adozona.hu
BH 1995.5.317
BH 1995.5.317
A munkanélküli járadék folyósításának befejezése után a megállapító határozatot nem lehet módosítani, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sért; a járadék visszafizetésére kötelezésnek sincs ilyen esetben helye [1991. évi IV. tv. 37. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. 61. § (5) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkanélküli ellátásban részesült, amelynek tartama alatt a K. megyei munkaügyi központ illetékességi területéről 1992. augusztus 26-án B.-ra költözött; ezért az N. megyei munkaügyi központhoz kérelmet terjesztett elő a járadék további folyósítása iránt.
Az 1992. november 6-án kelt határozatával 1992. augusztus 27-től kezdődően a munkaügyi központ a járadék folyósításának időtartamát 360 napban állapította meg. Az 1993. augusztus 23-i határozattal a munkanélküli-járadék folyósítás...
Az 1992. november 6-án kelt határozatával 1992. augusztus 27-től kezdődően a munkaügyi központ a járadék folyósításának időtartamát 360 napban állapította meg. Az 1993. augusztus 23-i határozattal a munkanélküli-járadék folyósítását 1993. augusztus 21. napjával megszüntették. A határozat indokolása szerint a megszüntetésre azért került sor, mert a felperes kimerítette a részére megállapítható folyósítási időtartamot [1991. évi IV. törvény 27. § (2) bekezdés].
Ezt követően 1993. november 18-án az elsőfokú hatóság az 1993. június 8-tól augusztus 21-ig terjedő időre 16 449 Ft visszafizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az eljárt közigazgatási szervek döntésüket azzal indokolták, hogy 231 nap helyett tévesen 360 napban lett a felperes jogosultsága megállapítva; a felvételtől számított 90 napra a jogalap nélkül felvett ellátást az 1991. évi IV. törvény 37. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles visszafizetni.
A városi bíróság a felperesnek a közigazgatási határozatot támadó keresetét lényegében a közigazgatási szervekével egyező indokolással utasította el.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésen alapuló döntést hozott. Az 1991. évi IV. törvény 37. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az, aki ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték. Az eldöntendő kérdés az volt, hogy a jelen perben az idézett jogszabályi rendelkezés alkalmazható-e. Az iratok szerint 1992. november 6-án hozták meg a felperesi jogosultságot 360 napban megállapító határozatot; ezt utóbb nem módosították, a jogosultság mértékét nem változtatták meg.
A megszüntetésre vonatkozó határozat pedig nem más, mint az eredetileg megállapított időtartam lejártával - ami már önmagában megszüntetést eredményez - a folyósítás megszűnésének deklarálása. Mindebből pedig az következik, hogy a felperes jogosultsága a pénz felvételére a közigazgatási határozaton alapult.
E körben utal még a megyei bíróság az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint a határozat módosítására vagy visszavonására az államigazgatási szerv csak egy ízben a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. Az (5) bekezdés pedig kimondja: a határozatot nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
Figyelemmel tehát arra, hogy a jogosultságot megállapító határozatot nem módosították, és a jogosultság lejárta - a járadék folyósításának megszűnése - után a módosításra nincs is lehetőség: a közigazgatási határozat visszafizetésre jogszerűen nem kötelezheti felperest.
A megyei bíróság megállapította, hogy a visszafizetésre kötelező határozat jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 339. §a (1) bekezdésének alkalmazásával - a városi bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatva - hatályon kívül helyezte. (Nógrád Megyei Bíróság Pf. 20. 530/1994. sz.)