adozona.hu
BH 1996.3.173
BH 1996.3.173
A rendkívüli felmondás jogszerű alkalmazásáriak az a feltétele, hogy a munkavállaló valamely, a munkaviszonyból folyó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegje [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. február 24-én tanár munkakörre létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel.
1994. május 20-án az alperes a munkaszerződést - részmunkaidős foglalkoztatás mellett - a korábbi 7200 forintos személyi alapbér helyett 5250 forintra kívánta módosítani, amelyről - a felperes belegyezésének hiánya miatt - nem jött létre megegyezés. Ezután a felperes a táppénzes állomány, a gyed és a gyes ideje alatt felgyülemlett, ki nem vett szabadsága kiadását kérte, amelyet részére ...
BH 1996.3.173 A rendkívüli felmondás jogszerű alkalmazásáriak az a feltétele, hogy a munkavállaló valamely, a munkaviszonyból folyó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegje [1992. évi XXII. törvény 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1990. február 24-én tanár munkakörre létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel.1994. május 20-án az alperes a munkaszerződést - részmunkaidős foglalkoztatás mellett - a korábbi 7200 forintos személyi alapbér helyett 5250 forintra kívánta módosítani, amelyről - a felperes belegyezésének hiánya miatt - nem jött létre megegyezés. Ezután a felperes a táppénzes állomány, a gyed és a gyes ideje alatt felgyülemlett, ki nem vett szabadsága kiadását kérte, amelyet részére az alperes nem engedélyezett. 1994. május 21-étől a felperes nem állt a munkába.
Az alperes 1994. május 24-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonyának fenntartása lehetetlenné vált, mert az eredeti munkaszerződéssel való további foglalkoztatása a munkáltató részére súlyos terhet, illetve gazdálkodási veszteséget jelentene. Az alperes utalt arra is, hogy a felperes "munkajogi sérelmet" követett el azzal, hogy a munkáltatónak a munka felvételére irányuló kérelme ellenére szabadságot kért.
A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszony helyreállításának mellőzését, az elmaradt átlagkeresetét és a háromszoros összegű végkielégítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kimondta, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az alperesnél 1994. július 31-én megszűnt. Az alperest 24 311 forint elmaradt munkabér, 13 092 forint szabadságmegváltás és 76 093 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá a kamat, a perköltség és az illeték tárgyában is.
Megállapította, hogy a munkaszerződés módosításáról nem jött létre közös megegyezés [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 82. §-ának (1) bekezdése]. Az alperes azonban félreérthetetlenül közölte a felperessel, hogy az eredeti munkaszerződésében lévő feltételekkel nem fogja foglalkoztatni. Ezáltal - függetlenül attól, hogy az alperes jogszerűen tagadta meg a szabadság kiadását - a felperes nem követett el kötelezettségszegést [Ml. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. Emiatt a munkaügyi bíróság az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezményeket alkalmazta.
Az ítélet ellen a kereset elutasítása végett az alperes fellebbezett. A fellebbezése kiegészítésében a szabadságmegváltás összegének leszállítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét "fellebbezett részében" részben megváltoztatta, és a felmentési időre eső marasztalás összegét 71 160 forintról 6300 forintra leszállította. Az első fokú illetéket 6300 forintról 7560 forintra felemelte. Az alperest 7560 forint másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítéletében megállapította, hogy a felperest az Mt. 92. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében 35 nap felmondási idő illeti meg, a felmentési ideje tehát 18 nap. Ezért a felperest ezen a jogcímen 6300 forint illeti meg. Az első fokú illetéket a megyei bíróság számítási hiba miatt módosította. A per főtárgya tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletét helytállónak találta. Az alperes nem kívánta a felperest az eredeti munkaszerződés szerint foglalkoztatni, ezért a felperes a munkába állás megtagadásával nem követett el kötelezettségszegést, következésképpen az alperes rendkívüli felmondása jogellenes.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a felperes az Mt. 134. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kötelezettségszegést követett el, ezt az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták. Tévesen állapították meg továbbá azt is, hogy a "tervezet" alapján létrejött a munkaszerződés módosítása. Mindezek miatt az alperes jogszerűen járt el, a jogerős ítélet ezért törvénysértő. Erre figyelemmel kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesnek a felperes tekintetében fennálló foglalkoztatási és a munkabér megfizetésére irányuló kötelezettsége a közöttük 1990. február 24-én létrejött munkaszerződés alapján állt fenn. A peres iratokból, különösen az alperes képviselőjének az elsőfokú bíróság előtt tett nyilatkozatából az állapítható meg, hogy az alperes egyoldalúan, a felperes hozzájárulása nélkül kívánta a munkaszerződést módosítani, és őt 1994. május 20-ától foglalkoztatni. Emiatt helytállóan állapította meg a jogerős ítélet indokolásában a megyei bíróság, hogy a felperes nem volt köteles az alperes által megjelölt feltételekkel - s ezáltal a munkaszerződés egyoldalú módosításával - a munkát felvenni, tehát a munkahelyén megjelenni. Ezért a felperes kötelezettségszegésére való hivatkozással történt rendkívüli felmondás nem felel meg az Mt. 96. §-a (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak, következésképpen az alperes intézkedése jogellenes. Az alperes gazdálkodási nehézségeire utaló indok szintén nem felel meg az említett jogszabálynak, ez sem lehet a rendkívüli felmondás jogszerű indoka. Mindezek miatt téves a felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a szabadság kiadásának rendjére vonatkozó rendelkezéseket.
A felperest a munkavégzési kötelezettség - a kifejtettek miatt - nem terhelte, továbbá önmagában nem jelent "munkajogi sérelmet" az, ha a munkavállaló a szabadsága kiadását kéri, az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja jogszerű alkalmazásának az a feltétele, hogy a munkavállaló valamely, a munkaviszonyból folyó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegje. Ezek hiányára vonatkozóan helytállóan utalt a megyei bíróság, amikor a felperes munkavégzési kötelezettségének hiányát állapította meg.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes köteles az államnak megfizetni. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.515/1995. sz.)