adozona.hu
BH 1996.2.113
BH 1996.2.113
A beszámításnak a felszámolási eljárásban irányadó, a Polgári Törvénykönyvben foglaltaktól eltérő feltételei [1991. évi IL. tv. 36. §*, Ptk. 296. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte az adós elleni felszámolási eljárás megindítását, amelyet a Cégközlönyben közzétettek.
A hitelezőnek az adóssal szemben 353 123 Ft tőke és 87 992 Ft késedelmikamat-követelését az adós felszámolójának helyi megbízottja 1992 októberében elismerte.
Az adós a hitelező ellen a helyi bíróságon 106 175 Ft és kamatai megfizetése iránt pert indított, amelynek során az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő a felperes követelése erejéig. A bíróság ítéle...
A hitelezőnek az adóssal szemben 353 123 Ft tőke és 87 992 Ft késedelmikamat-követelését az adós felszámolójának helyi megbízottja 1992 októberében elismerte.
Az adós a hitelező ellen a helyi bíróságon 106 175 Ft és kamatai megfizetése iránt pert indított, amelynek során az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő a felperes követelése erejéig. A bíróság ítéletében kötelezte az alperest (hitelezőt), hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek (az adósnak) 106 175 Ft-ot, annak 1992. október 20-tól a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait és 5000 Ft perköltséget, valamint az államnak 6370 Ft illetéket. Döntésének indokát abban adta, hogy az alperes a felperes követelésének jogalapját és összegét nem vitatta. A kamatkövetelésről a Ptk. 301. §-a alapján határozott. Az alperes beszámítási kifogását az 1991. évi IL. törvény (Csftv.) 38. §-ának (3) bekezdése alapján mellőzte.
A hitelező a jogerős ítéletre tekintettel kérte az adós felszámolóját, hogy az adós tartozásába az ítéletbe foglalt 106 175 Ft-ot számítsa be. A felszámoló a beszámítást elutasította, ezért a hitelező kifogással a felszámolást elrendelő bírósághoz fordult.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogását elutasította arra való hivatkozással, hogy beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában már lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. Az adós követelése 1992. október 20-án vált esedékessé, a felszámolási eljárás közzétételére pedig 1992. augusztus 27-én került sor. Emiatt a kifogás alaptalan.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, abban annak megváltoztatását, a beszámítási kifogásnak helyt adást kért. Hivatkozott arra, hogy a hitelező és az adós egymással szembeni követelései mindkét fél által elismert követelések, ezért azok a Csftv. alkalmazásában beszámításra alkalmasak.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése a beszámítás feltételeiről rendelkezik oly módon, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését számíthatja be a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal. A Csftv. 36. §-a alapján a felszámolási eljárásban az egymással szembeni elismert tartozások és követelések tekintetében van helye beszámításnak. A Csftv. a Ptk. szabályától eltérően szabályozza a beszámítás jogintézményét, minthogy az elismert tartozások és követelések tekintetében az adós és hitelezők közötti beszámítást minden korlátozás nélkül lehetővé teszi. Követelésnek egyneműnek sem kell lennie, egyedüli feltétel az elismerés. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a hitelezői kifogást nem vette figyelembe, a beszámítás feltételeit a Csftv. szabályától eltérően határozta meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú
bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, megváltoztatta, és felhívta az adós felszámolóját, hogy a hitelezőnek az adóssal szembeni tartozását számítsa be. (Legf. Bír. Fpkf. VI. 30 686/1994. sz.)
* Az 1991. Évi IL. tv. 36. §-át az 1993. Évi LXXXI. Törvény módosította, a módosítás hatálybalépése előtt indult felszámolási eljárásokban azonban a rendelkezést továbbra is alkalmazni kell
Bírósági jogesetek
BH 2007.9.304 A hitelező a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett pénzkövetelését az adóssal szembeni tartozásába akkor számíthatja be, ha a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre - Nincs jogszabályi akadálya tehát a regisztrációs díjként nyilvántartásba vett követelés beszámításának [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 36. §; Ptk. 246. §].
