adozona.hu
BH 2013.11.311
BH 2013.11.311
Amennyiben a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a felszámoló díjazásáról az addig végzett tevékenysége alapján [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (5) bek., 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelezői kérelemre 1994. április 20-án indult felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint, a bíróság végzésének 1994. július 15-én történt jogerőre emelkedése az adós felszámolásának kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként az R. Zrt.-t jelölte ki.
A kijelölt felszámoló 2003. október 15-én terjesztette elő először a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot...
BH 2013.11.311 Amennyiben a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a felszámoló díjazásáról az addig végzett tevékenysége alapján [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (5) bek., 60. § (1) bek.].
A hitelezői kérelemre 1994. április 20-án indult felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint, a bíróság végzésének 1994. július 15-én történt jogerőre emelkedése az adós felszámolásának kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként az R. Zrt.-t jelölte ki.A kijelölt felszámoló 2003. október 15-én terjesztette elő először a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot, melynek elbírálására irányuló eljárást a bíróság felfüggesztette, majd a folytatott eljárásban a felszámoló által átdolgozott és 2007. május 4-én ismét benyújtott záróanyagot kifogás miatt nem lehetett jóváhagyni. 2010. augusztus 4-én a felszámoló - egyezségre vonatkozó ajánlattétel miatt - a benyújtott záróanyagot visszavonta. Az ajánlat meghiúsult, ezért a felszámoló 2010. november 3-án benyújtotta az átdolgozott zárómérleget.
2010. december 8-án a kijelölt felszámolót törölték a felszámolói névjegyzékből, ezért 2011. február 2-án 144. sorszám alatti végzésével a bíróság a felszámolót tisztségéből felmentette. A felmentett felszámoló felszámolását a bíróság 2011. április 18-án indította meg.
2012. július 18-án a bíróság a Cégközlönyben közzétette, hogy jelen eljárás adósának új felszámolójaként a V. Kft.-t jelölte ki.
A felmentett felszámoló 2011. március 7-én érkezett beadványában kérte a 144. sorszámú végzés kiegészítését a felszámolót megillető díjazásra vonatkozóan, s kérte a felszámoló díját a zárómérlegben foglaltak szerint megállapítani.
Az elsőfokú bíróság 146-I. sorszámú végzésében a kiegészítés iránti kérelmet elutasította. Elsőként rögzítette, hogy a felszámolás megindításakor hatályos, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni az eljárásban, és nem vehetők figyelembe a későbbi módosítások, így a kiegészítés iránti kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 27/A. § (9) bekezdése sem. Ennek a 2009. szeptember 1-jén történt hatályba lépését megelőzően a Cstv. nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a felszámoló felmentésével egyidejűleg, a felmentésről rendelkező végzésben a bíróságnak rendelkeznie kellene a díjazásról. Utalt arra, hogy az alkalmazandó jogszabály még a közbenső mérleg jóváhagyásakor sem tette lehetővé a felszámoló részére díjelőleg megállapítását (BH 1998.194, BH 1996.117, EBH 2000.340.). Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolót a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerint megillető díjazásról a bíróság legkorábban - a Cstv. 60. § (1) bekezdése szerint - a felszámolás befejezésekor, az adós megszüntetéséről és a felszámolás befejezéséről rendelkező végzésében határozhat, s e végzésben kell megállapítani a díjat is.
Miután a törvény ilyen esetre nem tartalmaz rendelkezést a felszámoló díjának megállapításáról, emiatt a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 225. §-a sem alkalmazható. A bíróság ezért a kiegészítés iránti kérelmet elutasította. Megjegyezte azonban, hogy e végzéssel nem arról döntött, hogy a felmentett felszámolót az általa elért felszámolás alatti bevétel tekintetében díj nem illeti meg, a kialakult bírói gyakorlat szerint erre ugyanis számot tarthat (BH 2002.238.). A korábbi felszámoló felmentése, új felszámoló kijelölése esetén felszámolói díjra mindkét felszámoló igényt tarthat, s ha a felszámolók az elszámolásban nem tudnak megegyezni, a felmentett felszámoló az általa jogosnak ítélt díjat vitatott hitelezői igényként érvényesítheti.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a felszámolói díjának megállapítását. Állította a Cstv. 27/A. §-ának, 51. §-a (5) és (6) bekezdésének, 59. §-a (1) bekezdésének és 60. §-a (1) bekezdésének, továbbá a Pp. 225-226. §-ainak megsértését.
