehozta az F. Kft.-t, amely - az alapító okirat szerint - a működését 1993. március 1-jén kezdte meg.
A felperes az alperes és az F. Kft. által aláírt, 1993. március 1-jére keltezett megállapodását - amely a két munkáltatónak a felperes változatlan feltételek mellett történő átvételére vonatkozó megállapodását, illetve annak a felperes részéről való tudomásulvételét tartalmazta - nem írta alá. Az ezt követően folytatott megbeszélések során a felperes kifejezésre juttatta, hogy nem kíván a korlátolt felelősségű társasághoz átmenni.
Az alperes 1993. március 30-án a felperes munkaviszonyát az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással rendkívüli felmondással 1993. március 31-ére felmondta. A felmondás indokolása a felperesnek a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartását abban jelölte meg, hogy nem volt hajlandó a jogutód munkáltatónál továbbdolgozni.
A felperes a rendkívüli felmondás miatt egyeztetést kezdeményezett, majd annak eredménytelensége után keresettel élt. Keresete, a rendkívüli felmondás jogellenességét állítva, az Mt. 100. §-a (4)-(5) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Az alperest elmaradt munkabér (90 433 forint), valamint végkielégítés (125 700 forint) címén marasztalta. Az indokolás lényege szerint a bíróság azért találta jogellenesnek a rendkívüli felmondást, mert a munkáltató egyoldalú szerződésmódosítással nem kötelezheti a munkavállalót, hogy a továbbiakban másik munkáltatónál végezzen munkát.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság, alkalmazva az MK 154. számú állásfoglalást, arra a megállapításra jutott, hogy a felperes alaptalanul tagadta meg a további munkavégzésre vonatkozó "Megállapodás" aláírását, amely a munkáltatói jogutódlás alapján a folyamatos munkaviszonyt rögzítette. A munkáltató személyének el nem fogadására, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő álláspontjára tekintettel a felperes munkaviszonyának az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmondását jogszerűnek találta. A lefolytatott részbizonyítás alapján megállapította, hogy az alperes csak 1993. március 29-én, a felperessel történt végső megbeszélés nyomán győződött meg véglegesen a felperes eltökélt elhatározásáról, ezért a háromnapos szubjektív határidőt az alperes a felmondási jog gyakorlásával nem lépte túl.
A felperes a felülvizsgálati kérelemében a munkáltatói jogutódlás téves megállapítására, valamint az Mt. 96. §-ának (1) és (3) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozva támadta a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint, mivel a munkáltatói jogutódlás esetén a munkavállalóval való megállapodásra, illetve új munkaszerződésre nincs szükség, a perbeli esetben a megállapodás, illetve az új munkaszerződés aláírása az alperesnél a munkaviszony megszűnését és a kft.-nél új munkaviszony létesítését jelentette volna. Vitatta, hogy az említett aláírások megtagadására - az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése szerint - rendkívüli felmondás jogszerűen alapozható. Továbbá tévesnek tartotta a háromnapos szubjektív határidő betartásának megállapítását, mivel az alperes a két megállapodás aláírásának megtagadásáról 1993. március 3-án már tudomást szerzett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet, a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában kifejtetteknek megfelelően, helytállóan állapította meg, hogy az alperes által vagyonbevitellel alapított gazdasági társaság az annál változatlan feltételekkel továbbfoglalkoztatott alperesi munkavállalók munkaviszonya tekintetében jogutód munkáltatónak minősül.
Helytállóan hivatkozik arra a felülvizsgálati kérelem, hogy a munkáltatói jogutódláshoz az érintett munkavállalóval való megállapodásra nincs szükség, miután a jogutódlás a munkavállaló munkaviszonyát nem érinti. Tévesen jut azonban - ebből kiindulva - arra a következtetésre, hogy a perbeli "Megállapodás" viszony a jogutódlás tényét kizárja. Ezzel ellentétben, a vitatott "Megállapodás" valójában a felperest a jogutódlás tényéről a munkáltatói jog gyakorlójának változásáról (Mt. 74. §) tájékoztatja, rögzíti, hogy a munkaviszonyát a tulajdonos - a munkáltató - névváltozása nem érinti, az változatlan feltételekkel a kft.-nél folytatódik. Az új munkáltatónál folytatódó munkaviszony változatlan feltételeinek munkaszerződésben való rögzítése szintén nem tekinthető új munkaviszony létesítésének.
Téves továbbá a felülvizsgálati kérelemnek az az érvelése, hogy az alperes a rendkívüli felmondást a "Megállapodás" és új munkaszerződés aláírásának megtagadására alapította, amely nem lehet a rendkívüli felmondás jogszerű indoka. A rendkívüli felmondás ugyanis nem az említett aláírások megtagadására hivatkozott, hanem arra a felperesi magatartásra, hogy nem kívánt a jogutód munkáltatónál dolgozni, munkaviszonyának az alperesnél való folytatásához kellő alap nélkül ragaszkodott, nem vette tudomásul a munkáltatói jogutódlást. Ez a magatartás pedig - tekintettel a két munkáltató közötti megállapodásra, amely szerint a felperes munkaviszonya a jogutódnál való továbbfoglalkoztatás mellett folytatódik - a munkaviszonynak az alperesnél való fenntartását valóban lehetetlenné tette. Ezért az a rendkívüli felmondásra az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint jogszerű alapot adott.
A Legfelsőbb Bíróság az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésében előírt háromnapos határidő szempontjából is jogszerűnek találta a jogerős ítéleti döntést. A felperes terhére rótt magatartás akkor szolgálhatott a rendkívüli felmondás alapjául, ha az nem az alperes félreérthető tájékoztatásán alapult. Ezért a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy az adott esetben a tudomásszerzés időpontjának csak az tekinthető, amikor az alperes meggyőződhetett arról, hogy a felperes a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő álláspontját - a részére adott írásbeli tájékoztatás közvetlen megbeszélés során történt kifejtése, magyarázata után is - fenntartja, véglegesnek tekinti. Ez pedig a jogtanácsossal való - a felperes által sem vitatott - március 29-i megbeszélés során tisztázódott. Ehhez képest pedig az alperes a rendkívüli felmondását 1993. március 30-án a törvényes határidőn belül meghozta, illetve közölte a felperessel. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. Az alperes felülvizsgálati eljárási költsége tárgyában a határozathozatal mellőzését kérte [Pp. 78. § (2) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.542/1995. sz.)