adozona.hu
BH 1995.11.681
BH 1995.11.681
Az a munkavállaló, aki szándékos bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba kerül, szándékosan idézi elő azt a helyzetet, amelynek következtében a munkaviszonyból folyó munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni, és ez a körülmény megalapozza az emiatt közölt rendkívüli felmondás jogszerűségét [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes csoportvezető főolvasztár munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél.
Az alperes 1993. november 3-án kapta meg postai úton a megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztálya átiratát, amely szerint a felperest a városi bíróság emberölés bűntettének kísérlete miatt 1993. november 14-én előzetes letartóztatásba helyezte.
1993. november 4-én az alperes az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszünt...
BH 1995.11.681 Az a munkavállaló, aki szándékos bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba kerül, szándékosan idézi elő azt a helyzetet, amelynek következtében a munkaviszonyból folyó munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni, és ez a körülmény megalapozza az emiatt közölt rendkívüli felmondás jogszerűségét [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes csoportvezető főolvasztár munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél.Az alperes 1993. november 3-án kapta meg postai úton a megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztálya átiratát, amely szerint a felperest a városi bíróság emberölés bűntettének kísérlete miatt 1993. november 14-én előzetes letartóztatásba helyezte.
1993. november 4-én az alperes az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes előzetes letartóztatásba került.
A megyei bíróság ítéletével, amely 1994. március 22-én jogerőssé vált, a felperest az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében bűnösnek mondta ki, és ezért két év börtönbüntetésre ítélte. Ennek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette. A börtönbüntetésbe - esetleges végrehajtása esetén - az 1993. október 28-tól az 1994. március 1-jéig előzetes fogva tartásban töltött időt beszámítani rendelte.
A felperes a rendkívüli felmondás ellen munkaügyi vitát kezdeményezett. Keresete a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére és a Mt. 100. §-ában foglaltak alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes intézkedése megfelelt az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak, mert nem tartható fenn annak a munkavállalónak a munkaviszonya, akit előzetes letartóztatásba helyeznek. Az 1993. november 1-jén elrendelt előzetes letartóztatást követően az alperes az Mt. 96. §-ának (2) bekezdésében előírt határidőn belül intézkedett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta [1952. évi III. törvény - Pp. - 253. §-ának (2) bekezdése]. A kiegészített bizonyítási eljárás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmondási jog gyakorlására hatáskörrel rendelkező üzemvezető a rendkívüli felmondási okról 1993. november 4-én kapott hitelt érdemlő tájékoztatást. Az alperes intézkedése tartalmilag azért volt jogszerű, mert a felperes magatartása a munkaviszonya fenntartását "erkölcsi és tartalmi okból" lehetetlenné tette.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A rendkívüli felmondás jogszerűségét, következésképpen a jogerős ítéletet azért vitatta, mert álláspontja szerint az előzetes letartóztatásba helyezés nem minősülhet a munkavállaló magatartásának. Az előzetes letartóztatás pedig független volt a munkaviszonyától. Arra is hivatkozott, hogy a cselekményét utóbb a bíróság nem emberölés kísérletének, hanem életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette. Álláspontja szerint a bűncselekmény miatti eljárásra való hivatkozással - az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvéből kiindulva - a rendkívüli felmondás nem alkalmazható. Mindezek miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan utalt arra a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy önmagában az előzetes letartóztatásba kerülés általában nem minősülhet a rendkívüli felmondás jogszerű indokának.
Az adott esetben azonban a felperes Sz. Z. sérelmére szándékos bűncselekményt követett el. Ezután a rendőrségen - saját előadása szerint - önként jelentkezett. Ezt követően őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került, következésképpen nem tudott eleget tenni a munkaviszonyból folyó munkavégzési kötelezettségének. Az alperes ezért az előzetes letartóztatásba helyezés alapján alappal állapította meg, hogy a felperes a munkaviszonyából folyó lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte. Ezért a rendkívüli felmondás indokát - tartalmilag - helytállóan jelölte meg. A rendkívüli felmondás jogának gyakorlása tehát nem ütközött az ártatlanság vélelmébe, és független volt a bűncselekmény büntetőjogi minősítésétől. Az alperes ugyanis nem a bűncselekmény elkövetése, hanem az előzetes letartóztatásba kerülés és emiatt a munkavégzési kötelezettség nem teljesítése miatt szüntette meg a munkaviszonyt. Az előzetes letartóztatás ténye és emiatt a munkavégzési kötelezettség nem teljesítése a valóságnak megfelelt, ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes bűnösségét utóbb a bíróság milyen bűncselekmény miatt állapította meg.
Az a munkavállaló, aki szándékos bűncselekmény elkövetése miatt előzetes letartóztatásba kerül (ez adott esetben hosszabb ideig, közel fél évig fennállt), szándékosan idézi elő azt a helyzetet, amelynek következtében a munkaviszonyból folyó munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni. Ez a kötelezettség egyben a munkaviszonyból folyó alapkötelezettség, ezért ennek megszegése lényeges és jelentős mértékű kötelezettségszegésnek minősül. Ezért az alperes a rendkívüli felmondásban megjelölt indokkal jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, függetlenül attól, hogy nem az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a), hanem - helytelenül - annak b) pontjára hivatkozott. Kötelezettségszegés esetén ugyanis az a) pont alkalmazásának van helye; a b) pontra való hivatkozás pedig valamely - kötelezettségszegés nélküli -, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás tanúsítása esetén helytálló:
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - a kifejtettek szerint részben módosított indokolással - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése].
A felperes a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselettel felmerült eljárási költségét.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3). bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 903/1994. sz.)