adozona.hu
BH 1995.10.612
BH 1995.10.612
Az átlagkereset az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakban kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga. A lakbér- és az étkezési hozzájárulás olyan szociális juttatás, amely nem minősül munkabérnek, ezért nem számítható be az átlagkeresetbe [Mt. 152. § (1) bek., 153. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 1992. augusztus 11-én megkötött szerződése alapján az alperes sportklub a felperest az 1992. augusztus 1-jétől 1994. június 30-ig tartó határozott időre sportmunkatársként alkalmazta. A személyi alapbéren felül részére az alperes étkezési és lakbér-hozzájárulás, továbbá gépkocsihasználati díj megfizetését is vállalta.
A peres felek között a jogvita az alperes 1993. június 30-án szóban közölt felmondásával összefüggésben keletkezett.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyúj...
BH 1995.10.612 Az átlagkereset az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakban kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga. A lakbér- és az étkezési hozzájárulás olyan szociális juttatás, amely nem minősül munkabérnek, ezért nem számítható be az átlagkeresetbe [Mt. 152. § (1) bek., 153. § (1) bek.].
A peres felek 1992. augusztus 11-én megkötött szerződése alapján az alperes sportklub a felperest az 1992. augusztus 1-jétől 1994. június 30-ig tartó határozott időre sportmunkatársként alkalmazta. A személyi alapbéren felül részére az alperes étkezési és lakbér-hozzájárulás, továbbá gépkocsihasználati díj megfizetését is vállalta.A peres felek között a jogvita az alperes 1993. június 30-án szóban közölt felmondásával összefüggésben keletkezett.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetlevelében a felperes a felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállításának mellőzését, szabadság ellenértékét és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott. Az alperest 144 000 forint elmaradt munkabér, 12 000 forint felmentési időre eső munkabér, 60 000 forint lakbér-hozzájárulás, 48 000 forint étkezési hozzájárulás, 36 000 forint végkielégítés és 3000 forint jogtalanul levont munkabér, továbbá kamat és perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 88. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg.
Az elsőfokú bíróság az összegszerű marasztalását az Mt. 100. és 161. §-ával, a keresetet elutasító döntését pedig azzal indokolta, hogy a munkaviszony megszűnését követően a gépkocsihasználati díj a felperest nem illeti meg. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének az átigazolási díjjal kapcsolatos nem fellebbezett részét nem érintette. Az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, a felmentési időre járó átlagkereset és a végkielégítés iránti keresetet elutasította, ezért a marasztalás összegét 255 000 forintra leszállította.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróságnak a felmondás jogellenességével kapcsolatos döntését helytállónak tartotta. Az összegszerűség körében azonban az volt a megyei bíróság álláspontja, hogy határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén nem az Mt. 100., hanem a 88. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni.
Ezért a felperest a határozott időből még hátralévő időre az átlagkeresete illeti meg, amelynek a személyi alapbérén kívül részét képezi az étkezési és lakbér-hozzájárulás. Mindezek miatt a felmentési időre járó átlagkeresetre és a végkielégítésre irányuló keresetet a megyei bíróság elutasította.
A jogerős ítéletnek az elmaradt átlagkereset, a költségtérítés (étkezési és lakbér-hozzájárulás) körében rendelkező része ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, mert az volt az álláspontja, hogy az Mt. 153. §-a alapján az átlagkeresetbe nem számítható be a lakbér- és az étkezési hozzájárulás.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az Mt. 152. §-ának (1) bekezdése értelmében az átlagkereset az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakban kifizetett munkabér időarányosan számított átlaga. A lakbér- és az étkezési hozzájárulás olyan, az Mt. 165. §-ának (1) bekezdésében szereplő szociális juttatások, amelyek munkabérnek nem minősülnek, ezért az átlagkeresetbe nem számíthatók be. E költségek megtérítéséről az Mt. 153. §-ának (1) bekezdése rendelkezik; a megtérítési kötelezettség fennállása következtében azonban ezek a költségek nem minősülnek munkabérnek.
A határozott idejű munkaviszonynak a munkáltató által jogellenesen történt megszüntetésekor törvény eltérő (kizáró) rendelkezése hiányában a munkavállaló vagy az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását, vagy az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésében lévő, a határozott időből még hátralévő időre jutó átlagkeresetét kérheti. A felperes az adott esetben az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján terjesztette elő az igényét. E jogszabály alapján tehát részére - a fent kifejtettek értelmében - az Mt. 152. §-ának (1) bekezdésében foglalt átlagkeresete jár. Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletnek az ezzel ellentétes álláspontja az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésébe és az Mt. 152. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, ezért törvénysértő.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a lakbér-hozzájárulásáról és az étkezési hozzájárulásról szóló döntését helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletének az említett követelésekről rendelkező részét megváltoztatta, és a felperesnek az étkezési és a lakbér-hozzájárulás címén előterjesztett kereseti kérelmét elutasította. A jogerős ítélet egyéb részét nem érintette [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a másodfokú részperköltségét és a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költségét. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 729/1994. sz.)