Tévesnek állította a jogerős végzésben kifejtett álláspontot abban a tekintetben, hogy csak a felszámolási eljárás befejezésekor lehet a felszámoló díját megállapítani, valamint abban a körben, hogy a felszámolói díjat vitatott igényként kell érvényesíteni, ha a felszámolók nem értenek egyet.
Az adós új felszámolója felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezései alapján meg kell-e állapítania a bíróságnak a felmentéskor a felszámoló díját, vagy azt csak hitelezői igényként jelentheti be az újonnan kijelölt felszámolóhoz.
A Kúria az eljárásban alkalmazandó szabályokat áttekintve megállapította, helytállóan fejtette ki a jogerős végzés azt, hogy a hatályos Cstv. felszámoló felmentésére vonatkozó szabályozása - mely kétségkívül sokkal részletesebb - a jelen eljárásban nem alkalmazható.
A Kúriának ezért a felszámolási eljárás megindulásakor hatályban volt rendelkezéseket kellett értelmeznie, melyekből a jogvitához kapcsolódóan kettő érdemel figyelmet. Az egyik - amelyre az elsőfokú bíróság a határozatát alapította - a Cstv. 50. §-ában szabályozott közbenső mérleg. Ennek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000.340. számú döntésében kifejtette, hogy "a felszámoló a közbenső felszámolási mérlegben csak arra jogosult, hogy a felszámolási költségekre tartalékot képezzen, de nem jogosult díjelőleget felvenni." Az újonnan kijelölt felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében írtak szerint az adós közbenső mérlegei alapján ez a tartalékképzés megtörtént.
A Kúria álláspontja szerint azonban az eljárásban felmerült kérdésre a közbenső mérlegre vonatkozó szabályozás nem ad választ. A jelen ügyben alkalmazandó Cstv. egyetlen helyen szabályozta kifejezetten a felszámoló felmentését, mégpedig a Cstv. 51. § (5) bekezdésében, amikor a felszámoló a kifogásnak helytadó jogerős bírói végzésnek nem tett eleget. Ilyenkor a bíróság - a kifogást benyújtó kérelmére - új felszámolót jelölhetett ki és kötelezhette a felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint a díját csökkenthette.
Ebből egyértelműen megállapítható, hogy az eljárásban alkalmazandó törvény is azon az elvi alapon állt, hogy ha a felszámolónak ez a tisztsége az adós tekintetében megszűnik (az eljárás végén, vagy akár az eljárás közben is), az addig elvégzett munkája alapján a díjazásra igényt tarthat - akár csökkentett mértékben.
A jogerős végzés utalt arra, hogy a bíróság ezt a jogot nem kérdőjelezte meg, csak álláspontja szerint ezt hitelezői igényként kell bejelenteni, amit majd az újonnan kijelölt felszámolónak kell elbírálnia, s csak akkor kell a bíróságnak vitatott igényként a kérdésben döntést hoznia, ha az új felszámoló a korábbi díjigényét nem ismeri el.
A Kúria ezzel a jogi állásponttal nem ért egyet. A felszámolói tisztség a bíróság határozatával keletkezik, ezen alapul a felszámoló rendelkezési jogosultsága az adós vagyona felett, és a bíróság határozatával szűnik meg általában az eljárás befejezésekor, s ekkor kerül megállapításra az elvégzett munkájáért járó díjazás is. Ha azonban a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a díjazásról az addig elvégzett tevékenység alapján.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.298/2011/6. számú végzésében kifejtette (www.lb.hu/fizetésképtelenségi ügyek), hogy a felszámoló szervezet a bíróság által a felszámolási tevékenység lefolytatására kijelölt szakértő, mely a felszámolási nemperes eljárás szabályai szerint végzi speciális szakértői tevékenységét. A felszámoló szervezet díját ugyan elsősorban az adós vagyonából kell kiegyenlíteni a Cstv. rendelkezései szerint, de nem hitelezői igénye keletkezik a felmentett felszámolónak az adóssal szemben, hanem a felmentésig végzett szakértői tevékenysége alapján díjigénye, amelyet a bíróságnak kell megállapítania, és az adósnak kell viselnie. A felszámolói tisztség megszűnésekor tehát - figyelemmel az eljárásban alkalmazandó Cstv. 51. § (5) bekezdésében, illetve a 60. § (1) bekezdésében foglaltakra - a bíróságnak a felszámoló felmentésével egyidejűleg az addig végzett tevékenysége alapján a díját is meg kell állapítania, illetve fel kell hatalmaznia annak felvételére.
