adozona.hu
BH 1995.5.321
BH 1995.5.321
A munkáltató akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállaló a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentősen megszegi [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1979. július 12. napjától állt az alperes alkalmazásában betanított vízvezeték-szerelőként, majd 1992. október 12-től éjjeliőr munkakörben dolgozott.
Az alperes 1993. február 25-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését egyrészt azzal indokolta, hogy a felperes 1993. február 21-én engedély nélkül beengedte az üzem területére B. J. asztalost, aki egy kézi munkagépet vitt vissza, és ezt az esetet az eseménynaplóban nem rögzítette. Másrészt a fel...
BH 1995.5.321 A munkáltató akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállaló a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentősen megszegi [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1979. július 12. napjától állt az alperes alkalmazásában betanított vízvezeték-szerelőként, majd 1992. október 12-től éjjeliőr munkakörben dolgozott.Az alperes 1993. február 25-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését egyrészt azzal indokolta, hogy a felperes 1993. február 21-én engedély nélkül beengedte az üzem területére B. J. asztalost, aki egy kézi munkagépet vitt vissza, és ezt az esetet az eseménynaplóban nem rögzítette. Másrészt a felperes terhére rótta, hogy éjjeliőr szolgálata alatt a fűrészgépet beindította, és a saját részére saját anyagából egy szerszámosládát készített. Ez utóbbi kötelességszegés megállapítását a felperes beismerésére alapította.
A felek között az előzetes egyeztetés nem vezetett eredményre.
A felperes módosított kereseti kérelmében a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondást az abban megjelölt indokok nem alapozzák meg. Utalt arra is, hogy az alperes a rendkívüli felmondás jogával akkor élt, amikor az éjjeliőr munkakör megszűnése miatt az eredeti munkakörébe történő visszahelyezéséhez az egészségi állapotára hivatkozva nem járult hozzá, és rendes felmondás helyett a közös megegyezéssel való munkaviszony megszüntetését nem fogadta el.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság álláspontja szerint az alperes a felperes terhére rótt kötelezettségszegések miatt megalapozottan élt a rendkívüli felmondás jogával, és azt - figyelemmel az 1993. február 22-i tudomásszerzés időpontjára - a törvényben előírt határidőn belül gyakorolta.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett. Továbbra is vitatta, hogy a kötelezettségszegései olyan súlyúak lennének, amelyek a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszik. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest az elmaradt munkabér és kamatai, háromszoros végkielégítés, valamint a felmentési időre járó átlagkereset (összesen 185 322 Ft tőkeösszeg), továbbá első- és másodfokú perköltség, valamint illeték megfizetésére.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes ugyan megszegte a terhére rótt magatartásokkal a munkaköri előírásokat, de azok együttesen sem tekinthetők olyan jelentős mértékű, lényeges kötelezettségszegésnek, amelyek a rendkívüli felmondást megalapoznák.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. A felperes terhére rótt kötelezettségszegések súlyának téves értékelése és ebből levont helytelen jogi következtetés miatt tartotta törvénysértőnek a jogerős ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltató rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi. A perben irányadó tényállás alapján az előbbi rendelkezés alkalmazása során a megyei bíróság által levont jogi következtetést a Legfelsőbb Bíróság nem találta tévesnek, törvénysértőnek. A törvényben előírt együttes feltételek fennállása ugyanis - az eset összes körülményeinek figyelembevételével - a felperes terhére rótt kötelezettségszegések tekintetében nem állapítható meg.
A per adatai azt igazolják, hogy a felperes az alperes munkavállalóját, B. J. asztalost, éppen az alperes érdekeit szem előtt tartva, azért engedte be a telephelyre vasárnap, mert a nála lévő munkagépet a következő hétre igénybe vett szabadsága idejére visszahozta, hogy ezalatt a gép az alperes rendelkezésére álljon. Az érintett személy engedély nélküli beengedése és az eseménynaplóba való bejegyzés elmulasztása a munkáltató számára tehát nem járt hátrányos következménnyel. A felperes ezzel a munkaköri előírásokat ugyan megszegte, de ez lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegésének nem minősíthető. A saját maga számára készített szerszámosláda előállításával kapcsolatos kötelezettségszegés tényét az alperes kizárólag a felperes elismerése alapján állapította meg. Ez, a fűrészgép egyszeri engedély nélküli használatával elkövetett kötelezettségszegés sem értékelhető olyan súlyúnak, amely a munkaviszony rendkívüli felmondással való megszüntetését jogszerűen megalapozná.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségei megfizetésére kötelezte (Pp. 78. §).
Az alperes az általa lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket maga viseli a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 325/1994. sz.)