BH 1996.2.117

A felszámolási eljárás során a közbenső mérleg alapján a felszámoló díja részben sem egyenlíthető ki; a felszámolás várható költségeként a díj fedezetére a közbenső mérleg alapján tartalékot kell képezni [1991. évi IL. tv. 50. § (2)-(4) bek., 57. § (1)-(2) bek., 58. § (1) bek., 59. §, 60. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. április 24-én indult, s a cégközlöny 1992. május 28-i számában közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével a felszámoló által előterjesztett közbenső felszámolási mérleget és vagyonfelosztási javaslatot a felszámolónak megállapított díjelőleg kivételével jóváhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás várható költségeire képezzen tartalékot 2 263 000 Ft összegben. A felszámolót kötelezte továbbá arra is, hogy a ...

BH 1996.2.117 A felszámolási eljárás során a közbenső mérleg alapján a felszámoló díja részben sem egyenlíthető ki; a felszámolás várható költségeként a díj fedezetére a közbenső mérleg alapján tartalékot kell képezni [1991. évi IL. tv. 50. § (2)-(4) bek., 57. § (1)-(2) bek., 58. § (1) bek., 59. §, 60. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. április 24-én indult, s a cégközlöny 1992. május 28-i számában közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság végzésével a felszámoló által előterjesztett közbenső felszámolási mérleget és vagyonfelosztási javaslatot a felszámolónak megállapított díjelőleg kivételével jóváhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás várható költségeire képezzen tartalékot 2 263 000 Ft összegben. A felszámolót kötelezte továbbá arra is, hogy a tartalékon felüli pénzvagyon terhére az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolt jelzálogjoggal biztosított követelésre 8 392 000 Ft összeget, míg az 57. § (1) bekezdésének c) pontja szerint földjáradék és háztáji föld megváltás címén összesen 8 787 000 Ft-ot fizessen meg.
A határozat indokolásában a bíróság tényként rögzítette, hogy a felszámoló a felszámolás kezdetétől számított egy év elteltével az 1991. évi IL. törvény 50. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak eleget téve elkészítette a közbenső felszámolási mérleget, amely alapján 17 242 000 Ft, valamint a mérlegkészítés időszaka alatt befolyt 4 200 000 Ft, összesen 21 442 000 Ft állt a felszámoló rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a várható felszámolási költségek fedezetére elegendőnek mutatkozik a felszámoló részéről javasolt, tartalékba helyezett 2 263 000 Ft. A hitelezői követelések kifizetésére vonatkozó felszámolói előterjesztést a bíróság jóváhagyta, a felszámoló díjelőlegének a közbenső mérlegbe való beállítását azonban nem találta helytállónak, mivel a felszámolói díj a közbenső mérleg alapján nem kerülhet kifizetésre, a díj nem tartozik a Cstv. 50. §-a (4) bekezdésének a hatálya alá.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló fellebbezést nyújtott be. Elsődlegesen a határozat felszámolói díjra vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatását és 2 029 000 Ft felszámolói díj kifizetését elrendelő határozat hozatalát, másodlagosan - fellebbezésének elutasítása esetére - a tartalékalap összegének 4 292 000 Ft-ban való megállapítását kérte. Elsődleges jogorvoslati kérelme indokolásául előadta, hogy álláspontja szerint a Cstv. 50. §-a (4) bekezdésének, 57. §-a (1) bekezdése a) pontjának, s 58. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezéséből az következik, a felszámolási költségek sorába tartozó felszámolói díj a közbenső mérleg elkészítésekor esedékessé válik, ezért az annak alapján, esedékességekor kifizetendő.
A felszámoló e felfogása folytán nem szerepeltette a tartalék pénzvagyon részeként az adós számvitelében könyvelt árbevétel 2%-át kitevő összegű 2 029 000 Ft esedékes felszámolási költséget. Elsődleges fellebbezési kérelmének elutasítása esetére azért kérte ezen összeg tartalék pénzvagyonban való feltüntetésének az elrendelését, mert ellenkező esetben jelentős összegű lenne a hitelezői követelések fedezetét elvonó társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség.
A felszámoló elsődleges fellebbezési kérelme nem alapos.
Másodlagos jogorvoslati kérelmét azonban a Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak találta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, s helytálló az arra alapított, a felszámolói díjra vonatkozó jogi okfejtése is.
A jelen, 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése folytán irányadó Cstv. meghatározza a közbenső felszámolási mérleg készítésénél képzendő tartalék elemeit, valamint a kifizethető adósi tartozások körét.
A Cstv. 50. §-ának (3) bekezdése úgy szól, hogy a felszámolás várható költségeire és a várható vitás hitelezői igények fedezetére kell tartalékot képezni, az ezt meghaladó pénzvagyon terhére pedig a (4) bekezdés alapján csak a jogerős bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy a nem vitatott hitelezői követelések elégíthetők ki részben vagy egészben.
Ezek a törvényi előírások nem ellentétesek a Cstv. 59. §-ában megjelölt mértékű felszámolási díj megállapítására, esedékességére vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel sem.
A fellebbező felszámoló helyes érvelése szerint a felszámolói díj a felszámolási költségek csoportjába tartozik [Cstv. 57. § (1) bekezdés, 57. § (2) bekezdés f) pont]. A Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámolási költségeket valóban esedékességükkor kell kiegyenlíteni, a törvény 60. §-ának (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a bíróság csak a zárómérleg, vagy záró egyszerűsített mérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján határoz - egyebek mellett - a költségek viseléséről. A Cstv. 59. §-a pedig kimondja, hogy a bíróság a felszámolás során elért bevételek alapulvételével, azaz a felszámoló tevékenységének befejezése után állapítja meg a felszámoló díját, amely a bíróság határozata folytán válik esedékessé. Éppen - a jelen ügyben is felmerült - jogértelmezési bizonytalanságra figyelemmel pontosította a jogalkotó a Cstv.-nek az 1993 évi LXXXI. törvénnyel történt módosítása során a törvény 60. §-ának (1) bekezdését akként, hogy a költségek viseléséről való rendelkezés mellett külön kiemeli az egyébként e tágabb kategóriába beletartozó, a felszámoló díjazásáról való döntést.
A fent hivatkozott szabályozás tehát nem teszi lehetővé a felszámoló díjának a közbenső mérleg alapján való részbeni kiegyenlítését. Így megalapozottan határozott az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felszámoló erre irányuló igényét elutasította, a döntés következtében azonban rendelkezni kell e pénzvagyon sorsáról. Mivel a Cstv. már idézett 50. §-ának (3) bekezdése egyértelműen szabályozza az elszámolás várható költségeinek kezelési módját - arra tartalékot kell képezni -, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének a tartalék pénzvagyon összegére vonatkozó rendelkezését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, tekintettel a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is, megváltoztatta, és a felszámolót összesen 4 292 000 Ft tartalék képzésére kötelezte. (Legf. Bír. Fpkf. II. 33 520/1993. sz.)

Bírósági jogesetek

BH 2013.11.311 Amennyiben a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a felszámoló díjazásáról az addig végzett tevékenysége alapján [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (5) bek., 60. § (1) bek.].

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.