adozona.hu
BH 1995.4.256
BH 1995.4.256
A közalkalmazott nem jogosult végkielégítésre, ha a felmentésére - az egészségügyi okot kivéve - tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 37. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1965. november 1-jétől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben.
Az alperes az 1993. augusztus 16-án kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján, nyugdíjazás címén, felmentéssel megszüntette.
A felperes 1992. augusztus 6-tól folyamatosan keresőképtelen volt. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával - a 3. csoportba tartozó rokkantságára tekintettel, a felperes rokkantságinyugdíj-jogosultságán...
BH 1995.4.256 A közalkalmazott nem jogosult végkielégítésre, ha a felmentésére - az egészségügyi okot kivéve - tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 37. § (2) bek.].
A felperes 1965. november 1-jétől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben.Az alperes az 1993. augusztus 16-án kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján, nyugdíjazás címén, felmentéssel megszüntette.
A felperes 1992. augusztus 6-tól folyamatosan keresőképtelen volt. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatával - a 3. csoportba tartozó rokkantságára tekintettel, a felperes rokkantságinyugdíj-jogosultságának megállapítása mellett - 1993. augusztus 6-tól a rokkantsági nyugdíj folyósítását rendelte el.
A felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését nem sérelmezte, azonban az alperestől végkielégítés megfizetését kérte. Az alperes a kérelmet az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 37. §-ának (2) bekezdése második mondata alapján elutasította.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében nyolchavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kéne kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az egészségi állapota miatt történt felmentése folytán a Kjt. 37. §-ának (2) bekezdése szerint a végkielégítés megilleti.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy mivel a felperes rokkantsági nyugellátásra szerzett jogosultságot, a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata a végkielégítésre való igényét kizárja. Rámutatott, hogy a hivatkozott rendelkezés szempontjából az öregségi- és rokkantsági- nyugdíj-jogosultság egy tekintet alá esik.
A felperes fellebbezésében támadta a munkaügyi bíróság által levont jogi következtetést. Az egészségromlás okán történt jogviszony megszüntetésére és a végkielégítés rendeltetésére hivatkozott, amelyek a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének első mondata értelmében - álláspontja szerint kereseti kérelmét megalapozottá teszik.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére utalással helybenhagyta. A fellebbezéssel kapcsolatban a megyei bíróság az ítélet indokolásában rámutatott, hogy az alperes a felmentést egyértelműen a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontjára alapította, nem egészségügyi okból fennálló alkalmatlanságra. A felperes felülvizsgálati kérelmében téves jogértelmezésből adódó jogszabálysértés miatt kérte a perben hozott első- és másodfokú határozatok megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet hozatalát. Ennek indokaként kifejtette, hogy az egészségügyi okból történő alkalmatlanságot a törvény kiveszi a végkielégítést kizáró okok közül. Minthogy egészségügyi ok miatt került rokkantsági nyugdíjba, az előbbi kivételnek az esetében is érvényesülnie kell. A rokkantsági nyugdíj végleges állapot, így sokkal inkább súlyosan érinti a munkavállalót, mintha más okból szűnne meg a munkajogviszonya. Ezért a törvény nyilvánvalóan ilyen esetben a végkielégítést biztosítja.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 37. §-ának (2) bekezdése szerint nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére - egészségügyi okot kivéve - tartós alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha nyugellátásra szerzett jogosultságot.
A felperes rokkantságinyugdíj-jogosultsága a közalkalmazotti jogviszonyának a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján történt megszüntetésekor fennállt.
Az előbbiek egybevetésével az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperest nem illeti meg végkielégítés.
A felülvizsgálati kérelemben szereplő okfejtés a törvény rendelkezéseivel nem áll összhangban. A Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének második mondata ugyanis a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének jogcímétől, így a felmentés indokától is függetlenül, a nyugellátásra való jogosultságot kizárja. E kizáró feltétel tehát általános, még a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének első mondata szerinti kivételre, azaz az egészségügyi alkalmatlanság miatti felmentés esetére is vonatkozik, ha az érintett közalkalmazott nyugellátásra jogosult. E rendelkezés alkalmazása szempontjából - amint erre a munkaügyi bíróság is már helytállóan utalt - az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjjogosultság egy tekintet alá esik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a sikertelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségei megtérítésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 312/1994. sz.)