adozona.hu
BH 1995.6.355
BH 1995.6.355
I. Ingatlantulajdonjog-változást csak az ingatlan egészére vagy eszmei hányadára lehet bejegyezni. Az ingatlan csak akkor apportálható, ha a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyezték [Ptk. 117. § (3) bek., 1988. évi VI. tv. 17. §, 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 10. § (1) bek.]. II. A cégbíróság az apportálni kívánt ingatlan értékére nézve bizonyítást nem rendelhet el. Ha a cégnél könyvvizsgáló nem működik, a felek által bejelentett ingatlanérték az irányadó az apport értékének meghatározásánál [
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogi képviselő 1991. november 13-án kérelmet nyújtott be az S. Gépjavító és Szolgáltató Kft. bejegyzése iránt. A csatolt társasági szerződés szerint a P.-i Állami Gazdaság a törzsbetétjének ellenértékeként 720 000 Ft készpénzt és 1 250 000 Ft értékű apport tulajdonjogát bocsátotta rendelkezésre. A megállapodás elválaszthatatlan részét képező apportlista szerint a nem pénzbeli hozzájárulás az Sz.-i 6. sz. tulajdoni lapon 066/1. hrsz. alatt felvett gépműhelyt, hegesztőműhelyt, gépudvart, és a...
BH 1995.6.355 I. Ingatlantulajdonjog-változást csak az ingatlan egészére vagy eszmei hányadára lehet bejegyezni. Az ingatlan csak akkor apportálható, ha a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyezték [Ptk. 117. § (3) bek., 1988. évi VI. tv. 17. §, 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 10. § (1) bek.].
II. A cégbíróság az apportálni kívánt ingatlan értékére nézve bizonyítást nem rendelhet el. Ha a cégnél könyvvizsgáló nem működik, a felek által bejelentett ingatlanérték az irányadó az apport értékének meghatározásánál [1988. évi VI. tv. 162. § (1) bek.].
A jogi képviselő 1991. november 13-án kérelmet nyújtott be az S. Gépjavító és Szolgáltató Kft. bejegyzése iránt. A csatolt társasági szerződés szerint a P.-i Állami Gazdaság a törzsbetétjének ellenértékeként 720 000 Ft készpénzt és 1 250 000 Ft értékű apport tulajdonjogát bocsátotta rendelkezésre. A megállapodás elválaszthatatlan részét képező apportlista szerint a nem pénzbeli hozzájárulás az Sz.-i 6. sz. tulajdoni lapon 066/1. hrsz. alatt felvett gépműhelyt, hegesztőműhelyt, gépudvart, és a 014/f. hrsz. alatt felvett szervizműhelyt, illetve az ezekhez tartozó földterületet foglalta magába 981 000 Ft értékben. Az apport részét képzeték továbbá különböző gépek 269 000 Ft értékben. A megyei bíróság mint cégbíróság kötelezte a jogi képviselőt a rendelkezésre bocsátott ingatlanok forgalmi értékbecslésének becsatolására. A jogi képviselő a hiánypótlási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a cégbíróság végzésével a cég bejegyzése iránti kérelmet elutasította. A határozatának indokolásában azt hangsúlyozta, hogy aggályosnak ítélte a társasági szerződésben megjelölt ingatlanok könyv szerinti értéken történő átadását.A jogi képviselő a végzés ellen benyújtott fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a cégbejegyzési eljárás lefolytatására utasítását. Álláspontja szerint a felek az apport értékét szabadon állapíthatják meg, az ingatlanok rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos jogügylet pedig nem tartozik "az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről" szóló 1990. évi VIII. törvény hatálya alá. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozatlanul utasította el a cég bejegyzése iránti kérelmet. A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott.
A cég bejegyzési kérelméhez csatolt társasági szerződésből kitűnik, hogy a P.-i Állami Gazdaság 981 000 Ft értékben ingatlanok tulajdonjogát kívánta a társaságra átruházni. A többször módosított 1988. évi VI. törvény (Gt.) 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése azonban előírja, hogy az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához, az erre irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint viszont tulajdonjogot egész ingatlanra, vagy annak eszmei hányadára lehet bejegyezni. A (2) bekezdés szerint, ha a tulajdonszerzés nem az egész ingatlanra vonatkozik, a bejegyzésben fel kell tüntetni a megszerzett eszmei hányadot. Ebből az következik, hogy a becsatolt társasági szerződés elválaszthatatlan részét képező apportlista, nem az idézett jogszabályok előírásainak megfelelően készült el.
Az ingatlantulajdoni lapon a 014. és 066. helyrajzi számok vannak bejegyezve, a 014/f. és a 066/1. hrsz.-ú ingatlanokra a becsatolt vázrajzok alapján lehet csak következtetni.
Az apportlistán ezért nemcsak a pontos ingatlan-nyilvántartási adatokat, az apport mibenlétét kellett volna meghatározni, hanem azt is, hogy az apportálásra milyen eszmei hányad erejéig került sor. Azt a megismételt eljárásban pótolni kell.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését az 1989. évi 23. törvényerejű rendelet (Ctvr.) 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az apportként rendelkezésre bocsátott ingatlan értékének vizsgálata csak a Gt. 162. §-ának (1) bekezdése alapján vonható a cégbírósági eljárás során vizsgálódás alá. Vagyis ha a társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli betét értékét a könyvvizsgáló által meghatározottnál magasabb értékben megállapítani tilos. Adott esetben azonban a társaságnál könyvvizsgáló nem működik, ezért a felek által meghatározott értéket irányadónak kell tekinteni, a cégbíróság az értékre nézve bizonyítási eljárást nem rendelhet el. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a társaságot értékbecslés becsatolására kötelezte. A cég viszont a tekintetben nyilatkozott, hogy a rendelkezésre bocsátott ingatlanokkal kapcsolatos jogügylet nem tartozik az 1990. évi VIII. törvény hatálya alá. Az érintett tagnak az e nyilatkozatból származó felelősséget viselnie kell, a cégeljárás keretében e vonatkozásban további bizonyítási eljárás lefolytatása tehát szükségtelen. (Legf. Bír. Cgf. VII. 32. 175/1992. sz.)