adozona.hu
BH 2007.9.304
BH 2007.9.304
A hitelező a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett pénzkövetelését az adóssal szembeni tartozásába akkor számíthatja be, ha a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre - Nincs jogszabályi akadálya tehát a regisztrációs díjként nyilvántartásba vett követelés beszámításának [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 36. §; Ptk. 246. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzés 2002. november 14-én került közzétételre a Cégközlönyben, a felszámolás kezdő időpontja 2002. szeptember 27-e. Az adóhatóság mint hitelező igényét 2003. november 27-én jelentette be, melyet a felszámoló nyilvántartásba vett.
A bíróság felhívására a felszámoló 2005. február 3-án nyújtotta be a felszámolási zárómérleget, amellyel szemben a hitelező kifogást terjesztett elő. Sérelmezte, hogy a zárómérleg és a vagyonfelos...
BH 2007.9.304 A hitelező a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett pénzkövetelését az adóssal szembeni tartozásába akkor számíthatja be, ha a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre - Nincs jogszabályi akadálya tehát a regisztrációs díjként nyilvántartásba vett követelés beszámításának [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 36. §; Ptk. 246. §].
Az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzés 2002. november 14-én került közzétételre a Cégközlönyben, a felszámolás kezdő időpontja 2002. szeptember 27-e. Az adóhatóság mint hitelező igényét 2003. november 27-én jelentette be, melyet a felszámoló nyilvántartásba vett.A bíróság felhívására a felszámoló 2005. február 3-án nyújtotta be a felszámolási zárómérleget, amellyel szemben a hitelező kifogást terjesztett elő. Sérelmezte, hogy a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat nem tartalmazza a 2000 Ft összegű regisztrációs díjkövetelését, amit a felszámoló "f" kategóriában nyilvántartásba vett. A zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat kijavítását arra tekintettel kérte, hogy az adósnak a felszámolási zárómérlegben szereplő 67 000 Ft-os áfa követelésébe be kívánja számítani az "f" kategóriába sorolt 2000 Ft regisztrációs díj, és az "a" kategóriás 15 000 Ft összegű költségigényét.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogásának túlnyomórészt helyt adott, elutasította a felszámolónak az eljárás befejezetté nyilvánítása és az adós jogutód nélküli megszüntetése iránti kérelmét és kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően - 30 napon belül - új felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot terjesszen elő. Az elsőfokú bíróság kiemelte: a 2000 Ft regisztrációs díj iránti igényét a hitelező a zárómérleg benyújtása után terjesztette elő, ezért e körben beszámításnak nincs helye, e vonatkozásban tehát a hitelező kifogása alaptalan.
A hitelező fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a hitelező kifogásának az "f" kategóriás, 2000 Ft-os követelés zárómérlegben való feltüntetésére vonatkozó részében helyt ad, egyebekben a kifogást elutasítja. Kötelezte az adóst, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 7000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését érdemben helyesnek találta. Hangsúlyozta: a hitelező fellebbezése nem megalapozott a 2000 Ft "f" kategóriás követelésnek az adós áfa-visszaigénylésébe való beszámításával kapcsolatban. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 36. §-a alkalmazására kialakult, többek között az EBH 2001/448. számon, és a BH 2005/71. számon közzétett eseti döntésben kifejeződő egységes bírói gyakorlat szerint az adósnak a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett követelésével szemben is van helye beszámításnak, de a hitelező beszámított követelésének a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelésnek kell lennie. A hitelező regisztrációs díjból eredő követelése a felszámolási eljárás során keletkezett, ezért nem felel meg a beszámítás feltételeinek. Mindezekre figyelemmel a hitelező fellebbezését az Ítélőtábla ebben a vonatkozásban nem találta megalapozottnak.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben kérte a támadott végzés megváltoztatását akként, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, a hitelező jogszerűen számította be a 2000 Ft-os követelését az adós áfa-követelésébe. Kérelme indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság végzése azért sérti a Cstv. 36. §-át, mert nem veszi figyelembe a jogszabály módosításait, és nem a hatályos rendelkezést alkalmazza a jogvita elbírálására. Álláspontja szerint a Cstv. jelenleg két konjuktív feltételt határoz meg a beszámításra: egyrészről azt, hogy csak a felszámoló által nyilvántartásba vett követelés számítható be, másrészt a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját, illetőleg ha később keletkezett, a keletkezését követően nem került sor engedményezésre. Ebből következően a később keletkezett követelés vonatkozásában sem zárható ki a beszámítás. Az Ítélőtábla tévesen hivatkozik az EBH 2001/448. számú eseti döntésre, mert abban az ügyben a felszámolási eljárásra a Cstv. 1993. évi törvénnyel módosított rendelkezései voltak irányadóak, míg jelen jogvitában a Cstv. 1997. évi törvénnyel változtatott szövegét kell alkalmazni, a BH 2005/71. számú eseti döntés pedig a hitelező álláspontját támasztja alá. Miután a Cstv. 36. §-ában rögzített két feltétel fennáll, nincs akadálya annak, hogy a hitelező beszámítási nyilatkozatot tegyen.
