adozona.hu
BH 1995.9.545
BH 1995.9.545
Ha a rendkívüli felmondás indoka ugyan jogszerű, a munkáltató azonban a jogszabályban előírt három napon túl, elkésetten gyakorolta e felmondással kapcsolatos jogát, alaptalanul sérelmezi a rendkívüli felmondást e jogcímen hatálytalanító bírósági ítéletet [Mt. 96. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes 1984. szeptember 10-től eladási ügyintézőként, a II. rendű felperes 1989. július 1-jétől elszámolási ügyintézőként, majd pénztárosként, a III. rendű felperes 1989. december 4-től eladási ügyintézőként, majd pénztáros munkakörben, a IV. rendű felperes pedig 1989. december 5-től árukiadó munkakörben állt az alperes alkalmazásában a k.-i tüzéptelepén. A tüzéptelep dolgozói az új telepvezető megbízása ellen 1992. szeptember 1-jén és 2-án munkabeszüntetéssel tiltakoztak. Szept...
BH 1995.9.545 Ha a rendkívüli felmondás indoka ugyan jogszerű, a munkáltató azonban a jogszabályban előírt három napon túl, elkésetten gyakorolta e felmondással kapcsolatos jogát, alaptalanul sérelmezi a rendkívüli felmondást e jogcímen hatálytalanító bírósági ítéletet [Mt. 96. § (3) bek.].
Az I. rendű felperes 1984. szeptember 10-től eladási ügyintézőként, a II. rendű felperes 1989. július 1-jétől elszámolási ügyintézőként, majd pénztárosként, a III. rendű felperes 1989. december 4-től eladási ügyintézőként, majd pénztáros munkakörben, a IV. rendű felperes pedig 1989. december 5-től árukiadó munkakörben állt az alperes alkalmazásában a k.-i tüzéptelepén. A tüzéptelep dolgozói az új telepvezető megbízása ellen 1992. szeptember 1-jén és 2-án munkabeszüntetéssel tiltakoztak. Szeptember 3-án az egyeztetés után a munkát ismét megkezdték.Az alperes kérelmére a munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy az 1992. szeptember 1-jével kezdeményezett sztrájk jogellenes volt. Az erről szóló végzést az alperes 1992. szeptember 22-én vette kézhez.
Az alperes a felperesek munkaviszonyát az 1992. október 7-én kelt rendkívüli felmondással 1992. október 9-ével megszüntette. A felmondás indokolása arra hivatkozott, hogy a felperesek által kezdeményezett munkabeszüntetés jogellenes volt, továbbá "a tüzéptelep új vezetőjével fennálló, nyilvánvalóan kifogásolható személyes kapcsolatra tekintettel nem várható el, hogy a telep normális munkája megvalósuljon". Ennek alapján az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a munkaviszony megszüntetését az alperes indokoltnak tartotta. Végül a felmondás indokolása arra is utalt, hogy a telep működése hosszabb ideig meg volt zavarva, a forgalom bizonyíthatóan csökkent.
A felperesek az eredménytelen egyeztetést követően keresettel fordultak a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelmük a rendkívüli felmondás jogellenségének megállapítására és elmaradt munkabérük megfizetésére irányult.
A III. rendű felperes a munkaviszonya helyreállítását, az I., a II. és a IV. rendű felperesek a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésével kétszeres végkielégítés megfizetését kérték. Valamennyi felperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezni kérte az alperest. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a rendkívüli felmondás jogát az előírt határidőn túl gyakorolta, és nem jelölte meg konkrétan a kötelezettségszegéseket, csak általánosságban indokolta az intézkedését.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nemcsak a sztrájkkal, hanem az azt megelőző és az azt követő magatartásukkal is zavarták a telep működését a felperesek, a forgalom csökkent. Ezek az alperes álláspontja szerint megalapozták a munkáltató intézkedését, és mivel az folyamatos volt, a határidő túllépésére is alaptalanul hivatkoztak a felperesek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondásokat hatálytalanította, és a III. rendű felperes munkaviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest a felperesek elmaradt munkabére, valamint az I., a II. és a IV. rendű felperesek javára az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján járó, kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére. A felperesek ezt meghaladó - nem vagyoni kártérítés iránti - keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a jogellenes munkabeszüntetés miatt az alperes a tudomásszerzéstől számított három napon túl a rendkívüli felmondás jogát már nem gyakorolhatta jogszerűen. Az alperes által ezen túlmenően felhozott indokok tekintetében a bíróság széles körű bizonyítási eljárás lefolytatása alapján, a tanúvallomásokat és a felek nyilatkozatait egybevetve és a bizonyítékokat összességükben értékelve arra a következtetésre jutott, hogy nem volt bizonyítható a felperesek részéről a lényeges kötelezettség szándékosan vagy súlyos gondatlansággal történt jelentős mértékű megszegése.