adozona.hu
BH 1995.9.547
BH 1995.9.547
I. A jogerős ítéletben foglalt marasztalás megfizetésének a kikényszerítése nem perre, hanem végrehajtási eljárásra tartozik. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben foglalt törvénysértés panaszolható, az azonban nem, hogy a kötelezett a jogerős ítéletnek nem vagy csak részben tett eleget [Pp. 270. § (1) bek.]. II. A munkaviszony jogellenes megszüntetése az elmaradt munkabér és egyéb járandóság követelésére, továbbá a bizonyított kár megtérítésére ad jogot, az utóbbi hiányában azonban sem vagyoni,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a vízművek igazgatójaként állt munkaviszonyban, és a munkáltató ezt a munkaviszonyát 1991. szeptember havában hathavi felmondási idővel felmondta.
Ezt az intézkedést - a felmondási indok valótlansága miatt - a munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította, és azt a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet alapján az alperes mint munkáltató a felperes munkaviszonyát 1992. július 10. napján helyreállította, és a felperes megkezdte szabadságának igénybevételét. 1992...
BH 1995.9.547 I. A jogerős ítéletben foglalt marasztalás megfizetésének a kikényszerítése nem perre, hanem végrehajtási eljárásra tartozik. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben foglalt törvénysértés panaszolható, az azonban nem, hogy a kötelezett a jogerős ítéletnek nem vagy csak részben tett eleget [Pp. 270. § (1) bek.].
II. A munkaviszony jogellenes megszüntetése az elmaradt munkabér és egyéb járandóság követelésére, továbbá a bizonyított kár megtérítésére ad jogot, az utóbbi hiányában azonban sem vagyoni, sem nem vagyoni kártérítés követelésére nincs jogalap [Mt. 100. § (1) bek., 177. § (2) bek.].
A felperes a vízművek igazgatójaként állt munkaviszonyban, és a munkáltató ezt a munkaviszonyát 1991. szeptember havában hathavi felmondási idővel felmondta.Ezt az intézkedést - a felmondási indok valótlansága miatt - a munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította, és azt a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet alapján az alperes mint munkáltató a felperes munkaviszonyát 1992. július 10. napján helyreállította, és a felperes megkezdte szabadságának igénybevételét. 1992. július 20-án az alperes ismételten felmondta 1993. január 20. napjára a felperes munkaviszonyát. Ezen második felmondás tárgyában a felperes keresete folytán a munkaügyi bíróságnál újabb per indult, és az jogerősen még nem fejeződött be.
A felperes 1992. augusztus 28-án keresetet terjesztett elő, és kérte az alperest az 1992. július 21-ig munkában nem töltött időre ki nem fizetett elmaradt munkabére, egyéb járandóságai és nem vagyoni kára megtérítésére kötelezni. A munkaügyi bíróság ítéletével szabadságmegváltás és az első felmondással kapcsolatban késedelmes fizetés címén meghatározott összegek megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével szabadságmegváltás címén 93 071 forint és ennek 1992. április 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, étkezési költségtérítés címén 4800 forint és ennek 1992. április 15-től a kifizetésig járó évi 20% kamata, munkaruha-megváltás címén 600 forint és ennek 1992. január 1-jétől a kifizetésig járó évi 20% kamata, elmaradt bérfejlesztés címén 64 686 forint és ennek 1992. március 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, végül késedelmes fizetés címén 31 156 forint megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet a marasztalást általában a felperes keresetének megfelelően állapította meg. Elutasította viszont a 20%-ot meghaladó bérfejlesztésre alapított elmaradt munkabér, a kiesett jutalom és a 2 448 000 forint nem vagyoni kártérítés iránti keresetet, minthogy azok előfeltételei nem voltak megállapíthatók.
