adozona.hu
BH 1995.11.683
BH 1995.11.683
I. Az üzemi balesetet szenvedett és ezáltal munkaképtelenné vált munkavállalót rokkantságának időtartamára is annak a mértéknek megfelelő évi szénjárandóság illeti meg, mint amelyet a munkáltató az aktívan munkát végző munkavállalók részére juttat. II. A 60. életévét betöltött munkavállaló javára megállapított keresetveszteségi kártérítés összege csak abban az esetben emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében tovább dolg
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél föld alatti villanyszerelőként állt munkaviszonyban, és az 1984. július 27-én bekövetkezett üzemi balesete következtében elvesztette a szeme világát. A felperes ebből eredő kártérítési igényei felől a munkaügyi bíróság elsőfokú és a megyei bíróság másodfokú ítéletével döntött. Ezt követően a felperes további kárigénnyel lépett fel, illetve részben a korábban megállapított kártérítési követelése összegének felemelését kérte. Ezek tárgyában - a keretveszteségi járadék é...
BH 1995.11.683 I. Az üzemi balesetet szenvedett és ezáltal munkaképtelenné vált munkavállalót rokkantságának időtartamára is annak a mértéknek megfelelő évi szénjárandóság illeti meg, mint amelyet a munkáltató az aktívan munkát végző munkavállalók részére juttat.
II. A 60. életévét betöltött munkavállaló javára megállapított keresetveszteségi kártérítés összege csak abban az esetben emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna [26/1980. (XII. 20). MüM rend. 10. § (5) és (7) bek.*, MK 111. sz. állásfoglalás].
A felperes az alperesnél föld alatti villanyszerelőként állt munkaviszonyban, és az 1984. július 27-én bekövetkezett üzemi balesete következtében elvesztette a szeme világát. A felperes ebből eredő kártérítési igényei felől a munkaügyi bíróság elsőfokú és a megyei bíróság másodfokú ítéletével döntött. Ezt követően a felperes további kárigénnyel lépett fel, illetve részben a korábban megállapított kártérítési követelése összegének felemelését kérte. Ezek tárgyában - a keretveszteségi járadék és a szénjárandóság elvesztése miatti követelés kivételével - a munkaügyi bíróság elsőfokú és a megyei bíróság másodfokú ítéletével határozott.A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb bíróság ítéletével a keresetveszteségi járadék és a szénjárandóság elvesztése miatti követelés tárgyában hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét, és e részben új el
járásra és új határozat hozatalára utasította a másodfokú bíróságot; egyebekben a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az eljárás során a megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a keresetveszteségi járadék és szénjárandóság elvesztése miatti követelés tárgyában hozott rendelkezését helybenhagyta. Ennek folytán az alperes 1991. január 1-jétől havi 6138 forint keresetveszteségi járadékot köteles megfizetni a felperesnek és az elvesztett szénjárandóság fejében a nyugdíjasokat megillető összeget, vagyis a szénjárandóság értékének felét.
E jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte a keresetveszteségi járadék összegének felemelését annak figyelembevételével, hogy 1988. június 1-jétől az I. csoportba tartozó rokkant és hogy időközben bérfejlesztés következett be, továbbá kérte az elvesztett szénjárandóság teljes értékének mint kártérítésnek megfizetésére kötelezni az alperest, hivatkozva arra, hogy mindennek megítélését az eljárt bíróság jogszabálysértéssel mellőzte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
A jogerős ítélet azzal az indokolással utasította el a felperes szénjárandósággal kapcsolatos keresetét, hogy "a kollektív szerződés szerint a nyugdíjas bányászokat a szénpénz 50%-os mértékben illeti meg. A kollektív szerződés szabályai e vonatkozásban kivételt (a balesetes munkavállalók tekintetében) sem tesznek."