Miután a jogerős végzés a kifejtett indokok miatt jogszabálysértő, a Kúria azt hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a végzés kiegészítése tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban át kell tekintenie az eljárás iratait és meg kell határoznia, hogy a felszámoló számára az eljárásban alkalmazandó rendelkezések szerint milyen összegű felszámolói díj állapítható meg, esetleg milyen összegben állapítottak meg már díjelőleget, amit tartalékba helyeztek, s ennek alapján rendelkeznie kell a végzés kiegészítésére irányuló kérelemről.
(Kúria Gfv. VII. 30.330/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 29.Fpk.01-94-000555 számon folyamatban levő eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.479/2012/3. számú végzése ellen az R. Zrt. "felszámolás alatt" felmentett felszámoló által 159. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság 146-I. sorszámú végzésére kiterjedően és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A Kúria megállapítja, hogy az adósnak a felülvizsgálati eljárás során 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft, a felmentett felszámolónak 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft eljárási költsége merült fel, az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték összege 30 000 (Harmincezer) Ft.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A hitelezői kérelemre 1994. április 20-án indult 7.Fpk.01-94-000555 számú felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint a bíróság 11. sorszámú végzésének 1994. július 15-én történt jogerőre emelkedése az adós felszámolásának kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként az R. Zrt.-t jelölte ki.
A kijelölt felszámoló 2003. október 15-én terjesztette elő először a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot, melynek elbírálására irányuló eljárást a bíróság felfüggesztette, majd a folytatott eljárásban a felszámoló által átdolgozott és 2007. május 4-én ismét benyújtott iratokat kifogás miatt nem lehetett jóváhagyni. 2010. augusztus 4-én a felszámoló - egyezségre vonatkozó ajánlattétel miatt - a benyújtott záróanyagot visszavonta. Az ajánlat meghiúsult, ezért a felszámoló 2010. november 3-án benyújtotta az átdolgozott zárómérleget.
2010. december 8-án a kijelölt felszámolót törölték a felszámolói névjegyzékből, ezért 2011. február 2-án 144. sorszám alatti végzésével a bíróság a felszámolót tisztségéből felmentette. A felmentett felszámoló R. Zrt. felszámolását a Fővárosi Bíróság Fpk.01-10-012356 számú eljárásban 2011. április 18-án indította meg, felszámolóként az M. Zrt. került kijelölésre.
2012. július 18-án a bíróság a Cégközlönyben közzétette, hogy jelen eljárás adósának új felszámolójaként a V. Kft.-t jelölte ki.
A felmentett felszámoló 2011. március 7-én érkezett beadványában kérte a 144. sorszámú végzés kiegészítését a felszámolót megillető díjazásra vonatkozóan, s kérte a felszámoló díját a zárómérlegben foglaltak szerint megállapítani.
Az elsőfokú bíróság 146-I. sorszámú végzésében a kiegészítés iránti kérelmet elutasította. Elsőként rögzítette, hogy a felszámolás megindításakor hatályos, az 1993. évi LXXI. törvénnyel módosított Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni az eljárásban, és nem vehetők figyelembe a későbbi módosítások, így a kiegészítés iránti kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 27/A. § (9) bekezdése sem. Ennek a 2009. szeptember 1-jén történt hatályba lépését megelőzően a Cstv. nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a felszámoló felmentésével egyidejűleg, a felmentésről rendelkező végzésben a bíróságnak rendelkeznie kellene a díjazásról. Utalt arra, hogy az alkalmazandó jogszabály még a közbenső mérleg jóváhagyásakor sem tette lehetővé a felszámoló részére díjelőleg megállapítását (BH1998.194, BH1996.117, EBH2000.340.). Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolót a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerint megillető díjazásról a bíróság legkorábban a Cstv. 60. § (1) bekezdése szerint a felszámolás befejezésekor, az adós megszüntetéséről és a felszámolás befejezéséről rendelkező végzésében határozhat, s e végzésben kell megállapítani a díjat is.
