adozona.hu
BH 1995.4.255
BH 1995.4.255
Nem vagyoni kártérítés csak abban az esetben illeti meg a munkavállalót, ha olyan tényeket bizonyít, amelyek alapján a munkáltató magatartásával okozati összefüggésben a nem vagyoni károsodása megállapítható [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB határozat, 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 83. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes kórházzal álltak közalkalmazotti jogviszonyban, az I. rendű felperes 1974-től, a II. rendű felperes pedig 1976-tól. Mindketten a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán műtősként dolgoztak. A felperesek 1993. június 11-én e jogviszonyuk rendkívüli felmondására irányuló jognyilatkozatot közöltek az alperessel, minthogy a munkaidejükben túlterheltek, az ügyleteik száma a maximumot meghaladja és az általuk működtetett gázsterilizátor az egészségükre káros. Az alperes...
BH 1995.4.255 Nem vagyoni kártérítés csak abban az esetben illeti meg a munkavállalót, ha olyan tényeket bizonyít, amelyek alapján a munkáltató magatartásával okozati összefüggésben a nem vagyoni károsodása megállapítható [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 177. § (2) bek., 34/1992. (VI. 1.) AB határozat, 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 83. §].
A felperesek az alperes kórházzal álltak közalkalmazotti jogviszonyban, az I. rendű felperes 1974-től, a II. rendű felperes pedig 1976-tól. Mindketten a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán műtősként dolgoztak. A felperesek 1993. június 11-én e jogviszonyuk rendkívüli felmondására irányuló jognyilatkozatot közöltek az alperessel, minthogy a munkaidejükben túlterheltek, az ügyleteik száma a maximumot meghaladja és az általuk működtetett gázsterilizátor az egészségükre káros. Az alperes a rendkívüli lemondás indokait nem fogadta el, és a jogviszonyt a Kjt. 35. §-a alapján (elbocsátás folytán) tekintette megszűntnek 1993. június 11. napjával.A felperesek a rendkívüli lemondás jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a munkaügyi bírósághoz fordultak, és felmentési járandóságot, végkielégítést, szabadságmegváltást, tizenharmadik havi illetményt és egyenként 200 000 Ft nem vagyoni kártérítést igényeltek.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperesnél 23 670 Ft, a II. rendű felperesnél 32 484 Ft átlagkereset figyelembevételével 5-5 havi felmentési járandóság, 6-6 havi végkielégítés kétszeresét és szabadságmegváltást ítélt meg, a tizenharmadik havi illetményre irányuló követelés idő előtti volta miatt a pert részben megszüntette, a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet pedig elutasította. Az elutasítás indokaként arra hivatkozott, hogy a felperesek nem állítottak, illetve bizonyítottak olyan tényeket, amelyek a vagyoni kárukat meghaladó nem vagyoni kártérítés alapjául szolgálhattak volna.
A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy megítélte a tizenharmadik havi illetményt is a felperesek javára, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító rendelkezés helybenhagyásának indokaként a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek rendkívüli lemondásának az alperes által történt el nem fogadása nem okozott a felpereseknek olyan hátrányt, amely a társadalmi életben való részvételüket vagy egyébként életüket tartósan vagy súlyosan megnehezítené.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, és keresetüknek megfelelően egyenként 200 000 Ft nem vagyoni kár és annak kamata megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Ezt a követelést arra alapították, hogy a marasztalás után is "jogkövetkezmény nélkül maradt az alperesnek az a jogellenes, károkozó magatartása, amellyel szakmai tekintélyüket aláásta, közalkalmazotti jó hírnevüket rombolta, megakadályozva azt, hogy hivatásukat más munkáltatónál gyakorolják".
Alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak elbírálásánál az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 177. §-a (2) bekezdésének - az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB számú határozatával megállapított - szövege az irányadó, amely szerint meg kell téríteni a jogosultnak azt a kárát is, amely nem vagyoni kár [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 83. §-a]. A jogerős ítéletben foglaltak helyett az ilyen szövegű rendelkezés alapulvételével is törvényes a jogerős ítéletnek a nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetet elutasító rendelkezése. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint ugyanis a felperesek nem hoztak fel és nem bizonyítottak olyan tényeket, amelyek alapján az alperes magatartásával okozati összefüggésben nem vagyoni károsodásuk megállapítható lett volna. A felülvizsgálati kérelemben e részben előadottak, nevezetesen, hogy az alperes Kjt. 35. §-a szerinti megszűnés megállapításával megakadályozta a felperesek újra elhelyezkedését, nem vagyoni kár megállapítására egymagában alapul nem szolgálhatnak, hiszen a törvény értelmében megfelelő esetben ez a Kjt. 29. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata alapján mint vagyoni kár érvényesíthető. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett keretben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, egyebekben az ítéletet nem érintette [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése]. Pervesztességük folytán a felpereseket terheli a felülvizsgálati eljárási költség is, amelynek az alperes javára történő megfizetésére kötelezte őket a Legfelsőbb Bíróság (Pp. 78. §).
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően az alperes egymagában azzal nem sértett jogszabályt, amikor a rendkívüli lemondás indokainak el nem fogadása esetén nem a Kjt. 29. §-a, hanem annak 35. §-a alapján intézkedett a jogviszony megszüntetése iránt. Ennek folytán nem lehet szó a rendkívüli lemondás "jogerőssé válásáról" sem. Ezért erre sem alapítható további kárigény. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 343/1994. sz.)