adozona.hu
BH 1995.6.377
BH 1995.6.377
Az átlagkereset-számítás alapját az irányadó időszakban kifizetett munkabérek képezik. A prémium a teljesítménybér egyik fajtája, ezért munkabérként kell számításba venni, és a törvény, valamint az ítélkezési gyakorlat értelmében az átlagkereset-számítás szempontjából munkabérnek minősül a jutalom is [1992. évi XXII. törvény 152. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. március 1-jétől kezdődően az alperes munkavállalója volt, akinek a munkaviszonyát az alperes 1992. december 22-én, öthavi felmondási idő figyelembevételével, 1993. május 31-re felmondta. A felmondás tájékoztatást adott arról, hogy a felperes utolsó munkában töltött napja 1992. december 22-e, és az alperes átlagkeresettel kifizeti a részére az öthavi felmentési járandóságát, valamint a négyhavi jutalmát.
A felperes 1992. december 23-tól 31-ig szabadságon volt, a felmentési id...
BH 1995.6.377 Az átlagkereset-számítás alapját az irányadó időszakban kifizetett munkabérek képezik. A prémium a teljesítménybér egyik fajtája, ezért munkabérként kell számításba venni, és a törvény, valamint az ítélkezési gyakorlat értelmében az átlagkereset-számítás szempontjából munkabérnek minősül a jutalom is [1992. évi XXII. törvény 152. § (1) bek.].
A felperes 1990. március 1-jétől kezdődően az alperes munkavállalója volt, akinek a munkaviszonyát az alperes 1992. december 22-én, öthavi felmondási idő figyelembevételével, 1993. május 31-re felmondta. A felmondás tájékoztatást adott arról, hogy a felperes utolsó munkában töltött napja 1992. december 22-e, és az alperes átlagkeresettel kifizeti a részére az öthavi felmentési járandóságát, valamint a négyhavi jutalmát.A felperes 1992. december 23-tól 31-ig szabadságon volt, a felmentési ideje 1993. január 1. napjával kezdődött. Ebből kiindulva az alperes az átlagkereset-számításnál az 1992. évi I-IV. naptári negyedévét vette alapul, és kilenchavi átlagkeresetként 2 299 600 forintot fizetett ki a felperesnek.
A felperes álláspontja szerint a kiszámítás 1992. december 22-i időpontjára tekintettel az átlagszámítás alapja az 1991. IV. negyedévi és az 1992. I-III. negyedévi kereset. Ennek havi összege egyrészt az alperes által is számításba vett 240 000 forint személyi alapbér és 14 000 forint bérpótlék, ezenfelül ide számít az 1991 októberében fizetett 748 800 forint prémium, valamint az 1992. január-február havában fizetett 88 500-88 500 forint jutalom is. Ezek beszámításával a havi átlagkereset összege 331 950 forint, a kilenchavi átlagkereset összege pedig 2 983 950 forint. A felperes szerint kifizetetlen maradt 684 350 forint. Ennek figyelembevételével 1993. március 11-én - akkor még a pontos összegszerűséget nem ismerve - mintegy 700 000 forint, ennek 1992. december 22-től járó kamatai és a perköltség iránt indított keresetet az alperes ellen. Ezt a keresetét utóbb 924 935 forintra és járulékaira emelte fel. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogyha a felperes 1992. december 23-tól 31-ig nem lett volna szabadságon, még munkát kellett volna végezne, ezért az átlagkereset-számítás szempontjából az irányadó időszak 1992. I-IV. negyedéve. Ennek megfelelően a személyi alapbér, a bérpótlék és az 1992. január-februári jutalom alapulvételével a felperes megkapta a járandóságát, a kilenchavi átlagkeresetét.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokul arra hivatkozott, hogy 1992. december 22-én már ismert volt a felperes 1992. évi keresete, ezért az átlagkereset-számítás alapja az 1992. év I-IV. negyedéve. Ennél azonban az 1992. december 22-én kifizetett jutalom nem vehető figyelembe, mert az egyrészt nem esik a munkabérrel egy tekintet alá, másrészt a beszámítás az átlagkereset céljának megvalósulását is veszélyeztetné.