adozona.hu
BH 1995.6.376
BH 1995.6.376
A rendkívüli felmondás okának a munkavállaló kifogásolt magatartásával kell összefüggésben állnia. Ha a bíróság a bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható tények ellenére okszerűtlen mérlegeléssel következtet a megjelölt ok hiányára, az ítéletét nem lehet törvényesnek tekinteni [Mt. 96. § (1) bek. a) és b) pont, Pp. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970 óta elektroműszerészként állt az alperes gyógyszergyár alkalmazásában. A felperes házastársa is az alperesnél állt munkaviszonyban.
1993. július 29-én az alperes a felperes munkaviszonyát az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes lakásán a rendőrség az alperes által gyártott termékeket foglalt le nagyobb mennyiségben. Emiatt a bizalma a felperessel mint munkavállalóval sz...
BH 1995.6.376 A rendkívüli felmondás okának a munkavállaló kifogásolt magatartásával kell összefüggésben állnia. Ha a bíróság a bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható tények ellenére okszerűtlen mérlegeléssel következtet a megjelölt ok hiányára, az ítéletét nem lehet törvényesnek tekinteni [Mt. 96. § (1) bek. a) és b) pont, Pp. 206. §].
A felperes 1970 óta elektroműszerészként állt az alperes gyógyszergyár alkalmazásában. A felperes házastársa is az alperesnél állt munkaviszonyban.1993. július 29-én az alperes a felperes munkaviszonyát az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a felperes lakásán a rendőrség az alperes által gyártott termékeket foglalt le nagyobb mennyiségben. Emiatt a bizalma a felperessel mint munkavállalóval szemben megszűnt.
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Módosított követelése a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszonya helyreállításának mellőzésére, a végkielégítésre, a felmondási járandóságra és perköltségre irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondást hatálytalanította, az alperest 46 377 forint felmentési időre járó munkabér, összesen 927 540 forint végkielégítés, 16 000 forint perköltség és 58 435 forint illeték megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondást azért találta jogellenesnek, mert annak indoka a valóságnak nem felelt meg. A felperes ugyanis nem tanúsított olyan magatartást, amelyet az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja megjelöl. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az eltulajdonításban a felperes bármely tevőleges magatartással akárcsak pszichikai bűnsegédként részt vett volna. Ezért az elsőfokú bíróság az alperest az Mt. 100. §-ának megfelelően marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes a felperes keresetének elutasítása végett fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a kereseti illetéket 22 260, a fellebbezési illetéket 22 260, a felperes másodfokú perköltségét 8000 forintban állapította meg.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság helyesnek talált jogi okfejtését azzal egészítette ki, hogy a felperest sem a büntetőjogi, sem pedig a munkajogi szabályok szerint nem terhelte feljelentési kötelezettség a feleségének cselekményeivel összefüggésben. A felperes felesége a közel 100 000 forint érték tekintetében a cselekményét beismerte, és ellene büntetőeljárás van folyamatban.
Az alperes a rendkívüli felmondási jogát azért nem gyakorolta jogszerűen, mert nem a felperes személyével összefüggő, hanem a felesége által elkövetett cselekményt jelölte meg a bizalom elvesztésének indokaként. A felperes terhére az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt magatartás tanúsítását az alperes nem bizonyította.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Álláspontja szerint a bizalomvesztés bekövetkezéséhez nem szükséges a munkavállaló tételes jogba ütköző magatartása vagy mulasztása. Életszerűtlen továbbá, hogy a felperes a feleségével közös másfél szobás lakásban nem vette észre a munkáltatója által gyártott termékeket. Az alperes arra is hivatkozott, hogy nem helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a megtalált termékek női kozmetikumok voltak, így azokat a felperes nem használta. A talált termékek egy részét férfiak is használhatják, továbbá a felperes beismerte, hogy az Ulceran nevű gyógyszert maga is fogyasztotta. Ezt a bizonyítékot a másodfokú bíróság törvénysértően hagyta figyelmen kívül. Ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt rendkívüli felmondási indok a másik fél kötelezettségszegésével, míg a b) pontban lévő indok kötelezettségszegés nélkül a másik fél magatartásával állhat összefüggésben. Ezért a jogerős ítéletnek a kötelezettségszegéssel kapcsolatos okfejtése téves.
Helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy a rendkívüli felmondási oknak a felperes magatartásával kell összefüggésben állnia. Ennek hiányára azonban okszerűtlenül mérlegelve következtetett.
Az alperes a felperessel mint munkavállalójával szemben a bizalom elvesztését arra az objektív - a felperes által sem vitatott - tényre alapította, hogy a lakásában nagyobb mennyiségű, az alperes által gyártott terméket találtak. A termékek "legális eredetét" pedig a felperes nem tudta bizonyítani. Az alperes tehát a rendkívüli felmondást arra a magatartásra alapította, hogy a felperes a munkáltatója által gyártott nagyobb mennyiségű árut tartalmazó lakásban élt, azokat a feleségével együtt birtokában tartotta. Ezt az alperes jogszerűen tekintette olyan, a felperes magatartásával összefüggésben álló ténynek, amely miatt a bizalma megrendült, ezáltal a felperessel a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált. Az adott esetben tehát nem annak van jelentősége, hogy a felperest valamely tételes jogszabály kötelezi-e a feljelentésre, hanem annak, hogy a felperessel összefüggő bizonyítékok miatt jogszerűen mondta-e fel az alperes a munkaviszonyt rendkívüli felmondással a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válása miatt. Ennek ellenkezőjét a megyei bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével és az Mt. 96. §-a (1) bekezdése b) pontjának téves értelmezésével állapította meg, ezért a jogerős ítélet törvénysértő.
A tanúvallomások és a perben beszerzett bizonyítékok arra utalnak, hogy a felperesnek a perbeli esemény előtt a viszonya a feleségével megromlott. Ennek következtében a házastársak a keresményükkel nagyobb részben maguk gazdálkodtak. Olyan bizonyíték azonban nem áll rendelkezésre, amely a közös lakás használatának tényleges megosztására, következésképpen arra vonatkoznak, hogy a felperes nem észlelhette az alperes által gyártott nagyobb mennyiségű, közel 100 000 forint értéket képviselő termékeket az általa használt átlagos méretű lakásban.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az alperes a perköltség igényéről kifejezetten lemondott, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak erről rendelkeznie nem kellett.
Az első- és másodfokú, továbbá a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 467/1994/5. sz.)