Az adós ellenkérelmében a másodfokú bíróság határozatának hatályban tartását kérte. Kiemelte, hogy a beszámítás jogintézményének a regisztrációs díjra való kiterjesztését téves következtetésnek tartja. A regisztrációs díjat ugyanis a bírósági gazdasági hivatal elkülönített számlájára kell befizetni, és a későbbiek folyamán a felszámoló díját - a Cstv. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében - a gazdasági hivatal által kezelt elkülönített összegből kell megfizetni. A Cstv. 60. §-ának (6) bekezdésével összhangban pedig a fennmaradó összeget a hitelezőknek a befizetésük arányában kell visszafizetni. A felszámoló megítélése szerint a regisztrációs díj visszavétele úgy tekintendő, mintha a hitelező nem kívánná a nyilvántartásba vételét. Ha a hitelező a teljes regisztrációs díjat beszámítja, jogtalan előnyben részesül, miután a többi hitelező regisztrációs díj arányát rontja. Emellett a hitelező hatósági jogkörét felhasználva, mint az adók kezelője hitelezői lehetőségét tágítja. Más hitelező jelen esetben nem tudja beszámítását érvényesíteni, így regisztrációs díját sem.
A felülvizsgálati kérelem alapos az alábbiak szerint.
A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 296. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.
A Ptk. 296. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
A Cstv. jelen felszámolási eljárásra irányadó, az 1997. évi XXVII. törvény 10. §-ával módosított 36. §-a értelmében a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre. A Cstv. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében a felszámolónak az 59. § (1) bekezdése szerint megállapított díját - megnövelve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges arányos összeggel - elsősorban a Gazdasági Hivatal által kezelt elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni. Ha az elkülönített számlán a díj megfizetésére szolgáló összeg kevesebb, mint az 59. § (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló a különbözetet felszámolási költségként [57. § (2) bek. g) pont] érvényesítheti, kiegészítve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges arányos összeggel.
A Cstv. 60. §-ának (6) bekezdése értelmében, ha a Gazdasági Hivatal által vezetett elkülönített számlán rendelkezésre álló összeg a felszámoló díját és az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeget meghaladja, a különbözetet az adós hitelezőinek befizetésük arányában vissza kell fizetni. Amennyiben a hitelezők egy részénél a visszafizetés összege a 300 Ft-ot nem éri el, ezt az összeget a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díj-kiegészítési számlára kell átutalni.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadja a hitelező álláspontját abban a kérdésben, hogy a Cstv. 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított szövege szerint a beszámítás feltétele egyrészt az, hogy a követelést a felszámoló nyilvántartásba vegye, másrészt az, hogy a követelés tekintetében - a felszámolás kezdő időpontját, vagy ha később keletkezett, a keletkezését követően - ne kerüljön sor engedményezésre. A hitelező követelése mind a két feltételt kielégítette, ezért a beszámításnak a követelése tekintetében helye van.
A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a két eseti döntésre. Az EH 2001.448 számú bírósági határozat olyan ügyben született, amelyre a Cstv.-nek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított rendelkezései az irányadóak. A BH 2005/71. számú döntés pedig a hitelező álláspontját támasztja alá, miután kimondja, hogy az adóhatóság jogosult a felszámoló által nyilvántartásba vett követelésébe az adós adó-visszatérítési igényét beszámítani, amennyiben a felszámolás kezdő időpontját követően nem került sor a követelés engedményezésére. A bíróság ebben az ügyben hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (BH 1996/113., BH 1996/658., BH 2001/189.) kifejtette: a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdéséhez képest a beszámításra vonatkozó korlátozást kizárólag a Cstv. tartalmaz, és csak a Cstv. 36. §-ában foglalt korlátozásokat lehet figyelembe venni a beszámítási jog kizártságának megállapításához. A jelen jogvitában a Cstv. 36. §-a a fent említett korlátozásokat tartalmazza, melyeknek a hitelező követelése megfelel.
Az adós ellenkérelmével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy egyrészt a Cstv. 36. §-ából, másrészt a Cstv. 60. §-a (6) bekezdésének teljes rendelkezéséből az következik, a beszámítást nem korlátozhatja az a tény, hogy a felszámoló regisztrációs díjként vette nyilvántartásba a követelést. A Cstv. elveiből, céljából, szerkezetéből nem vezethető le olyan megközelítés, melynek értelmében a hitelezők által regisztrációs díjként befizetett és a Cstv. 57. § (1) bekezdés "f" pontjában nyilvántartásba vett hitelezői követelés a többi nyilvántartásba vett követeléshez képest speciális elbírálás alá esne. Olyan kifejezett jogszabályi rendelkezés sincs a Cstv.-ben, amely a regisztrációs díjként bejelentett követelés beszámíthatóságát kizárná. Külön jogszabályi tilalom hiányában pedig a Cstv. 36. §-ában foglalt szabály érvényesül, és a regisztrációs díj jogcímén nyilvántartásba vett hitelezői igény tekintetében is sor kerülhet beszámításra.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával a beszámítási igény elbírálása tekintetében jogszabálysértő rendelkezést az elsőfokú bíróság e tárgyban hozott elutasító rendelkezésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és felhívta a felszámolót, hogy az adósnak a hitelezővel szemben fennálló követelését a beszámított 2000 Ft-tal csökkentve vegye nyilvántartásba.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.189/2006.)