adozona.hu
BH 1995.12.740
BH 1995.12.740
A munkáltató a munkavállaló üzemi balesete esetén a törvényen alapuló felelőssége alól akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául a munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyúttal elháríthatatlan oka volt [1967. évi II. tv. 62. § (1) és (2) bek. (régi Mt.)].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes papírgyártó munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 1991. március 28-án a felperes a papírt felvezető filc gyűrődésének megszüntetése végett a védőburkolatot leszedte, és a mozgó gépen akarta a gyűrődést kisimítani. Eközben a bal kar teljes csonkolását eredményező balesetet szenvedett.
A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében elmaradt jövedelem, ápolási költség, élelemfeljavítás fűtési és világítási többletköltség, keresetveszteségi járadék és nem vagyoni ...
BH 1995.12.740 A munkáltató a munkavállaló üzemi balesete esetén a törvényen alapuló felelőssége alól akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául a munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyúttal elháríthatatlan oka volt [1967. évi II. tv. 62. § (1) és (2) bek. (régi Mt.)].
A felperes papírgyártó munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 1991. március 28-án a felperes a papírt felvezető filc gyűrődésének megszüntetése végett a védőburkolatot leszedte, és a mozgó gépen akarta a gyűrődést kisimítani. Eközben a bal kar teljes csonkolását eredményező balesetet szenvedett.A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében elmaradt jövedelem, ápolási költség, élelemfeljavítás fűtési és világítási többletköltség, keresetveszteségi járadék és nem vagyoni kártérítés címén kérte az alperes marasztalását.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével a keresetnek részben helyt adott. A kárviselés arányát 50-50%-ban határozta meg.
A munkaügyi bíróság az alperes terhére értékelte, hogy a gépvezető előírásellenesen nem tartózkodott a helyszínen, a filc elhasznált állapotú volt, továbbá nem volt munkáltatói utasítás a filc megigazítására, az üzemzavar elhárításának módjára nézve, és a technológiai utasítás hiányos volt. Az alperes terhére esett az is, hogy a perbelivel azonos munkavédelmi szabályszegések máskor is előfordultak, ezenkívül elmaradtak a havonként esedékes munkavédelmi szemlék is. A védőrács elégtelenségét bizonyította, hogy a balesetet követően az alperes biztonságosabb védőrácsrögzítést alkalmazott. A munkaügyi bíróság a felperes terhére értékelte, hogy a védőrácsot eltávolította, és a mozgó gépbe belenyúlt.
A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével a közbenső ítéletet helyes indokainál fogva, azok megismétlése nélkül helybenhagyta [1952. évi III. törvény - Pp. - 254. §-ának (3) bekezdése].
A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Az volt az álláspontja, hogy a jogerős ítélet az 1992. évi XXII. törvény 174. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, ezért törvénysértő. A felperes ugyanis utasításellenesen járt el, emiatt a balesetért a munkáltató nem tehető felelőssé.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes balesete 1991. március 28-án történt, ezért a keresetlevél elbírálásánál az 1992. évi XXII. törvény 205. §-ának (1) bekezdése alapján az 1967. évi II. törvény (Mt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A munkáltató az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alól a (2) bekezdés értelmében akkor mentesül, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Utóbbi esetben a felelősség alóli mentesülés alapjául tehát a károsult dolgozó olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólag és egyben elháríthatatlan oka volt [Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának c) pontja]. A mentesülés további feltétele tehát az, hogy a dolgozó magatartása, az abból eredő károsodás a munkáltató részéről nem volt elhárítható.
Az adott esetben az Mt. 33. §-a alapján a munka megfelelő egészséges és biztonságos végzése feltételeinek biztosítása az alperest terhelte. Ennek elmulasztásaként helytállóan értékelte a munkaügyi bíróság a technológiai utasítás hiányosságait, a felelős vezetőnek a helyszínről történt eltávozását helyettes állítása nélkül, és azt, hogy a filc a biztonságos munkavégzésre - nagyfokú elhasználtsága miatt - nem volt megfelelő. A kialakult egységes bírói gyakorlat értelmében a munkáltató felelősségi körébe esik az a körülmény is, hogy következmények nélkül eltűri a munkavállalók előírásellenes munkavégzését (a gépvezető tanúvallomása). A gépen lévő védőrács hiányosságát pedig az alperes maga is elismerte azáltal, hogy a felperes balesetét követően biztonságosabb rácsot alkalmaz. A kifejtettek alapján helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a balesetnek nemcsak a felperes magatartása. hanem az alperes felelősségi körébe eső okai is voltak.
Mindezek miatt a másodfokú bíróság az Mt. 62. §-a (2) bekezdésének megfelelően hagyta helyben a munkaügyi bíróságnak a kárviselés arányát a felperes vétkes közreható magatartásának alapulvételével [Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának c) pontja] meghatározó közbenső ítéletét.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletet hozott. Ezért a perköltség és az illeték tárgyában az eljárást befejező bíróság határoz.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10. 004/1995. sz.)
Lábjegyzet
Az 1992. évi XXII. tv. (új Mt.) 203. §-a (3) bekezdésének a) pontja 1992. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az 1967. évi II. tv.-t (régi Mt.). Az új Mt. 174. §-ának (1) és (2) bekezdése idevágó tartalmában megegyezik a régi Mt. 62. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal.
