adozona.hu
BH 1995.10.565
BH 1995.10.565
A szövetkezeti vezetők javára kötött, nyugdíj-kiegészítést nyújtó biztosítási szerződés 1989-ben olyan jövedelemkiegészítésnek minősült, amely az akkor hatályos jogszabályok értelmében csak a küldöttgyűlés hozzájárulásával volt érvényesen megköthető [1967. évi III. tv. 23. § (4) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű alperes a felperesek javára a II. rendű alperessel nyugdíj-kiegészítést biztosító CSÉB Évgyűrű biztosítási szerződést kötött 1989. november 30. napján. Ezt a szerződést 1991. április 22-én felmondta, és a II. rendű alperessel elszámolt.
A felperesek keresetükben 689 393 forint kártérítési igényt érvényesítettek az alperesek egyetemleges helytállási kötelezettségének kimondását kérve. Ezt arra alapították, hogy az I. rendű alperes a biztosítási szerződést a hozzájárulásuk nélkül, ...
BH 1995.10.565 A szövetkezeti vezetők javára kötött, nyugdíj-kiegészítést nyújtó biztosítási szerződés 1989-ben olyan jövedelemkiegészítésnek minősült, amely az akkor hatályos jogszabályok értelmében csak a küldöttgyűlés hozzájárulásával volt érvényesen megköthető [1967. évi III. tv. 23. § (4) bek. d) pont].
Az I. rendű alperes a felperesek javára a II. rendű alperessel nyugdíj-kiegészítést biztosító CSÉB Évgyűrű biztosítási szerződést kötött 1989. november 30. napján. Ezt a szerződést 1991. április 22-én felmondta, és a II. rendű alperessel elszámolt.A felperesek keresetükben 689 393 forint kártérítési igényt érvényesítettek az alperesek egyetemleges helytállási kötelezettségének kimondását kérve. Ezt arra alapították, hogy az I. rendű alperes a biztosítási szerződést a hozzájárulásuk nélkül, a szerződésben tételesen megjelölt felmondási okok megvalósulásának hiányában bontotta fel, és ezáltal a javukra nyilvántartott, a keresetükben megjelölt összegtől elestek.
A bíróság a jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a szerződést az I. rendű alperes elnökeként a IV. rendű felperes, illetőleg főkönyvelője, a II. rendű felperes kötötte meg a II. rendű alperessel. A perrel érintett szerződés vezetőségi tagokra vonatkozott, és tartalma szerint a nekik biztosított olyan díjazásnak minősült, amely a jövedelem jellegénél fogva az akkor hatályos szövetkezeti törvény értelmében küldöttgyűlési határozat meghozatalát feltételezte. Ilyen határozat hiányában a szerződés jogszabályba ütközően semmis volt. A semmis szerződés alapján a felperesek az I. rendű alperessel szemben jogszerű igénnyel nem léphetnek fel, míg a II. rendű alperessel a jogviszony hiánya miatt nem érvényesíthetnek igényt. Az ítélet megállapítása szerint az I. rendű alperes a biztosítási díjat anélkül fizette meg a II. rendű alperesnek, hogy azt a biztosítási szerződésben foglaltak szerint a biztosítottak jövedelméből ténylegesen levonta volna. Ehhez képest tehát a felpereseknek készpénzfizetés hiányában káruk sem keletkezett.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben változatlanul arra hivatkoztak, hogy a biztosítási szerződés a konkrétan megjelölt felmondási okok hiányában az I. rendű alperes részéről egyoldalúan nem lett volna felbontható. Vitatták a szerződés semmis voltát arra hivatkozva, hogy az esedékes biztosítási díjak levonása a jövedelmükből ténylegesen megtörtént.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság a jogerős ítéletében helyesen utalt arra, hogy a jogvita keletkezésekor hatályban volt, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény 23. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerint a szövetkezet alapszabálya által közgyűlési hatáskörbe nem utalt kérdésként a döntési jog a küldöttközgyűlés hatáskörébe tartozott, a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó, valamint a független tisztségviselő díjazásának és prémiumfeltételeinek megállapítása és e feltételek teljesítésének értékelése tekintetében.
Helyesen utalt a jogerős ítélet arra is, hogy a biztosítási szerződés oly módon történő megkötése, hogy az I. rendű alperes fizeti a biztosítási díjakat, és ezáltal a biztosítottak nyugdíja lesz magasabb, az I. rendű alperes által a dolgozóknak juttatott díjazás egy formájának minősül. Figyelemmel arra, hogy a keresettel érintett biztosítási szerződés vezetőségi tagokkal volt kapcsolatos, a szerződés megkötése, illetve az azzal kapcsolatos döntés a termelőszövetkezeti törvény idézett rendelkezése szerint a küldöttgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés volt. Küldöttgyűlési határozat hiányában tehát a megkötött szerződés jogszabályba ütközőként semmis.
A fent megállapított tényállás mellett a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések abban az esetben nem lettek volna a felperesekre alkalmazhatók, ha a biztosítási díjnak az általuk történő rendezése mellett a javukra szóló nyugdíj-kiegészítő biztosítási szerződés nem minősülne a szövetkezet által juttatott díjazás egyik formájának. A felperesek azonban a per egész tartama alatt nem vitatták azt az I. rendű alperesi tényállítást, hogy a biztosítási díjat helyettük az I. rendű alperes egyenlítette ki anélkül, hogy ez - a megkötött biztosítási szerződésben foglaltaknak megfelelően - a jövedelmükből levonásra került volna. A felülvizsgálati kérelmükben foglalt, ezzel ellentétes állítás tehát nóvumnak tekintendő, amelyről a felülvizsgálati tárgyalás során a jogi képviselő akként nyilatkozott, hogy a díj levonásával kapcsolatos tényállítás tekintetében határozott nyilatkozatot nem tud tenni.
Mindezek egybevetésével tehát a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítási anyag okszerű és helytálló mérlegelésével állapította meg akként a tényállást, hogy a felperesek jövedelméből történő levonás hiányában a nyugdíj kiegészítését szolgáló biztosítási szerződés az érintett vezetők javadalmazásaként küldöttgyűlési határozatot feltételezett, és ennek hiányában a megkötött szerződés semmis.
A jogkövetkezmények levonása megfelelt a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezéseknek, annak kiemelésével, hogy a felpereseket tényleges kár valójában nem érte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogérős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 773/1994. sz.)