adozona.hu
BH 1995.12.739
BH 1995.12.739
A teljesítménybérrel foglalkoztatott munkavállalót az országosan megállapított munkabér legkisebb összege csak a teljesítménykövetelmény százszázalékos, valamint a teljes munkaidő teljesítése esetén illeti meg [1/1990. (IX. 14.) MüM r. 2. § (2) bek. ].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1992. július 13-án megkötött munkaszerződés alapján gépi varró munkakörben dolgozott az alperesnél határozott időtartamban 1992. október 13-ig, majd a határozatlan időre átalakult munkaviszonyának az alperes részéről 1992. december 4-én történt felmondásáig. Órabérét a munkaszerződés 46 forintban határozta meg.
A sikertelen egyeztetés után a felperes az 1993. február 24-én benyújtott keresetlevelében 16 943 forint elmaradt munkabér megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a h...
A sikertelen egyeztetés után a felperes az 1993. február 24-én benyújtott keresetlevelében 16 943 forint elmaradt munkabér megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a havi teljesítménybére az alperes által adott havi kiegészítésekkel sem érte el a 8000 forint összegű minimálbért, ennélfogva 1992. augusztustól novemberig 3947 forint, 6496 forint és 6500 forint elmaradt munkabér illeti meg, mert ennyi a részére kifizetett összeg és a minimálbér között mutatkozó különbözet összege.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 6590 forintot munkabér címén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 600 forint illeték megfizetésére.
Az általa lefolytatott bizonyítás eredményeként tényként állapította meg, hogy a felperes 1992. augusztus, szeptember, október hónapban 26%-ot teljesített. Augusztusban 5789 forint, szeptember 2074 forint, október hónapban 2957 forint munkabérben részesült, tehát 10 820 forint munkabért kapott az általa követelt 3 hónapra a 8000 forint minimálbér alapulvételével járó 24 000 forint munkabér helyett.
Az alperes által becsatolt kimutatásból megállapítható, hogy a kezdő dolgozók 1992. augusztus hónapban 50%-ot, illetve 37%-ot, a régi dolgozók 56-51-57%-ot, szeptember hónapban a kezdő dolgozók 49-41-28-47%-ot, a régi dolgozók 38-75-69%-ot teljesítettek. 1992. október hónapban a kezdő dolgozók 81-51-41-31%-ot. Ebből azt a következtetést vonta le hogy a teljesítménykövetelményt az alperes nem megfelelően határozta meg.
A bíróság álláspontja szerint méltánytalan lenne a teljes minimálbért kifizetni a felperesnek, mert a teljesítménye a többi dolgozóét nem érte el, ezért a 13 180 forint munkabér-különbözet iránti igény 50%-át találta megállapíthatónak az Mt. 144. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a munkabérek legkisebb összegéről szóló 1/1990. (IX. 14.) MüM rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta. Kötelezte az alperest 600 forint másodfokú eljárási illeték megfizetésére. Ítéletét azzal indokolta, hogy a bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, az érdemi döntés is helytálló.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert mindkét fokon eljárt bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen annak megállapításával, hogy a teljesítménykövetelmény nem volt megfelelően meghatározva az alperesnél. A teljesítménykövetelményt az egyes dolgozók és a szakszervezet is elfogadták, annak megváltoztatását nem kezdeményezték. A méltányossági következtetés ellentétben áll az Mt. 144. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely a kötelező legkisebb munkabér kifizetését csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló által 100%-ban teljesített teljesítménykövetelmény elérése esetén teszi lehetővé.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság az Mt. 144. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, valamint a munkabérek legkisebb összegéről szóló, többször módosított 1/1990. (IX. 14.) MüM rendelet 2. §-ának (2) bekezdésére, ezekből azonban téves következtetésre jutott.
Peradat, hogy a felperes az alperes alkalmazásában gépi varróként dolgozott, amely munkakört a hatályos kollektív szerződés 2. számú melléklete szerint teljesítménybéresnek kell tekinteni. Peradat az is, hogy a felperes nem a teljesítménykövetelményt tette vitássá, hanem azt, hogy a munkabére az alperes által adott kiegészítésekkel sem érte el az 1992. január 1-jétől megállapított havi 8000 forint minimálbért.
A hivatkozott és többször módosított 1/1990. (IX. 14.) MüM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése szerint teljesítménybérnél a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó havi munkabérének (teljesítménybér, illetve alapbér és teljesítményhez kötött mozgóbér együttes) legkisebb összege a teljesítménykövetelmények százszázalékos, valamint a teljes munkaidő teljesítése esetén 1992. január 1-jétől 8000 forint.
Az alperes által a perben becsatolt és a felperes által sem vitatott kimutatás szerint a munkavállaló teljesítménye a vitatott időszakban csupán 26%-os volt, tehát a jogszabály feltételeinek hiányában a havi munkabér legkisebb összegére nem jogosult.
Az ettől eltérő álláspontja az eljárt bíróságoknak téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 798/1994. sz.)
* Hasonlóan rendelkezik a megjelölt jogszabály helyébe lépett 6/1995. (I. 31.) Korm. r. 2. §-ának (2) bekezdése.