adozona.hu
BH 1995.8.494
BH 1995.8.494
I. A rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül lehet gyakorolni. E határidő akkor veszi kezdetét, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomást szerez az érintett munkavállaló kötelezettségszegésének mértékéről és a vétkességéről [1992. évi XXII. törvény 96. § (3) bek.]; II. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a fél nem élt a fellebbezés jogával, és a másodfokú bíróság a másik fél fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság határozatát helybe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek valamennyien az alperes alkalmazásában álltak. Munkájukat az alperes vas-műszaki boltjában végezték. A boltban az 1992. november 9-én készült vagyonmegállapító leltár szerint 3 185 921,13 forint hiányt mutattak ki. Ezt követően az 1993. január 31-én befejezett teljes körű leltárelszámolás az említett összegű hiányt igazolta. Az alperes áruforgalmi osztályvezető-helyettese a felperesek tekintetében munkáltatói jogkört gyakorló áruforgalmi osztályvezető nevében a felpereseket 1993....
BH 1995.8.494 I. A rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül lehet gyakorolni. E határidő akkor veszi kezdetét, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomást szerez az érintett munkavállaló kötelezettségszegésének mértékéről és a vétkességéről [1992. évi XXII. törvény 96. § (3) bek.];
II. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a fél nem élt a fellebbezés jogával, és a másodfokú bíróság a másik fél fellebbezése alapján az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta [Pp. 271. § (1) bek. b) pont].
A felperesek valamennyien az alperes alkalmazásában álltak. Munkájukat az alperes vas-műszaki boltjában végezték. A boltban az 1992. november 9-én készült vagyonmegállapító leltár szerint 3 185 921,13 forint hiányt mutattak ki. Ezt követően az 1993. január 31-én befejezett teljes körű leltárelszámolás az említett összegű hiányt igazolta. Az alperes áruforgalmi osztályvezető-helyettese a felperesek tekintetében munkáltatói jogkört gyakorló áruforgalmi osztályvezető nevében a felpereseket 1993. február 3-tól 8-ig terjedő időszakban személyesen meghallgatta. A meghallgatások során a felperesek elismerték, hogy különböző szabálytalanságokat követtek el. Eszerint a pénztárba beosztott dolgozók pénztárzárás nélkül váltották egymást, egy alkalommal a bolt bélyegzőjét átadták egy kisiparosnak, egy magánszemély részére más árut számláztak, mint amit kiadtak a részére, egyes áruféleségeket nem külön-külön, hanem egy tételként számláztak, készpénzes számlát fiktíven állítottak ki stb. A felperesekkel felvett jegyzőkönyvek tartalmáról a vizsgálatot végző a munkáltatói jogkör gyakorlóját folyamatosan tájékoztatta.Az említett vizsgálatot követően az ellenőrzési osztályvezető újabb vizsgálatot végzett, amelyet 1993. február 19-én fejezett be. Az általa megállapított hiány kismértékben tért el a leltárhiány korábban megállapított mértékétől. A munkáltatói jogkört gyakorló vezető valamennyi felperes munkaviszonyát az 1993. február 22-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokaként összefoglalóan a felperesek súlyos kötelezettségszegéseire hivatkozott.
