adozona.hu
BH 1995.12.738
BH 1995.12.738
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkaügyi jogvitájában mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a vezető tisztségviselői és az egyéb, munkaviszony keretében ellátandó feladatokra nézve egységes vagy külön-külön jogviszonyt létesítettek-e a felek, és melyek az egyes jogviszonyt létesítő megállapodások feltételei [1988. évi VI. tv., 1992. évi XXII. tv. (Mt.)].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresete szerint 4 925 000 forintot és annak járulékait igényelte az alperestől arra hivatkozva, hogy az alperessel határozott idejű munkaviszonyban állt, ezt az alperes a lejárat előtt, 1992. november 16. napjával megszüntette, eddig a díjazását rendezte, ezért tartozik neki az 1992. november 17-től 1996. december 27-ig járó munkabérrel.
Az alperes arra utalással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes munkaviszonya határozatlan időre szólt. azt rendes felmondá...
BH 1995.12.738 A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkaügyi jogvitájában mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a vezető tisztségviselői és az egyéb, munkaviszony keretében ellátandó feladatokra nézve egységes vagy külön-külön jogviszonyt létesítettek-e a felek, és melyek az egyes jogviszonyt létesítő megállapodások feltételei [1988. évi VI. tv., 1992. évi XXII. tv. (Mt.)].
A felperes a módosított keresete szerint 4 925 000 forintot és annak járulékait igényelte az alperestől arra hivatkozva, hogy az alperessel határozott idejű munkaviszonyban állt, ezt az alperes a lejárat előtt, 1992. november 16. napjával megszüntette, eddig a díjazását rendezte, ezért tartozik neki az 1992. november 17-től 1996. december 27-ig járó munkabérrel.Az alperes arra utalással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes munkaviszonya határozatlan időre szólt. azt rendes felmondással 1992. augusztus 17-én jogszerűen szüntették meg miután aznap az igazgatósági tagságából is visszahívták.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 925 000 forintot és ennek 1992. november 18-tól járó évi 20%-os kamatát, valamint a magyar államnak 273 000 forint le nem rótt eljárási illetéket.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperesi részvénytársaságot a R. É. K. és néhány további vállalat 1991. december 20-án zárt körű alapítással hozta létre. Az alapító okirat 10. pontja (az alapszabály 46. pontja) szerint az első igazgatóság 3-5 tagból áll, akiket öt év időtartamra az alapítók jelölnek ki; ennek az igazgatóságnak a tagja volt a felperes is. A 40. pont értelmében a társaság munkaszervezetének operatív irányítását az ügyvezető igazgató látja el, akit a közgyűlés választ öt évre. A felperes 1992. február 27-én áthelyezéssel került az alpereshez, és őt választották meg ügyvezető igazgatónak.
Az alperes alapszabálya 1992. június 9-én akként módosult, hogy a 40. pontból mellőzték az öt év időtartamra vonatkozó szövegrészt. Ezt követően - 1992. június 12-én - a peres felek munkaszerződést írtak alá, amelynek 1. pontja szerint "A munkaadó a munkavállalót 1992. február 27. napjától romhányi munkahelyen ügyvezető igazgató munkakörben határozatlan időtartamra, havi 184 óra munkaidő mellett alkalmazza". Annak elbírálásánál, hogy a felperes határozott vagy határozatlan időre szóló munkaviszonyban állt-e az alperessel, az alapító okirat és az alapításkori alapszabály rendelkezései az irányadók. Ezek szerint az ügyvezető igazgatót a közgyűlés öt év időtartamra választja, ami határozott időre szóló munkaviszonyt jelent, ezért a felperesre az alapszabály későbbi módosítása nem hathat ki. Ennélfogva érvénytelen a vele 1992. június 12-én kötött, határozatlan időre szóló munkaszerződés. Ebből következően a felperes határozott idejű munkaviszonyát nem lehetett rendes felmondással megszüntetni, ehhez képest a felperes követelésére az Mt. 88. §-ában foglaltak az irányadók, vagyis az alperes az 1992. november 17-től 1997. február 27-ig terjedő időszakra járó átlagkeresettel tartozik a felperesnek.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és kérte a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy 1992 februárjában a felperes munkaszerződését nem foglalták írásba, ezért vele nem jött létre érvényes, határozott időre szóló munkaszerződés. Egyébként is az 1992. júniusi munkaszerződés-módosítás érvényes és az határozatlan időt írt elő. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest további 273 500 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét indokainál fogva hagyta helyben azzal, hogy a felperesre nem hathat ki az alapszabály későbbi módosítása, és ettől függetlenül a felperest 1992. február 27-től nem határozatlan, hanem határozott időtartamra választották, nem köthettek volna vele határozatlan idejű munkaszerződést.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a kereset elutasítása és a felperesnek perköltségben történő marasztalása iránt. Megismételte a fellebbezésében előadottakat azzal, hogy a felperest határozott időre az 1992. április 28-i közgyűlésen választották meg, az ennek megfelelő munkaszerződést azonban nem foglalták írásba. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes igazgatósági tagsági jogviszonya és ügyvezető igazgatói munkaviszonya elvált egymástól, hiszen külön-külön díjazásban részesült.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályának fenntartására irányult. Álláspontja szerint az alapszabály 1992. június 9-i módosítása - közgyűlési határozat hiányában nem írta elő kötelezően az ügyvezető határozatlan időre történő választását.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel egyébként helytállóan megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felperes 1992. június 12-i munkaszerződésének 3. pontja szerint "A munkavállaló feladata: ügyvezetői igazgatói feladatok ellátása", továbbá felperesnek a keresetlevelében és az alperesnek a fellebbezésében foglaltak szerint a felek között kettős jogviszony állt fenn: az igazgatósági tagsági és az ügyvezető igazgatói feladatok ellátására. Az előbbi alapján tiszteletdíj, az utóbbi szerint alapbér járt. E tényállás alapján a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkaügyi jogvitájában mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a vezető tisztségviselői és az egyéb ellátandó feladatokra nézve egységes vagy külön-külön jogviszonyt létesítettek-e a felek, és melyek az egyes jogviszonyt létesítő megállapodások feltételei (Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10. 296/1994., Mfv. I. 10. 321/1994.). Külön-külön jogviszony létesítése esetén ugyanis a feladat ellátása a határozott idejű jogviszonyban a részvénytársaságnál csak az igazgatósági tagsági teendőkre nézve kötelező [1988. évi VI. törvény (Gt.) 30. §], az egyéb munkavégzés tekintetében jogszabály alapján csupán lehetséges. Ehhez képest az alperes társaság alapszabályának 1992. június 9-i módosítását követően nem volt akadálya annak, hogy a felek közös akarattal a korábbi választás és megállapodás feltételeit az ügyvezető igazgatói teendők vonatkozásában módosítsák, és e tevékenység tekintetében a határozatlan időre szóló munkaviszony létesítésében állapodjanak meg, amint az az 1992. június 12-i munkaszerződésben megtörtént. Ebben az esetben pedig a felperes elmaradt munkabért nem igényelhet, a saját nyilatkozata szerint is a rendes felmondási idő lejártáig kézhez kapott munkabéren felül.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságjogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és kötelezte az alperes javára a felmerült perköltség megfizetésére (Pp. 78. §) (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 193/1995. sz.)