adozona.hu
BH 1995.8.495
BH 1995.8.495
Amennyiben a balesetet egyértelműen a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő. a felelőssége akkor is fennáll, ha annak oka nem volt elhárítható. Ilyen esetben nincs helye kármegosztásnak [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes festő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 1990. június 19-én, az útburkolatfestést követően, a festéshez használt sablonokat rakta fel a jármű utánfutójára. Az utánfutó kiképzett fellépő helyére felállt. A sablonok rögzítésére használt gumigyűrű kiakadt, emiatt a felperes a hátára esett, és a jobb karján sérülést szenvedett. A baleset következtében a jobb keze tartós és maradandó sérülése miatt az eredeti szakmájában elvesztette a munkaképességét.
Az alperes munkaügyi dönt...
BH 1995.8.495 Amennyiben a balesetet egyértelműen a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő. a felelőssége akkor is fennáll, ha annak oka nem volt elhárítható. Ilyen esetben nincs helye kármegosztásnak [1992. évi XXII. törvény 174. § (1) és (2) bek.].
A felperes festő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 1990. június 19-én, az útburkolatfestést követően, a festéshez használt sablonokat rakta fel a jármű utánfutójára. Az utánfutó kiképzett fellépő helyére felállt. A sablonok rögzítésére használt gumigyűrű kiakadt, emiatt a felperes a hátára esett, és a jobb karján sérülést szenvedett. A baleset következtében a jobb keze tartós és maradandó sérülése miatt az eredeti szakmájában elvesztette a munkaképességét.Az alperes munkaügyi döntőbizottsága elutasította a felperes kártérítés megfizetésére irányuló kérelmét. A felperes a munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében többféle jogcímen kérte az alperes marasztalását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és a felperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazva az alperest különféle jogcímek szerint kártérítés megfizetésére kötelezte. A jogalap körében az volt a munkaügyi bíróság álláspontja, hogy az alperes felelőssége csak kismértékű. A felperest pedig a szakmai szokásoktól eltérő munkavégzés és a biztonsági szabályok megszegése terheli.
Az ítélet ellen a kármegosztás mellőzése végett a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a kármegosztás alkalmazását mellőzte, és ennek megfelelően a marasztalási összegeket felemelte. Az ítéletében megállapította, hogy a felperes terhére munkavédelmi szabályszegés nem állapítható meg. A felperes ugyanis a balesetkor olyan - a munkakörétől eltérő - munkát végzett, amelyre vonatkozóan nem részesült munkavédelmi oktatásban.
A jogerős ítélet ellen az alperes a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az első fokú ítélet helybenhagyása végett felülvizsgálati kérelemmel élt.
Álláspontja szerint a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta a munkavédelmi szakértő véleményét. Ennek indokát nem jelölte meg, ezért az ítélet az 1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §-ának (3) bekezdésével ellentétes. A munkavédelmi szakértő véleménye szerint a rakodási munkára nézve nem volt külön előírás a munkavédelmi oktatás megtartására. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem biztosította azt a szükséges létszámot, 4 személyt, akik - a perbeli esettől eltérően - ezt a munkát végezni szokták. A munkavégzés eszközei pedig nem feleltek meg a biztonságos munkavégzés követelményének. A balesetet követően került sor a csúszásgátló felszerelésére és a gumikötelet rögzítő kampók felhegesztésére is.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes nem vitatta, hogy a balesetet a működési körébe eső ok idézte elő. Ezért a felelőssége akkor is fennáll, ha annak oka nem volt elhárítható.
Az adott esetben a baleset két közvetlen, együttes oka a felperesnek a csúszásgátló nélküli területen történt megcsúszása és a gumigyűrű kiakadása volt. E két ok az alperes működési körébe esik, és az részéről objektíve elhárítható volt, miután az alperes utóbb a csúszásgátlót felszereltette és a gumigyűrűt tartó alkatrészt hegesztéssel az utánfutóhoz rögzíttette. Mindezek miatt az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet, és a kármegosztás alapjául csak a dolgozó vétkes magatartása szolgálhatna [az ügyben még alkalmazandó 1967. évi II. törvény 62. §-a; Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának b), c) pontjai]. A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesnek nem volt olyan vétkes magatartása, amely a kármegosztás alapjául szolgálhatna.
A munkaügyi bíróság által kihallgatott tanú vallomásából megállapítható, hogy a rakodási munkát máskor négy személy végezte, azonban az egyik festő a perbeli balesetkor szabadságon volt, a másikat pedig az alperes egy másik munkaterületre irányította át. A gumikötél pedig azért csúszott, mert zsíros volt, a rögzítése pedig csak egy szeggel volt megoldva. A tanú vallomásából az is kitűnik, hogy az a rész, ahol a felperesnek állnia kellett, nem volt csúszásgátlóval ellátva. Az alperes nem tudta bizonyítani, mire alapozza, hogy a felperes figyelmetlenül végezte a munkáját, erre a peres iratok sem szolgáltatnak bizonyítékot. Az említett tanú vallomása szerint a felperes munkáját nem jellemezte a kapkodás, hanem ellenkezőleg, fegyelmezett és precíz munkaerő volt.
Mindezek miatt nem állapítható meg a felperes terhére vétkes közrehatás. Az elcsúszását a kellő számú munkavállaló jelenlétének a hiánya, a csúszásveszély és a gumikötél nem kellő rögzítése okozta.
Mindezek alapján a megyei bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy kármegosztás alkalmazásának az adott esetben nincs helye. Ezért helytállóan mellőzte a másodfokú bíróság a munkavédelmi szakértőnek a per egyéb adataival ellentétben álló azt a megállapítását, amely szerint a felperest vétkes kötelezettségszegés terheli. A szakértő ezt a megállapítását a baleseti jegyzőkönyv alapján tette, továbbá általánosságban utalt a szakmai szokások betartásának a szükségességére. Mellőzte azonban annak a véleményezését, hogy az adott esetben mi volt elvárható a segítség nélkül, csúszós felületen álló és ilyen helyzetben munkát végző felperestől a gumikötél rögzítése során. Az aggálytalan és az alperes által sem vitatott tanúvallomásból kitűnően az említett körben pedig nem állapítható meg a felperes terhére vétkes közrehatás.
A kifejtettek miatt - a kiegészített indokolással - a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet alapján viseli a felülvizsgálati eljárás illetékét, a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségét.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10. 603/1994. sz.)