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes arra hivatkozott, hogy nem a jogellenes sztrájk miatt élt a rendkívüli felmondás jogával, hanem a telep forgalmának a visszaesése miatt, amely október 6-án vált ismertté. Ezért a rendkívüli felmondás iránt a háromnapos határidőn belül intézkedett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében pedig helybenhagyta. Az ítélet indokolásában a megyei bíróság rámutatott arra, hogy a forgalomcsökkenés ténye nem minősíthető felperesi kötelezettségszegésnek, legfeljebb annak következménye. Az alperes azonban nem tudta megjelölni, hogy a forgalom visszaesése milyen mértékben állt összefüggésben a felperesek magatartásával. Ezért megállapította, hogy az alperes a forgalom visszaesésére, mint a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okra, alappal nem hivatkozhatott. A jogellenes sztrájkkal kapcsolatos kötelezettségszegő felperesi magatartás miatt pedig a tudomásszerzéstől számított három napon túl gyakorolta a felmondás jogát.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Vitatta, hogy a jogellenes sztrájkkal kapcsolatos kötelezettségszegésre alapította volna a rendkívüli felmondását, ezért a határidő-mulasztás megállapítását tévesnek tartotta. Álláspontja szerint a felpereseknek a telep rendeltetésszerű működését akadályozó folyamatos magatartása a vállalatvezetés által észlelhető volt, és e magatartás következménye a szeptember havi forgalmi jelentés alapján vált bizonyíthatóvá. Ehhez képest a felmondás indoka megfelel a valóságnak. Ezért a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, tehát a felperesek munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségének szándékosan vagy súlyos gondatlansággal történt, jelentős mértékű megszegésére alapozta. A rendkívüli felmondás indokolása egyértelműen megjelöli, hogy a felpereseknek a tüzéptelep új vezetője megbízásával szembeni tiltakozásként kezdeményezett jogellenes munkabeszüntetését az alperes a rendkívül felmondás alapjául szolgáló oknak tekintette. Erre utal szövegszerűen is az indokolás harmadik bekezdése a "fentiek alapján" kifejezése. Továbbá ezt támasztják alá a felek között 1992. október 26-án és 27-én lefolytatott egyeztetésről felvett jegyzőkönyvek is.
A felperesek részéről a jogellenes sztrájk kezdeményezése, illetve a jogellenes sztrájkban való részvétel olyan lényeges és súlyos kötelezettségszegésnek minősül, amely a munkaviszonyuk rendkívüli felmondással való megszüntetésére alapos indokul szolgálhatnak.
A rendkívüli felmondás alapjául szolgáló erről az okról azonban az alperes 1992. szeptember 22-én, a sztrájk jogellenességét megállapító végzés kézhezvételével hiteltérdemlően tudomást szerzett. Ezért helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a rendkívüli felmondás e jogszerű indoka alapján az alperes 1992. október 7-én, az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésében előírt háromnapos határidőn túl, tehát elkésetten gyakorolta a rendkívüli felmondás jogát.
Az alperes a rendkívüli felmondás további indokát az indokolás utolsó bekezdésében és a felülvizsgálati kérelemben is általánosan úgy jelölte meg, hogy "a telep működése hosszabb időn át zavarva volt, a forgalom bizonyíthatóan csökkent". A peres eljárás során az alperes az előbbiek igazolására a felperesek kötelezettségszegéseként a felperesek áskálódó, további zavart keltő magatartására hivatkozott. E tekintetben a széles körben lefolytatott bizonyítás alapján az eljárt bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek terhére a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés nem volt megállapítható.
A perben megállapított tényállás a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében érdemben nem jelölte meg, hogy milyen okból tartja a bíróság következtetésével ellentétben bizonyítottnak a felperesek jogellenes munkabeszüntetésen túlmenő kötelezettségszegését, amellyel akadályozták a telep működését. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt sem találta alaposnak a felülvizsgálati kérelmet, mert a munkaügyi bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el. A mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nyilvánvalóan nem jutott helytelen következtetésre. Erre is figyelemmel a megyei bíróság helytállóan hagyta helyben az elsőfokú bíróság döntését. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felperesek felülvizsgálati költségei megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés]. Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét a kérelmén lerótta, ezért e tárgyban határozni nem kellett. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 487/1994. sz.)