A jogerős ítélet a felperes részére keresetveszteségi járadékot ítélt meg, vagyis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az alperes terhére eső üzemi balesete következtében vesztette el az állását, és ennek folytán az alperesnek (a törvényben meghatározott szabályok szerint és ideig) olyan helyzetbe kell hozni a felperest, amelyben a balesete be nem következte esetén lenne. Ennek folytán a kártérítési jogcímre alapított ilyen felperesi követelés (szénpénz) szempontjából közömbös, hogy a baleset utáni tényleges állapotnak megfelelően megilleti-e ez a felperest, és ez nem szolgálhat a felperes e kereseti követelése elutasításának indokául.
A felülvizsgálati kérelemnek megfelelően a baleset előtti felperesi keresetet - ideértve az ilyen jellegű természetbeni járandóságokat is - a járadékalapban kell összeszámítani. Nem kizárt azonban egyes tételek különtartása sem, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperest e tétel kapcsán arra kötelezte, hogy az általa igényelt időszakra, vagyis 1989-1992. évekre a már kézhez vett összeggel megegyező összeget, 19 354 forintot és kamatait, s a továbbiakban pedig e címen évenként a munkaviszonyban állóknak járó szénpénz mindenkori összegét fizesse meg.
A felperes részére a jogerős ítélet 1991. január 1-jétől havi 6138 forint keresetveszteségi járadékot ítélt meg, és a felperes ennek felemelését kérte azzal, hogy a jogerős ítélet az állapotrosszabbodását és az időközben bekövetkezett bérfejlesztést jogszabálysértéssel hagyta figyelmen kívül. Ez a felperesi követelés nem megalapozott.
Az a körülmény, hogy a felperest 1988. június 1-jétől I. fokozatú rokkantnak minősítették, a keresetveszteségi járadék emelésére azért nem szolgálhat alapul, mert a következetes ítélkezési gyakorlat szerint már a III. csoportba sorolt rokkantat 100%-os mértékben keresőképtelennek kell tekinteni (BH 1972/4/7042, Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10. 160/1975), ennek folytán javára a baleset előtti keresetet teljes mértékben elveszettként kell számba venni.
Az időközi bérfejlesztést pedig a jogerős ítélet - az általa megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásra tekintettel, amely szerint a felperes 1989. május 31-én töltötte be a 60. életévét és ilyen korú munkavállalókat az alperes nem foglalkoztat - megalapozottan és törvényesen nem vizsgálta, mert az adott ügyben irányadó jogszabály értelmében az ilyen korú munkavállaló javára megállapított keresetveszteségi kártérítés összege csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében továbbdolgozott volna [26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. §-ának (5) és (7) bekezdése]; ennek hiányában keresetnövekedés címén a keresetveszteségi járadék nem emelhető (MK 111. számú állásfoglalás).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletének a szénjáradékkal kapcsolatos kártérítési követelést elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a felperes javára szénjárandóság címén 19 354 forint és 1993. január 1-jétől pedig évi járadék megfizetésére kötelezte, egyúttal a keresetveszteségi járadék felemelése iránti elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta.
E döntésre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság akként rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a felülvizsgálati eljárási költségét [Pp. 81. §-ának (1) bekezdése].
A felülvizsgálati kérelemnek azzal az érvelésével kapcsolatban, amely szerint a továbbdolgozás és az arra alapított keresetveszteségi követelés nemcsak a sérelem előtti munkakörben igazolható és érvényesíthető, megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ilyen igényérvényesítésnek - a jogszabályok keretei [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 178. §-ának (2) bek., 184. §-a, 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 3. §-ának (3) bek., 10. §-a, Pp. 230. §-a] között - helye lehet; adott esetben azonban annak ténybeli előfeltételei nem igazolódtak. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 587/1994. sz.)
* A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendeletet a 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet II. fejezetének 10. pontja hatályon kívül helyezte. Az erre alapított igény érvényesítésének azonban az Mt. 178. §-ának (2) bekezdése és 184. §-a keretei között továbbra is helye lehet.