Ez ellen a jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A szabadságmegváltással kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet 93 071 forintot állapított meg a keresetbe vett 97 871 forint helyett, továbbá ezen a címen, valamint az étkezési költségtérítés, munkaruha-megváltás és elmaradt bérfejlesztés címén az alperes a jogerős ítéletben megítéltnél 19 738 forinttal kevesebbet és nem kamatos kamatot fizetett meg a részére. Sérelmezte azt is, hogy a jogerős ítélet az 1992. január 1-jétől július 10-ig terjedő időre a 20%-ost meghaladó bérfejlesztésre alapított elmaradt munkabér, ugyanerre az időre kiesett jutalom iránti, végül 2 448 000 forint nem vagyoni kártérítés iránti keresetét jogszabálysértéssel utasította el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A szabadságmegváltással kapcsolatban a munkaügyi bíróság azon az alapon ítélt meg 97 871 forintnál 4800 forinttal kevesebbet, hogy az előbbi összegből beszámítás folytán levonta a felperest meg nem illető, de a felperes által ténylegesen igénybe vett étkezési térítés összegét. Utóbb a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az étkezési térítés a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkában eltöltött időre is jár, ezért azt külön megítélte. Ennek alapján, minthogy az étkezési térítést a felperes az irányadó tényállás szerint ténylegesen igénybe vette, annak összegét javára a jogerős ítélet megítélte, e címen a felperesnek további követelése nem áll fenn, és ebből az okból a jogerős ítélet ezen rendelkezését nem sérelmezheti.
Az a felülvizsgálati kérelem is alaptalan, hogy az alperes a jogerős ítéletben foglalt marasztalás alapján megállapítható összegnél 19 738 forinttal kevesebbet fizetett a felperesnek, ezért ezen összeg megfizetésére külön kötelezze a Legfelsőbb Bíróság az alperest. A jogerős ítéletben foglalt marasztalás megfizetésének a kikényszerítése nem a perre, hanem a végrehajtási eljárásra tartozik; a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben foglalt törvénysértés panaszolható, de nem az, hogy a jogerős ítéletnek a kötelezett nem vagy csak részben tett eleget. Kamatos kamat fizetésére vonatkozó rendelkezést pedig a jogerős ítélet sem tartalmaz.
A felperes a háromévi elmaradt keresetének figyelembevételével számított 2 448 000 forint nem vagyoni kártérítési követelését arra alapította, hogy "a társadalmi életben való részvételét az alperes intézkedése megnehezítette, sem elhelyezkedni, sem pedig vállalkozásba kezdeni nem tudott". Ez okból a pereskedés miatt kiesett háromévi munkabérének megfelelő kártérítést igényelt. A felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az igazgatói munkakörre szóló munkaviszonyának megszüntetése lehetetlenné tette másutt történő megfelelő elhelyezkedését és ez alapozza meg a nem vagyoni kárát.
Ezt a kereseti követelést a jogerős ítélet azzal utasította el, hogy a felperes nem bizonyított olyan, a munkabér és egyéb járandóság elmaradásán túlmenő kárt, ami keresetét megalapozná. Ez a ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (Pp. 275. §). Ennek alapján a nem vagyoni kártérítés iránti követelés alaptalan. A munkaviszony megszüntetése - annak jogellenes volta esetében is - az elmaradt munkabér és egyéb járandóság követelésére, továbbá a bizonyított kár megtérítésére ad jogot, utóbbi hiányában azonban sem vagyoni, sem pedig nem vagyoni kártérítés követelésére nincs jogalap.
A munkában nem töltött 1992. január 1-jétől július 10-ig töltött időre a felperes kártérítésként elmaradt többletbérfejlesztést és elmaradt jutalmat igényelt azon az alapon, hogy az új igazgató ebben az időszakban milyen személyi alapbérben és jutalomban részesült. Ezzel az indokolással a felperes nem igényelhetett jogszerűen a ténylegesen 31 300 forint, illetve az időközi bérfejlesztés folytán annak a jogerős ítélet szerint 20%-kal megemelt összegen felüli térítést. A munkában nem töltött, de fizetett időre ugyanis a munkavállalót átlagkereset illeti meg elsősorban a saját átlagkeresete alapján (Mt. 100. és 152. §). Ezt az átlagkeresetet pedig az utolsó munkában töltött négy naptári negyedévben kifizetett munkabérek - ideértve a prémiumokat és a jutalmakat is - alapján kell meghatározni. A felperesnek a megjelölt időre kifizetett elmaradt munkabére meghatározása pedig ennek megfelelően történt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megtérítésére (Pp. 81. §), egyben úgy rendelkezett, hogy a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 715/1994. sz.)