Miután a törvény ilyen esetre nem tartalmaz rendelkezést a felszámoló díjának megállapításáról, emiatt a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 225. §-a sem alkalmazható. A bíróság ezért a kiegészítés iránti kérelmet elutasította. Megjegyezte azonban, hogy e végzéssel nem arról döntött, hogy a felmentett felszámolót az általa elért felszámolás alatti bevétel tekintetében díj nem illeti meg, a kialakult bírói gyakorlat szerint erre ugyanis számot tarthat (BH 2002.238.). A korábbi felszámoló felmentése, új felszámoló kijelölése esetén felszámolói díjra mindkét felszámoló igényt tarthat, s ha a felszámolók az elszámolásban nem tudnak megegyezni, a felmentett felszámoló az általa jogosnak ítélt díjat vitatott hitelezői igényként érvényesítheti.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállás alapján érdemben és indokai alapján is helytálló határozatot hozott. Utalt arra, hogy mivel maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival, ezért azt nem ismételte meg.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a felszámolói díjának megállapítását. Kérte a Kúriát, hogy a perköltség viseléséről is rendelkezzen. Állította a Cstv. 27/A. §-ának, 51. §-a (5) és (6) bekezdésének, 59. §-a (1) bekezdésének és 60. §-a (1) bekezdésének, továbbá a Pp. 225-226. §-ainak megsértését.
Tévesnek állította a jogerős végzésben kifejtett álláspontot abban a tekintetben, hogy csak a felszámolási eljárás befejezésekor lehet a felszámoló díját megállapítani, valamint abban a körben, hogy a felszámolói díjat vitatott igényként kell érvényesíteni, ha a felszámolók nem értenek egyet.
Hivatkozott arra, hogy a felszámolót megillető díjról a bíróságnak kell döntenie [Cstv. 59. § (1) bekezdés, 60. § (1)-(2) bekezdés]. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 51. § (5) bekezdése is tartalmaz rendelkezést arra, hogy a felszámoló felmentése esetén meg kell állapítani a díjat, hiszen a törvény szerint a díjat csökkentheti a bíróság. Utalt ezzel kapcsolatos jogirodalmi álláspontra is, mely szerint a felszámolói díj hitelezői igényként történő érvényesítése ellentétes a kifejezett jogi szabályozással (Dr. Juhász László: A felszámoló felmentésével kapcsolatos vitás kérdések, Céghírnök, 1998./4.)
A BH2002.238. számú eseti döntés szerint hivatalból nem lehet díjat megállapítani a felszámoló részére a felszámolási zárómérleg beterjesztéséig, de ebből véleménye szerint az következik, hogy ha a felszámoló ezt kéri, akkor a bíróságnak rendelkeznie kell róla.
Az adós új felszámolója felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és a felmentett felszámoló költségek megtérítésére való kötelezését. Egyetértett a jogerős végzésben kifejtett állásponttal és megjegyezte, hogy a közbenső mérlegekben megállapították a felszámolói díjat, és a végzések szerint azt tartalékba kellett helyezni. A felmentett felszámoló 14 800 000 Ft-ot átadott az új felszámolónak, de a tartalékba helyezett 72 818 000 Ft felszámolói díj nem került átadásra, annak sorsáról nem tud.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezései alapján meg kell-e állapítania a bíróságnak a felmentéskor a felszámoló díját, vagy azt csak hitelezői igényként jelentheti be az újonnan kijelölt felszámolóhoz.
A Kúria az eljárásban alkalmazandó szabályokat áttekintve megállapította, helytállóan fejtette ki a jogerős végzés azt, hogy a hatályos Cstv. felszámoló felmentésére vonatkozó szabályozása - mely kétségkívül sokkal részletesebb - a jelen eljárásban nem alkalmazható.