A felperesek az eredménytelen egyeztetést követően keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a pereket egyesítette, majd a II. rendű felperes tekintetében a pert elkülönítette. Az I., a III. és az V. rendű felperesek kérelme a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére, az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §-ában foglaltak alkalmazására irányult. A IV. és a VI. rendű felperesek kérték a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a munkaviszonyuk helyreállítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondásokat hatályon kívül helyezte, a IV. és VI. rendű felperesek munkaviszonyát helyreállította. Az alperest e felperesek részére elmaradt munkabér, az I., a III. és az V. rendű felperesek részére végkielégítés, a III. rendű és az V. rendű felperesek részére elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá az alperest terhelő illetékről és a perköltségről is. Az ítélet indokolásának lényege szerint a rendkívüli felmondások az Mt. 96. §-a (3) bekezdésében szereplő határidő túllépése miatt jogellenesek. A munkáltatói jogkört gyakorló vezető ugyanis február 22-ét megelőzően már egy héttel korábban tudomást szerzett a rendkívüli felmondás okairól és az összes lényeges körülményről. A rendkívüli felmondásokat ezért - 1993. február 22-én - elkésetten adta ki. Az alperest marasztaló rendelkezéseit az Mt. 100. §-ával indokolta. Egyebek mellett azt is kifejtette, hogy az I., a III. és az V. rendű felpereseket kétszeres összegű végkielégítés illeti meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperest a másodfokú illeték és perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélete indokolásában, az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását részben kiegészítve, azt állapította meg, hogy az alperes már 1993. január 7-én, a leltárhiány megfizetésére kötelező határozatai kiadásakor ismerte a rendkívüli felmondások indokait. Emiatt e jogával elkésetten, ezért jogellenesen élt.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati, az I., a III. és az V. rendű felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és valamennyi felperes keresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesekkel szemben jóhiszeműen járt el, ezért végeztetett el megismételt vizsgálatot a leltárhiány okának feltárására. Azt feltételezte ugyanis, hogy a leltárhiány oka számszaki tévedés volt. Ezért a rendkívüli felmondás jogával az 1993. február 19-én lezárult megismételt vizsgálat után jogszerűen élt 1993. február 22-én. Az I., a III. és az V. rendű felperesek a jogerős ítélet megváltoztatását az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése alapján kérték. Álláspontjuk szerint őket további egyszeres, tehát összesen háromszoros összegű végkielégítés illeti meg. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme egyebekben az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítására irányult. Sem a felülvizsgálati, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-ának (3) bekezdése értelmében a rendkívüli felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül lehet gyakorolni. E határidő akkor veszi kezdetét, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomást szerez az érintett munkavállaló kötelezettségszegésének mértékéről és a vétkességről. Mindezek alapján késedelem nélkül köteles a rendkívüli felmondás jogával élni. A perbeli esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója azáltal, hogy a felperesek személyes meghallgatását végző helyettese őt folyamatosan tájékoztatta, 1993. február 8-ig tudomást szerzett a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló részletes körülményekről, valamint arról, hogy a felperesek a kötelezettségszegések tényét nem, csupán az anyagi hasznuk keletkezését vitatták. Ezért az elrendelt újabb vizsgálat befejezésének a rendkívüli felmondási jog gyakorlására nyitva álló határidő kezdete szempontjából nincs jelentősége. Ezt a munkáltatói jogkör gyakorlója is megerősítette a tanúvallomásában, amely szerint a jelentéssel nem foglalkozott, mivel őt a vizsgálatot végző szóban tájékoztatta. Mindezek alapján az alperes a rendkívüli felmondási jogával 1993. február 22-én, a tudomásszerzés 1993. február 8-i megtörténte miatt, a törvényben előírt háromnapos határidőn túl, elkésetten élt, következésképpen az intézkedései jogellenesek. A leltárhiány megfizetésére kötelező határozatok kiadásának időpontja a rendkívüli felmondás szempontjából azért nem minősülhet a tudomásszerzés kezdő időpontjának, mivel a felperesek részletes személyes meghallgatása az adott esetben nélkülözhetetlen volt. Ennek alapján juthatott az alperes tudomására mindaz a tény, körülmény, amelyből az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szereplő feltételek fennállását megállapíthatta, arra is figyelemmel, hogy a rendkívüli felmondások indoka nem a leltárhiány, hanem a felperesek kötelezettségszegése volt. A leltárhiány ugyanis önmagában még nem tekinthető kötelezettségszegésnek.
Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 271. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha a fél nem élt a fellebbezés jogával, és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helybenhagyta. Az adott esetben az I., a III. és az V. rendű felperesek nem nyújtottak be fellebbezést az első fokú ítélet ellen, azt a másodfokú bíróság helybenhagyta, ezért a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel nem élhetnek. Ebből következően nincs perjogi lehetőség arra sem, hogy az érintett felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élhessenek.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Pp. 271. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján pedig az I., a III. és az V. rendű felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárás illetékét, a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján viseli a felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 547/1994. sz.)