adozona.hu
BH 1995.8.493
BH 1995.8.493
A jogutódlás szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a jogutód gazdasági társaságba csak a munkavállalót foglalkoztató üzem eszközállományát vitték be apportként és az üzem ingatlanai bérleményként kerültek a jogutód használatába. Mind a gazdasági társaságba történő vagyonbevitel, mind bérleti szerződés révén az üzem (munkahely) megállapodáson alapuló átvétele megalapozza a munkáltatói jogutódlást, ha az együtt jár a munkavállalók tényleges továbbfoglalkoztatásával (MK 154. sz. állásfogla
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1978. június 12-től állt a D. vállalat alkalmazásában betanított segédmunkásként, ahonnan áthelyezéssel került az alpereshez változatlan munkakörben. Az alperes részvénytársaság egyik alapítója a D. vállalat volt.
Az alperes 1992. január 6-án 1992. január 29-ével felmondta a felperes munkaviszonyát "rendkívüli munkaellátottsági problémákra" hivatkozva. A felperes részére végkielégítést nem fizetett.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében az alperest háromha...
BH 1995.8.493 A jogutódlás szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a jogutód gazdasági társaságba csak a munkavállalót foglalkoztató üzem eszközállományát vitték be apportként és az üzem ingatlanai bérleményként kerültek a jogutód használatába. Mind a gazdasági társaságba történő vagyonbevitel, mind bérleti szerződés révén az üzem (munkahely) megállapodáson alapuló átvétele megalapozza a munkáltatói jogutódlást, ha az együtt jár a munkavállalók tényleges továbbfoglalkoztatásával [MK 154. sz. állásfoglalás].
A felperes 1978. június 12-től állt a D. vállalat alkalmazásában betanított segédmunkásként, ahonnan áthelyezéssel került az alpereshez változatlan munkakörben. Az alperes részvénytársaság egyik alapítója a D. vállalat volt.Az alperes 1992. január 6-án 1992. január 29-ével felmondta a felperes munkaviszonyát "rendkívüli munkaellátottsági problémákra" hivatkozva. A felperes részére végkielégítést nem fizetett.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében az alperest háromhavi végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy amikor "áthelyezve" munkakönyvi bejegyzéssel az alpereshez került, a munkahelye, a munkaköre, de még a főnökei sem változtak, valójában csak a munkáltatója elnevezése változott. Ezért tizennégy évi munkaviszonya alapján kérte a végkielégítése megállapítását.
Az alperes az áthelyezésre hivatkozva kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, kötelezte az alperest a felperes javára 39 000 forint végkielégítés megfizetésére. Az ítélet indokolásában a bíróság tényként állapította meg. hogy az alperes részvénytársaság a D. vállalat egyik üzeméből alakult oly módon, hogy a felperes és az üzem többi dolgozói továbbra is helyileg ugyanott dolgoztak, mint korábban, továbbfoglalkoztatásuk folyamatos volt. Az alperes részvénytársaság vagyoni eszközeinek egy részét a felperes korábbi munkáltatójától, a D. vállalattól mint az egyik alapítójától kapta. Ennek alapján a bíróság a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlásra tekintettel, a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalása alkalmazásával állapította meg a felperes végkielégítésre való jogosultságát, és az alperest marasztalta a háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítés tekintetében.
Az alperes a fellebbezésében vitatta a munkáltató jogutódlásának megállapítását, a perbeli esetben az MK 154. számú állásfoglalás alkalmazhatóságát.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján, helytálló indokaira figyelemmel, helybenhagyta.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták az MK 154. számú állásfoglalást, mert az áthelyezés az állásfoglalás szerinti különös jogutódlást kizárja. Továbbá az áthelyezés előtti munkaviszony idejét az 1967. évi II. törvény -1991. évi XLVIII. törvénnyel módosított - 25. §-ának (3) bekezdése értelmében a végkielégítésnél nem lehet figyelembe venni. Arra is hivatkozott, hogy a felperest foglalkoztató üzem nem apportként került az alperes részvénytársaság tulajdonába, hanem azt csak bérleti szerződés alapján használja az alperes. Ezt is olyan körülménynek tartotta, amely a hivatkozott állásfoglalás alkalmazásának lehetőségét az adott ügyben kizárja. A felperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A per adatai - így különösen az alperes részvénytársaság 1990. augusztus 14-én kelt alapító okirata - alapján megállapítható, hogy az alperes alapításában a felperes előző munkáltatója, a D. vállalat jelentős apporttal vett részt (a 33 millió alaptőkéből 23 millió forint nem pénzbeli betétet szolgáltatott), amely a felperest foglalkoztató üzem álló- és fogyóeszköz-állományából állt. Az üzem ingatlanait pedig bérleti szerződés alapján vette használatba az alperes a felperes korábbi munkáltatójától. Az alperes és a D. vállalat között létrejött megállapodás alapján az alperes a felperest - az üzem más munkavállalóival együtt - átvette, és változatlan feltételekkel (azonos munkakörben, munkabérrel és telephelyen) folyamatosan továbbfoglalkoztatta.
Az ügyben még alkalmazandó 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) 19. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történt megszűnése, megváltozása nem érinti. Az alperes a felperest megállapodás folytán, az üzem(rész) átvétele mellett változatlan feltételekkel, ténylegesen továbbfoglalkoztatta. Ennélfogva az alperes a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából a felperes korábbi munkáltatójának - egyetemes jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a felperes munkaviszonyát nem érintette, így a jogutódlás következtében nem is lehetett szó áthelyezésről [Mt. V. 19. § (1) bekezdés utolsó fordulata]. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 1967. évi II. törvény 25. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés a perbeli vitás kérdés elbírálása szempontjából közömbös.
A jogutódlás szempontjából nincs jelentősége annak a felülvizsgálati kérelemben előadott körülménynek sem, hogy az alperes részvénytársaságba csak a felperest foglalkoztató üzem eszközállományát vitték be apportként, és az üzem ingatlanai bérleményként kerültek az alperes használatába.
Akár a gazdasági társaságba való vagyonbevitel, akár bérleti szerződés révén az üzem (munkahely) megállapodáson alapuló átvétele ugyanis megalapozza a munkáltatói jogutódlást, ha az a munkavállalók tényleges továbbfoglalkoztatásával jár együtt (MK 154. számú állásfoglalás utolsó előtti bekezdés).
A kifejtettek alapján a felperesnek a végkielégítés iránti igénye elbírálásánál figyelembe kell venni az alperes munkáltató jogelődjénél, a D. vállalatnál munkaviszonyban eltöltött idejét is. Ezért a tíz évet meghaladó munkaviszonya alapján - az 1967. évi II. törvénynek az 1991. évi XLVIII. törvény 2. §-ával megállapított 27/A. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerint - háromhavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre jogosult.
A megyei bíróság ennek megfelelően helytállóan hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés]. Az alperes maga viseli a felülvizsgálati eljárás illetékét is, amelyet a kérelmén illetékbélyegben lerótt [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 555/1994. sz.)