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, és kötelezte a felperest 23 000 forint perköltségnek az alperes részére történő megfizetésére. Ítéletét arra alapította, hogy a jogvitában az 1992. évi XXII. törvénnyel kihirdetett Munka Törvénykönyve, különösen annak 152. §-a az irányadó. Eszerint - az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően - az utolsó munkában töltött nap figyelembevételével számított utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabérek az irányadók. A munkabérnek (időbérnek, teljesítménybérnek, bérpótléknak) nem minősülő, anyagi ösztönzési célú kifizetések (prémium, jutalom, év végi részesedés) azonban nem minősülnek munkabérnek, ezért azok a hivatkozott törvény értelmében - a korábbi Munka Törvénykönyvétől eltérően - nem számíthatók be az átlagkereset alapjába. Ennélfogva a felperesnek az 1991. IV. negyedévi, valamint az 1992. I-III. negyedévi kereset alapján sem lehet további követelése az alperessel szemben a perben érvényesített jogcímen. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperes az átlagkereset számításánál bizonyos munkabérnek nem minősülő egyéb díjazásokat is figyelembe vett, az alperes kizárólagos mérlegelési jogkörébe tartozó olyan döntés, aminek alapján további fizetésére való kötelezésének nincs helye.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és kérte az alperest a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével 684 350 forint, ennek 1992. december 22-től járó kamata és a perköltség megfizetésére kötelezni. Álláspontja szerint a jogerős ítéletnek a prémium és a jutalom figyelmen kívül hagyására vonatkozó döntése sérti az Mt. 152. §-át, miután a munkaviszony keretében kifizetett prémium nyilvánvalóan munkabérnek minősül, és azt az átlagkereset-számításnál figyelembe kell venni. Az alperes indítványozta a jogerős ítélet hatályban tartását. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet helytállóan döntött afelől, hogy az átlagkereset-számítás 1992. december 22-i időpontjára tekintettel a felek közötti vitás kérdésekben az 1992. évi XXII. törvénnyel kihirdetett Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni, és hogy annak rendelkezései szerint e perben az átlagkereset-számítás alapjául annak esedékessége időpontját megelőző utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabérek szolgálnak [Mt. 152. §-ának (2)-(3) bekezdése]. Az irányadó időszak tehát a felmondásban az átlagkereset esedékességeként megjelölt, 1992. december 22-ét megelőző utolsó négy teljes naptári negyedév, vagyis 1991. IV. negyedévének és 1992. I-III. negyedévének keresetét kell figyelembe venni.
E jogerős ítéleti döntésre tekintettel a felülvizsgálati kérelem folytán kizárólag abban a további kérdésben kellett állást foglalni, hogy ebben az irányadó időszakban kifizetett prémiumot és jutalmat figyelembe kell-e venni az átlagkereset-számítás során. E kérdésben az a jogszabály irányadó, amely szerint az átlagszámítás alapját az irányadó időszakban kifizetett munkabérek képezik [Mt. 152. §-ának (1) bekezdése]. A prémium a teljesítménybér egyik fajtája, ezért minden további nélkül munkabérként kell számításba venni, és a törvény, valamint az ítélkezési gyakorlat értelmében az átlagkereset-számítás szempontjából munkabérnek minősül a jutalom is.
Ezért a felperes joggal igényelt felmondási járandóságot és jutalmat azon átlagkeresetrész után is, amely az irányadó időszakban kifizetett prémium és jutalom beszámításából adódott.
A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ellentétes döntésének egyik indokával kapcsolatban rámutat arra, hogy az átlagkereset-számítás a munkában nem töltött idő alatt, munkavégzés esetén, a valószínűleg elérhető kereset megközelítő megállapítására szolgál, ezért a számítás eredményétől való eltérésnek olyan alapon, hogy az az átlagkereset célját veszélyeztetné, csak kivételes esetben lehet helye. Ilyen kivételes körülmények azonban ebben az esetben nem voltak megállapíthatók. Az alperes pedig a jogerős ítéletet követően fennmaradt vitás kérdésben valójában a felperessel megegyező állásponton volt, miután a nyilatkozata szerint átlagkeresetet fizetett a jutalmak után is, akkor pedig nem lehetett indoka a prémium figyelmen kívül hagyására.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogszabálysértő ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a kereset szerint kötelezte a felmondási járandóság- és jutalom-különbözet, annak kamatai, valamint a perköltség és az illeték megfizetésére [Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése, 78. §-a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 699/1994/2. sz.)