A Kúriának ezért a felszámolási eljárás megindulásakor hatályban volt rendelkezéseket kellett értelmeznie, melyekből a jogvitához kapcsolódóan kettő érdemel figyelmet. Az egyik - amelyre az elsőfokú bíróság a határozatát alapította - a Cstv. 50. §-ában szabályozott közbenső mérleg. Ennek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000.340. számú döntésében kifejtette, hogy "a felszámoló a közbenső felszámolási mérlegben csak arra jogosult, hogy a felszámolási költségekre tartalékot képezzen, de nem jogosult díjelőleget felvenni." Az újonnan kijelölt felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében írtak szerint az adós közbenső mérlegei alapján ez a tartalékképzés megtörtént.
A Kúria álláspontja szerint azonban az eljárásban felmerült kérdésre a közbenső mérlegre vonatkozó szabályozás nem ad választ. A jelen ügyben alkalmazandó Cstv. egyetlen helyen szabályozta kifejezetten a felszámoló felmentését, mégpedig a Cstv. 51. § (5) bekezdésében, amikor a felszámoló a kifogásnak helytadó jogerős bírói végzésnek nem tett eleget. Ilyenkor a bíróság - a kifogást benyújtó kérelmére - új felszámolót jelölhetett ki és kötelezhette a felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint a díját csökkenthette.
Ebből egyértelműen megállapítható, hogy az eljárásban alkalmazandó törvény is azon az elvi alapon állt, hogy ha a felszámolónak ez a tisztsége az adós tekintetében megszűnik (az eljárás végén, vagy akár az eljárás közben is), az addig elvégzett munkája alapján a díjazásra igényt tarthat - akár csökkentett mértékben.
A jogerős végzés utalt arra, hogy a bíróság ezt a jogot nem kérdőjelezte meg, csak álláspontja szerint ezt hitelezői igényként kell bejelenteni, amit majd az újonnan kijelölt felszámolónak kell elbírálnia, s csak akkor kell a bíróságnak vitatott igényként a kérdésben döntést hoznia, ha az új felszámoló a korábbi díjigényét nem ismeri el.
A Kúria ezzel a jogi állásponttal nem ért egyet. A felszámolói tisztség a bíróság határozatával keletkezik, ezen alapul a felszámoló rendelkezési jogosultsága az adós vagyona felett, és a bíróság határozatával szűnik meg általában az eljárás befejezésekor, s ekkor kerül megállapításra az elvégzett munkájáért járó díjazás is. Ha azonban a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a díjazásról az addig elvégzett tevékenység alapján.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.298/2011/6. számú végzésében kifejtette (www.lb.hu/fizetésképtelenségi ügyek), hogy a felszámoló szervezet a bíróság által a felszámolási tevékenység lefolytatására kijelölt szakértő, mely a felszámolási nemperes eljárás szabályai szerint végzi speciális szakértői tevékenységét. A felszámoló szervezet díját ugyan elsősorban az adós vagyonából kell kiegyenlíteni a Cstv. rendelkezései szerint, de nem hitelezői igénye keletkezik a felmentett felszámolónak az adóssal szemben, hanem a felmentésig végzett szakértői tevékenysége alapján díjigénye, amelyet a bíróságnak kell megállapítania, és az adósnak kell viselnie. A felszámolói tisztség megszűnésekor tehát - figyelemmel az eljárásban alkalmazandó Cstv. 51. § (5) bekezdésében, illetve a 60. § (1) bekezdésében foglaltakra - a bíróságnak a felszámoló felmentésével egyidejűleg az addig végzett tevékenysége alapján a díját is meg kell állapítania, illetve fel kell hatalmaznia annak felvételére.
Miután a jogerős végzés a kifejtett indokok miatt jogszabálysértő, a Kúria azt hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróságot a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a végzés kiegészítése tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban át kell tekintenie az eljárás iratait és meg kell határoznia, hogy a felszámoló számára az eljárásban alkalmazandó rendelkezések szerint milyen összegű felszámolói díj állapítható meg, esetleg milyen összegben állapítottak meg már díjelőleget, amit tartalékba helyeztek, s ennek alapján rendelkeznie kell a végzés kiegészítésére irányuló kérelemről.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csak megállapította a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. A jogi képviselő díját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdései és 4/A. §-a alapján állapította meg, míg az illetéket az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (4) bekezdése szerint határozta meg.
Budapest, 2013. június 11.
Dr.Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr.Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.330/2012.)