adozona.hu
BH 1995.7.431
BH 1995.7.431
Nem alapozza meg a rendszeres szociális járadékra vonatkozó igényt önmagában az, ha valaki a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora szerint szükséges szolgálati idő felével rendelkezik [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 2. és 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a vagylagosan előterjesztett kereseti kérelemnek részben helyt adva megváltoztatta az alperes első és másodfokú határozatait, és kötelezte az alperest, hogy 1991. május 1-jétől kezdődően állapítson meg a felperes részére rendszeres szociális járadékot. Indokolásának lényege szerint a felperes öregségi résznyugdíjra nem jogosult, mert az elismerhető (bizonyított) szolgálati ideje a minimálisan szükséges 10 évvel szemben csak 5 év és 193 nap, ez viszont - az egyéb feltételek me...
BH 1995.7.431 Nem alapozza meg a rendszeres szociális járadékra vonatkozó igényt önmagában az, ha valaki a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora szerint szükséges szolgálati idő felével rendelkezik [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 2. és 22. §].
A városi bíróság a vagylagosan előterjesztett kereseti kérelemnek részben helyt adva megváltoztatta az alperes első és másodfokú határozatait, és kötelezte az alperest, hogy 1991. május 1-jétől kezdődően állapítson meg a felperes részére rendszeres szociális járadékot. Indokolásának lényege szerint a felperes öregségi résznyugdíjra nem jogosult, mert az elismerhető (bizonyított) szolgálati ideje a minimálisan szükséges 10 évvel szemben csak 5 év és 193 nap, ez viszont - az egyéb feltételek meglétére figyelemmel - elégséges volt a rendszeres szociális járadék megállapításához.Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes azért nem jogosult még rendszeres szociális járadékra sem, mert az utolsó aktív munkavégzése S. J. cs.-i szőlőjének 1988. évi, mintegy 50 napig tartott szezonális művelése - nem munkaviszony, hanem biztosítási kötelezettség alá nem eső vállalkozás keretében történt. Rendszeres szociális járadékra pedig csak azok a biztosítottak tarthatnak igényt, akiknek munkaképessége legalább 50%-ban csökkent, és emiatt őket munkaviszony vagy azzal egy tekintet alá eső más szolgálati viszony keretében nem lehet tovább foglalkoztatni, ugyanakkor egyéb nyugellátásra (még) nem szereztek jogosultságot.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A városi bíróság a feltárt és mérlegelt bizonyítékok alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes az igénye bejelentéséig 5 évnél hosszabb szolgálati időt szerzett. Ez annak ellenére is igaz, hogy a S. J.-nél ledolgozott kb. 50 munkanap munkaviszonykénti minősítése tévesen történt, hiszen a szolgálati idő még ezen 50 nap levonása után is meghaladja az 5 évet (ténylegesen 5 év és 143 nap). A kérdéses 50 napi munkavégzés azért nem tekinthető munkaviszonynak, mert az - a megyei bíróság álláspontja szerint - lényegében nem különbözött a felperes által az előző években végzett vállalkozási tevékenységtől (ún. pénzes szőlőműveléstől). A különbség - S. J. tanúvallomásából kitűnően - mindössze annyi volt, hogy a felperes ezúttal nem egészében (globálisan) vállalta el valamely szőlő szezonális művelését, hanem csak egyes részmunkákat vállalt. Önmagában az a tény, hogy a gazda esetenként megjelölte a soron következő munkaműveletet (ásás, metszés, kapálás, permetezés stb.) nem elégséges bizonyíték arra nézve, hogy a felek között alá-fölé rendeltségi, utasításos rendszerű munkaviszony állott volna fenn, hiszen tény az is, hogy az adott munkaművelet elvégzésében a felperes már teljes kötetlenséget és szabadságot élvezett; csak a gazda által kívánt részeredményt ellett felmutatnia, hogy a díjat esetenként megkapja.
Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a tényállást akként módosította, hogy a felperes az 5 évet meghaladó szolgálati idejét - a korabeli társadalombiztosítási nyilvántartások és az elfogadható tanúvallomások szerint - az 1941-től 1956-ig terjedő időszakban szerezte háztartási alkalmazottként, illetve időszaki mezőgazdasági munkásként (napszámosként), amikor is nem vitásan munkaviszony keretében dolgozott.
Az 1955 és 1988 közötti időszakban teljesített munka (szőlőművelés) viszont minden esetben vállalkozás jellegű volt. Tény az is, továbbá, hogy az 1926-ban született felperes 1956-ban - utolsó munkaviszonya megszűnésekor - még csak 30 éves volt. Az 1956-ban véget ért munkaviszony a rendszeres szociális járadék szempontjából jogszerző időként mindenekelőtt azért nem vehető figyelembe, mert semmi adat nincs arra nézve, hogy a felperes utolsó munkaviszonyát azért szüntették volna meg, mert munkaképessége 50%-ban csökkent, és emiatt rehabilitációja nem volt lehetséges [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 2. és 22. §]. A rehabilitációs rendelet ugyanis nem arról rendelkezik, hogy bárki, akinek legalább 5 évi - bármikor, bármilyen jogcímen megszerzett - szolgálati viszonya van, jogosult lenne a különböző rehabilitációs ellátásokra. Ezeket csak azok a tipikusan munkaviszony keretében biztosítottak vehetik igénybe, akiknek - habár még aktív korúak (tehát még nem nyugdíjképesek) - oly mértékben, legalább 50%-ban csökkent a munkaképességük, hogy az adott (utolsó) munkáltatónál tovább ésszerűen nem foglalkoztathatók, s emiatt munkabér, illetve nyugellátás nélkül maradnának. Ebből értelemszerűen következik, hogy az a munkavállaló, akinek munkaviszonya nem egészségügyi (rehabilitációs) okból szűnt meg - hiába szerzett kellő mértékű szolgálati időt -, a munkanélküliség speciális okának hiánya miatt rendszeres szociális járadékra nem válhat jogosulttá. Nem helytálló az az álláspont, hogy a rendszeres szociális járadék a munkanélküli-ellátás, illetve a nyugellátás valamiféle átmeneti, meghatározott, csakis a csökkent munkaképességű és nem rehabilitálható aktív korú dolgozókra vonatkozó, speciális rendeltetés, és alkalmazási köre más ellátatlan, beteg, idős stb. személyek eseteire nem terjeszthető ki; az ő megsegítésüket a rászorultságon kívül más feltételekhez nem kötött, kifejezett szociális gondoskodás keretében kell, illetve lehet megoldani. (Fejér Megyei Bíróság Kpf. 20. 868/1994. sz.)