adozona.hu
BH 1995.4.254
BH 1995.4.254
Ha a munkavállaló a munkáját olyan körülmények között végzi, amelyek között más jogi személy működéséből eredhetően különféle, balesetet előidézhető ártalom érheti, az e munkavégzés során bekövetkezett balesetért való felelősség alól a munkáltató nem mentesülhet azon az alapon, hogy azt a működési körén kívül eső ok idézte elő (MK 29. sz. állásfoglalás).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1969-tól állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában. Az utolsó munkaköre művezető volt. 1991. szeptember 28-án egy munkatársával együtt az irodába ment. Ennek során az A. Kft. műhelye mellett haladt, amikor hinelen szokatlan zajt (durranást) hallott. Ennek hatására ugró mozdulatot tett, aminek következtében kórházi gyógykezelést igénylő beteg lett.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében annak a megállapítását kérte, hogy az említett esemény miatt ki...
BH 1995.4.254 Ha a munkavállaló a munkáját olyan körülmények között végzi, amelyek között más jogi személy működéséből eredhetően különféle, balesetet előidézhető ártalom érheti, az e munkavégzés során bekövetkezett balesetért való felelősség alól a munkáltató nem mentesülhet azon az alapon, hogy azt a működési körén kívül eső ok idézte elő (MK 29. sz. állásfoglalás).
A felperes 1969-tól állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában. Az utolsó munkaköre művezető volt. 1991. szeptember 28-án egy munkatársával együtt az irodába ment. Ennek során az A. Kft. műhelye mellett haladt, amikor hinelen szokatlan zajt (durranást) hallott. Ennek hatására ugró mozdulatot tett, aminek következtében kórházi gyógykezelést igénylő beteg lett.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében annak a megállapítását kérte, hogy az említett esemény miatt kialakult gerincsérve üzemi baleset következménye. Emiatt átlagkereset és táppénz, elérhető jövedelem és rokkantságinyugdíj-különbözet és nem vagyoni kár megtérítését, perköltséget és kamatot kért.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek túlnyomó részben helyt adott. Az alperest átlagkereset és táppénz közti különbözet címén 41 072, rokkantsági nyugdíj és elérhető jövedelem címén 177 966, nem vagyoni kártérítésként pedig 500 000 Ft és azok kamatainak megfizetésére kötelezte. Az alperest havi 12 712 Ft járadékban, perköltségben, illetékben és szakértői díjban is marasztalta. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes kártérítési felelőssége az ügyben alkalmazandó 1967. évi II. törvény (Mt.) 62. §-a alapján teljes mértékben fennáll. A kán előidéző okot (durranás) az alperes működési körébe esőnek, az okozati összefüggést pedig bizonyítottnak találta, ezért megállapította, hogy az alperes a kártérítés megfizetése alól nem mentesül (Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalása). Az összegszerűségre vonatkozó döntését a munkaügyi bíróság a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelettel és a 17/1979. (XII. l.) MüM rendelettel indokolta. Utalt arra is, hogy az alperes felelősségét az is megalapozza, hogy a felperesnek a fennállott természetes kórokú betegsége korábban nem okozott keresetveszteséget (Legfelsőbb Bíróság MK 30. számú állásfoglalása). A nem vagyoni kártérítésre vonatkozó döntését a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. §-ának (5) bekezdésével és a felperes életvitelében beállott végleges változással indokolta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel, a felperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt. Az alperes a munkaügyi bíróság ítéletének a jogalap és az összegszerűség körében hozott rendelkezését is vitatta.
A felperes csatlakozó fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés összegének 800 000 Ft-ra való felemelését kérte. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Az alperest perköltség és másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetés helytálló [1952. évi III. törvény - Pp. - 253. §-ának (2) bekezdése, 254. §-ának (3) bekezdése].
A másodfokú bíróság a csatlakozó fellebbezést azért találta alaptalannak, mert a nem vagyoni kártérítésre való igény a hátrány bekövetkezésekor válik esedékessé, ezért az utóbb bekövetkezett infláció - törvény rendelkezésének hiányában - az összegszerűség meghatározásánál nem bír jelentőséggel.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Álláspontja szerint a kárt előidéző ok a működési körén kívül esett, nem volt objektíve elhárítható, a felperes szokatlan mozdulatával maga idézte elő azt az állapotrosszabbodást, amely a már fennállott természetes kórokú betegségét súlyosbította. Mindezek alapján az alperes felelőssége a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. §-ának (2) bekezdése alapján csak vétkessége alapján állna fenn. Ilyen magatartást pedig nem tanúsított. Ezért a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a felperes keresetének elutasítását kéne. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a per során nem vitatta, és a felülvizsgálati kérelmében is elismerte, hogy a felperesnek a munka végzésével összefüggően a perbeli helyszínen kellett áthaladnia. A felperes akaratlan mozdulatát, amelyet emiatt sem szándékosnak, sem gondatlannak, ezért vétkesnek minősíteni nem lehet, egy váratlan zajhatás (durranás) okozta. Mindebből pedig következik, hogy az alperesnek számolnia kellett azzal, hogy a felperes a munkáját olyan körülmények között végzi, ahol más jogi személy működéséből is eredhetően különféle ártalom érheti. Ezért az e munkavégzés során bekövetkezett balesetén való felelősség alól a munkáltató nem mentesülhet azon az alapon, hogy a balesetet a működési körén kívül eső ok idézte elő [Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásának b) pontja]. A felperesnek a fennállott természetes kórokú megbetegedése - az alperes által sem vitatottan - korábban nem okozott keresetveszteséget, a munkáját maradéktalanul el tudta látni. A keresetvesztesége a perbeli egészségromlása miatt keletkezett, ezért az alperes az említettek miatt a sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mértékétől függetlenül az Mt. 62. §-a alapján a teljes kárért felel (Legfelsőbb Bíróság MK 30. számú állásfoglalása). A kifejtettek miatt a felülvizsgálati kérelemnek a működési körrel és a felperes. felelősségével kapcsolatos állításai tévesek, következésképpen nem helytállóak a vétkességére vonatkozó előadásai sem. Mindezek alapján a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján viseli a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 377/1994. sz.)