adozona.hu
BH 1995.11.680
BH 1995.11.680
A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. Az írásbeliség a jogbiztonságot hivatott szolgálni. Ha azonban a munkaviszony megszüntetését szóban kezdeményező és erre vonatkozó jognyilatkozatot tevő munkavállaló az abban foglaltakat saját érdekében állóként önként teljesíti, e magatartásával szemben utóbb nem igényelhet jogvédelmet [Mt. 87. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben megállapított - és a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - tényállás szerint a felperes az alperesnél eladó munkakörben fennállt munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezte az áruház vezetőjénél 1993 januárjában. Arra hivatkozott, hogy családi problémái miatt előnyugdíjat kíván igénybe venni. A munkaviszony 1993. január 31-i megszüntetésére vonatkozóan a közös megegyezés a felek közt létrejött, amelynek megfelel...
BH 1995.11.680 A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. Az írásbeliség a jogbiztonságot hivatott szolgálni. Ha azonban a munkaviszony megszüntetését szóban kezdeményező és erre vonatkozó jognyilatkozatot tevő munkavállaló az abban foglaltakat saját érdekében állóként önként teljesíti, e magatartásával szemben utóbb nem igényelhet jogvédelmet [Mt. 87. § (2) bek.].
A perben megállapított - és a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - tényállás szerint a felperes az alperesnél eladó munkakörben fennállt munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményezte az áruház vezetőjénél 1993 januárjában. Arra hivatkozott, hogy családi problémái miatt előnyugdíjat kíván igénybe venni. A munkaviszony 1993. január 31-i megszüntetésére vonatkozóan a közös megegyezés a felek közt létrejött, amelynek megfelelően a felperes a hónap utolsó munkanapján, 1993. január 29-én dolgozott utoljára. A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére vonatkozó megállapodást a felek nem foglalták írásba. A munkanélküli-járadék megállapításához kiadott igazoláson az alperes a munkaviszony megszűnésének módjaként "létszámcsökkentés miatti elbocsátás"-t jelölt meg.A felperes 1993. február 2-ától munkanélküli-járadékban részesült.
1993. március 1-jén a felperes az alperesnél egyeztetést kezdeményezett a felmondással kapcsolatos igénye érvényesítése végett, majd keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Az eredeti kereseti kérelme a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére irányult. Módosított kereseti kérelme szerint pedig a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-a alapján kérte az alperes marasztalását.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, mivel szerinte a felperes munkaviszonyának megszüntetésére nem az alperes felmondása, hanem a felperes kezdeményezésére létrejött közös megegyezés alapján került sor.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér címén 68 832 forint és kamatai, végkielégítés címén 56 864 forint, az eredeti munkakörbe való visszahelyezés mellőzése címén 113 728 forint, valamint a felmentési időre járó átlagkereset címén 16 150 forint megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes által kezdeményezett munkaviszony-megszüntetéshez az alperes hozzájárult, ezért a felek között a közös megegyezés szóban létrejött, ennek írásba foglalása azonban elmaradt. Emiatt az Mt. 87. §-ának (2) bekezdésébe ütközően a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodást érvénytelennek, a munkaviszony megszüntetését jogellenesnek találta, és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta.
Az alperes fellebbezésében vitatta az Mt. 100. §-ában foglaltak alkalmazását. Álláspontja szerint az érvénytelenség jogkövetkezményeit kellett volna alkalmazni (Mt. 10. §). A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alperest további 42 644 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Az eljárás adataiból a megyei bíróság is azt állapította meg, hogy a felek között a munkaviszony megszüntetésére a közös megegyezés létrejött. Megítélése szerint az írásba foglalás elmaradása miatt a munkaviszony megszüntetése érvénytelen. Ezért a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit az alperesnek kell viselnie, következésképpen az Mt. 100. §-át a munkaügyi bíróság helytállóan alkalmazta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a felperes kezdeményezésére létrejött megállapodás szerint a felek szándéka a munkaviszony megszüntetésére irányult, az ennek megfelelő tényleges és joghelyzet létrejött, a felperes nem végzett munkát, az alperes nem fizetett munkabért. Az írásba foglalás elmaradása miatti érvénytelenség orvoslását jelenthette volna az egyeztetés során az alperes által felajánlott újrafoglalkoztatás lehetősége, amelyet a felperes elutasított. Az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását a perbeli esetben törvénysértőnek tartotta. Az írásba foglalás elmaradására tekintettel - az Mt. 7-10. §-ai megfelelő alkalmazásával - az újrafoglalkoztatás felajánlásáig terjedő időre elismerte a felperes elmaradt munkabér iránti igényét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését a felperes munkavállaló kezdeményezte, mert előnyugdíjat kívánt igénybe venni. Az alperes munkáltató hozzájárulása folytán a felperes munkaviszonya a kezdeményezésének megfelelően megszűnt, a felperes ezt követően nem dolgozott, munkanélküli-járadékban részesült. A felperes a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatát szóban tette meg, és az alperes hozzájárulása is szóban történt. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az előbbiek szerinti megállapodás írásba foglalásának elmaradása miatt formahibás munkaviszony-megszüntetés alapján a felperes az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását követelheti-e. E kérdés eldöntésénél ügydöntő jelentősége van annak a körülménynek, hogy a felperes kezdeményezésére történt munkaviszony-megszüntetés a felperes önkéntes közreműködésével foganatba ment. Az Mt. 87. §-ának (2) bekezdésében az (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben előírt írásbeliség a jogbiztonságot hivatott szolgálni. A formakényszer általában az elhamarkodott jognyilatkozat, kötelezettségvállalás ellen kíván védelmet nyújtani. Ebből következően, ha viszont a munkaviszony megszüntetését szóban kezdeményező és erre vonatkozó jognyilatkozatot tevő munkavállaló az abban foglaltakat saját érdekében állóként önként teljesíti, a saját magatartásával szemben utóbb nem igényelhet jogvédelmet.
Mindezek figyelembevételével az adott esetben az a következtetés vonható le, hogy a felperes által kezdeményezett, a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó, formahibás volta miatt semmis megállapodás a felperesnek az alperes munkáltatótól - a munkanélküli-járadék és előnyugdíj igénybevétele érdekében - történt önkéntes távozása, tehát saját ténykedése révén foganatba ment, és ennek következtében érvényessé vált.
Az előbbiekhez képest az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a perbeli közös megegyezés érvénytelenségét, és ezért az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezményeket is törvénysértően alkalmazták.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét - a felülvizsgálati kérelemben foglaltak figyelembevételével, az alperes által vállalt, a munkaviszony megszüntetésétől az egyeztetésig elmaradt egyhavi munkabér megfizetését meghaladóan - elutasította.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségeit megfizetni. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 667/1994. sz.)