adozona.hu
BH 1995.6.375
BH 1995.6.375
A munkaviszonynak a jogutóddal való továbbfolytatása esetén a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetésére alapított követelései nem megalapozottak (Mt. 86. §, MK 154.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1979. január 11-től 1992. szeptember 30-ig állt munkaviszonyban az alperesnél, a T. V.-nél. 1992 szeptemberében - másokkal együtt - írásban kijelentette, hogy az alperesnél a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszünteti, és 1992. október 1-jével az M. H. V.-vel létesít munkaviszonyt. Ennek feltételéül a korábbi munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött idő figyelembevételét jelölte meg a felmondási idő és a végkielégítésre való jogosultság szempontjából. A jogvita a felperes és az ...
BH 1995.6.375 A munkaviszonynak a jogutóddal való továbbfolytatása esetén a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetésére alapított követelései nem megalapozottak (Mt. 86. §, MK 154.)
A felperes 1979. január 11-től 1992. szeptember 30-ig állt munkaviszonyban az alperesnél, a T. V.-nél. 1992 szeptemberében - másokkal együtt - írásban kijelentette, hogy az alperesnél a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszünteti, és 1992. október 1-jével az M. H. V.-vel létesít munkaviszonyt. Ennek feltételéül a korábbi munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött idő figyelembevételét jelölte meg a felmondási idő és a végkielégítésre való jogosultság szempontjából. A jogvita a felperes és az alperes között amiatt keletkezett, hogy a felperes későbbi álláspontja szerint az említett megállapodás érvénytelen. Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatásának mellőzését, a felmentési időre járó átlagkeresetet és háromszoros összegű végkielégítést kért.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között a munkaviszony közös megszüntetéséről szóló megállapodás érvénytelen. Az alperest 204 144 Ft végkielégítés, 51 030 Ft felmentési időre járó átlagkereset, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a megállapodást abban a téves feltevésben írta alá, hogy a nyilatkozat megtételével nem éri hátrány. A hátránya azért keletkezett, mert az alperesnél hatályos kollektív szerződés értelmében - munkaviszonyának felmondással történő megszüntetésekor - jelentősen magasabb összegű végkielégítésére és felmentési járandóságra lett volna jogosult. Az alperes azáltal kényszerítette a felperest és a munkatársait a megállapodás aláírására: az új munkáltatóval úgy állapodott meg, hogy csak azokat fogja alkalmazni, akik a számukra egyébként hátrányos megállapodást megkötik. Emiatt az elsőfokú bíróság a nyilatkozatot az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 8. §-ának (2) bekezdése alapján semmisnek találta. Az összegszerű marasztalást az Mt. 100. §-ának (2) bekezdésével, a 95. §-ának (1) bekezdésével és a 93. §-ával, a további végkielégítés iránti keresetet elutasító döntését pedig az Mt. 100. §-ában foglaltak megvalósulásának hiányával indokolta.
Az ítélet marasztaló rendelkezései ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének rendelkezését nem érintette, a fellebbezett részt megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes jelenlegi munkáltatója az alperesnek munkajogi szempontból jogutóda. Ez az által következett be, hogy az alperes vállalat kezelésében volt vagyon jelentős hányada az önkormányzatok tulajdonába került. Az önkormányzat ebből a vagyonból hozta létre a felperes jelenlegi munkáltatóját, az M. T. V.-t. Ez a vállalat a felperest és munkatársait változatlan munkahelyen, munkakörben és munkabérrel folyamatosan továbbfoglalkoztatta. Ezért a felperes által aláírt nyilatkozat a munkáltató személyében bekövetkezett változást kívánta rendezni, a nyilatkozat annak valós tartalma miatt nem tekinthető érvénytelennek.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a jogutódlás megvalósulására megalapozatlanul következtetett a megyei bíróság - mivel a perben erre vonatkozóan - a bizonyítási eljárás hiánya miatt - semmilyen bizonyíték nincs. A másodfokú bíróság nem vizsgálta a vagyonátadó bizottság és az önkormányzatok határozatát, nem szerezte be az M. T. V. alapító okiratát. Figyelmen kívül hagyta a megyei bíróság azt is, hogy a két munkáltató között nem jött létre szerződés e munkavállalók alkalmazásáról. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a nyilatkozat semmisségét, mivel a felperes a nyilatkozat megtételénél lényeges körülmény tekintetében tévedésben, egyébként kényszerhelyzetben volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy nem vitatja a jogutódlás fennállását. A felülvizsgálati kérelmet azért találta alaptalannak, mert a jogutódlás következtében a felperes munkaviszonya nem szűnt meg, következésképpen a végkielégítésre nem vált jogosulttá. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a munkáltatói jogutódlás megállapítása miatt változtatta meg. Helytállóan hivatkozott arra, hogy jogutódlásnak kell tekinteni azt is, ha az átvevő az átadó jogaiba lép és a munkavállalókat ténylegesen továbbfoglalkoztatja. Az adott esetben ez úgy valósult meg, hogy a T. V. nem szűnt meg, és azt a tevékenységet, amellyel a felperest foglalkoztatta, az M. T. V. vette át. Itt a felperes tényleges továbbfoglalkoztatása változatlan munkahelyen, munkakörben és munkabérrel folytatódott. Mindezekből helytállóan következtetett a megyei bíróság a jogerős ítélet indokolásában arra, hogy a közös megegyezéssel a felek a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlást kívánták rögzíteni. A munkaviszonynak a jogutóddal való továbbfolytatása, azaz fennállása következtében a felperesnek a munkaviszony megszüntetésére alapított követelései nem megalapozottak. A kifejtettek alapján a felperes új munkáltatója munkajogi jogutódi minősége megállapításánál e körülményeknek, és nem annak van jelentősége hogy az alapító okiratban jogelődöt megjelöltek-e. A felülvizsgálati kérelemnek ezért az alapító okirattal kapcsolatos okfejtése téves. A megyei bíróság mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg, hogy a jogutódláshoz a munkavállaló hozzájárulására nincs szükség, ezért a felek között létrejött "közös megegyezés" aláírásakor a felperes sem tévedésben, sem kényszerhelyzetben nem volt, ezért ez a megállapodás érvénytelennek nem tekinthető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselettel felmerült eljárási költségét. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 493/1994. sz.)