adozona.hu
BH 1995.10.609
BH 1995.10.609
Az átszervezésre alapított felmondási perben közömbös, hogy az átszervezést követően a munkavállaló feladatát átvevő személyében változás történt. Ezért az a körülmény, hogy utóbb - az adott esetben a felmondást követően több hónap elteltével - a szerződő féllel felmerült problémák miatt az átszervezés nem bizonyult helytálló döntésnek, az átszervezésre alapított felmondás jogszerűségét nem érinti. [Mt. 89. § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. június 1-jétől állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában szerkesztőségi titkár munkakörben. Az alperes 1992. szeptember 1-jétől kezdődően felmondási idővel a felperes munkaviszonyát 1992. október 5-vel rendes felmondással megszüntette. A felmondás a felperes munkakörének átszervezésére hivatkozott.
A felperes - az eredménytelen egyeztetést követően - keresetében a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabére és annak kamatai megfizetését kérte. Vitatta az á...
A felperes - az eredménytelen egyeztetést követően - keresetében a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabére és annak kamatai megfizetését kérte. Vitatta az átszervezés tényét, mivel szerinte a munkaköre nem szűnt meg. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Az átszervezést abban jelölte meg, hogy a szerkesztőségi titkári teendőket, valamint a gyártás-előkészítői, a munkavédelmi és tűzvédelmi feladatokat egyéni vállalkozóval kötött szerződés alapján látta el.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására, valamint 34 212 forint elmaradt munkabér és kamatai megfizetésére. Az ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnését követően alkalmazott egyéni vállalkozó gyakorlatilag ugyanolyan feladatokat látott el, mint ami a felperes tényleges munkaköre volt. Ezért álláspontja szerint a felmondás indokaként megjelölt átszervezés nem valósult meg. Ezt azáltal is igazoltnak találta, hogy az egyéni vállalkozóval kötött szerződés felbontása után ismét szükségessé vált a felperes munkakörének betöltése. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az általa lefolytatott részbizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes szerkesztőségi titkári munkakörét munkaviszony keretében a felmondást követően nem töltötte be senki. Az egyéni vállalkozó megbízási jogviszony keretén belül látta el feladatait, amelyek körébe tartozott a gyártásvezetői, a munkavédelmi és tűzvédelmi tevékenység kifejtése is. Az a körülmény, hogy e feladatokat esetenként nem látta el teljeskörűen, a bíróság megítélése szerint nem eredményezte azt, hogy e minőségében a felperes foglalkoztatásától eltérő tartalmú szerződés nem jött volna létre. A felmondás indokát valónak és okszerűnek találta, mivel a felperes munkaköre az átszervezés folytán megszűnt, a fennálló feladatokat egy jellegénél fogva más foglalkoztatással oldotta meg az alperes.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-a (1) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozva támadta a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a per adataival ellentétesen állapította meg, hogy az egyéni vállalkozó gyártásvezetői, munkavédelmi és tűzvédelmi feladatokat is ellátott, ezért az ítélet tényállása iratellenes és nyilvánvalóan okszerűtlen. Erre figyelemmel a megalapozatlannak tartott jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérte. A kereseti kérelmétől eltérően az elmaradt munkabéren felül az alperest kéthavi végkielégítés megfizetésére, valamint 10 000 forint perköltség visszafizetésére is kérte kötelezni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felmondást átszervezéssel indokolta, amely a felperes munkakörét érintette.
A perben megállapított - és e tekintetben a felperes által sem vitatott - tényállás szerint a munkaviszony felmondását követően a felperes munkakörét munkaviszonyban álló munkavállalóval nem töltötték be. Az alperes munkavállalóinak száma tehát csökkent. Az alperes a felperes munkakörébe tartozó feladatokat, illetőleg azok túlnyomó részét egyéni vállalkozóval kötött megbízási szerződés alapján végeztette. A perben nem képezte vita tárgyát e szerződés minősítése, és azt a per adatai sem teszik kétségessé. A munkáltatónak az a döntése pedig, hogy az egyes feladatainak ellátására milyen jogviszonyokat létesít, a gazdálkodása körébe tartozó olyan kérdés, amelynek célszerűsége munkaügyi jogvita keretében nem vizsgálható. Az alperesnek tehát az ebben a körben hozott intézkedését, amely egyben a felperes munkakörének megszűnésével járt, a megyei bíróság helytállóan értékelte a felperes munkakörét érintő átszervezésnek, és ebből helytállóan következtetett a felmondási indok való és okszerű voltára. A bírói gyakorlat szerint az átszervezésre alapított felmondási perben közömbös, hogy az átszervezést követően a munkavállaló feladatát átvevő személyében változás történt. Ezért az a körülmény, hogy utóbb - az adott esetben a felmondást követően hét hónap elteltével - a szerződő féllel felmerült problémák miatt az átszervezés nem bizonyult helyes döntésnek, az átszervezésre alapított felmondás jogszerűségét nem érinti.
Az előzőekből következően a felülvizsgálati kérelemben vitatott annak a kérdésnek, hogy a munkakör megszűnését követően a megbízás alapján ellátott feladatok köre teljes egészében megfelelt-e a felperes munkakörének, a felmondás jogszerűsége megítélésénél nem volt érdemi jelentősége, minthogy azt a felperes sem vitatta, hogy a munkaviszonya megszűnését követően a munkakörét új munkavállalóval nem töltötték be.
Ezért a felülvizsgálati kérelemben e tevékenységek megállapításával kapcsolatban hivatkozott esetleges iratellenesség (a gyártás-előkészítés helyett gyártásvezetés feladatok említése), valamint a tűzvédelmi tevékenység tekintetében az ítéleti tényállás indokolási hiányosságai nem minősülnek olyan eljárási szabálysértésnek, amelyeknek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatásuk lett volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárási költségei megállapításának mellőzését kérte, ezért e tárgyban határozni nem kellett [Pp. 78. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 658/1994. sz.)