adozona.hu
BH 1995.3.192
BH 1995.3.192
Az átlagkereset meghatározása során az utolsó négy naptári negyedévnek azokat a negyedéveket kell tekinteni, amelyekben a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt a munkavégzése alapján utoljára munkabérben részesült [Mt. 152. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1972. január 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel, illetve annak jogelődjével. 1992. január 3-tól 1993. január 3-ig keresőképtelen volt, majd 1993. január 4-től február 2-ig a szabadságát töltötte. A felperes munkaviszonyát az alperes átszervezés miatt 1993. január 29-én február 3-ától kezdődő 90 nap felmondási idővel 1993. május 4. napjára felmondta, egyúttal a munkavégzés alól felmentette. Az alperes a felperes részére 1 havi átlagkeresetnek megfelelő szabadság-járandóságot...
BH 1995.3.192 Az átlagkereset meghatározása során az utolsó négy naptári negyedévnek azokat a negyedéveket kell tekinteni, amelyekben a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt a munkavégzése alapján utoljára munkabérben részesült [Mt. 152. § (2) és (3) bek.].
A felperes 1972. január 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel, illetve annak jogelődjével. 1992. január 3-tól 1993. január 3-ig keresőképtelen volt, majd 1993. január 4-től február 2-ig a szabadságát töltötte. A felperes munkaviszonyát az alperes átszervezés miatt 1993. január 29-én február 3-ától kezdődő 90 nap felmondási idővel 1993. május 4. napjára felmondta, egyúttal a munkavégzés alól felmentette. Az alperes a felperes részére 1 havi átlagkeresetnek megfelelő szabadság-járandóságot, további 10 napi szabadságmegváltást, 3 havi átlagkeresetnek megfelelő felmondási járandóságot és 5+3 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést állapított meg. Mindennek fejében 32 400 Ft havi átlagkereset alapulvételével a felperesnek 404 628 Ft-ot fizetett ki.A felperes a keresetlevelében további 419 832 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperes tévesen állapította meg az irányadó havi átlagkeresetét 30 000 Ft alapbérben és annak 8%-át kitevő nyelvpótlékban, vagyis 32 400 Ft-ban az 1991. évi 67 386 Ft-ot kitevő átlagkeresete helyett, ezért illeti meg őt a keresetbe vett különbözet.
Utóbb a felperes a keresetét 437 842 Ft-ra emelte fel, és a teljes összeg kamataira, minthogy az alperes nem az utolsó munkában töltött napon, hanem részben azt követően, részletekben fizetett. Ezt az összegszerűséget a felek által 1993. augusztus 31-én lefolytatott egyeztetésről készült jegyzőkönyv tanúsította.
A munkaügyi bíróság ítéletével 14 243 Ft megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A marasztalás összegét a késedelmesen kifizetett 404 629 Ft után járó kamat fejében ítélte meg. Az átlagkereset-különbözetre alapított keresetet pedig elutasította. Ezt a döntését arra alapította, hogy a felperesnek az utolsó négy naptári negyedévben nem volt átlagkeresete, mert táppénzben részesült. Az említett időszakot megelőző időszak nem vehető figyelembe az átlagkereset-számítás szempontjából, ezért az alperes helytállóan állapította meg a felperes átlagkeresetét a személy alapbérében, 32 400 Ft-ban.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, és a keresetének teljes egészében helyt adó másodfokú ítélet meghozatalát kérte. Az alperes a felperes által megjelölt egyhavi átlagkeresetnek 67 386 Ft-ot kitevő összegszerűségét nem vitatva, kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A másodfokú bíróság ítéletével az alperest a keresetnek megfelelően 437 842 Ft, ennek 1993. február 3-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, továbbá az elsőfokú bíróság e részben jogerős ítéletével megítélt 14 243 Ft után 1993. június 3-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamat, valamint perköltség és fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a vitás átlagkereset összegszerűségének meghatározásánál az Mt 152. §-a (3) bekezdésének első fordulata az irányadó, amely szerint a munkában töltött utolsó négy naptári negyedév az irányadó, amikor a munkavállaló munkabérben részesült. Ez az adott ügyben az 1991. I-IV. negyedév, így az ennek alapján megállapítható átlagkereset-különbözet 437 842 Ft. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Kérelmét arra alapította, hogy a jogerős ítélet sérti az Mt. 152. §-a (3) bekezdésének első fordulatát, amely szerint a munkaviszonyban töltött utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabéreket kell alapul venni, ez pedig nem vitásan az 1992. I-IV. negyedéveket jelenti, amelyek átlagkeresete alapján a felperes járandóságát megfizette.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben azt a kérdést kell eldönteni, hogy az alperessel, illetve a jogelődjével 1972-től 1993. május 4-ig munkaviszonyban álló, de betegsége miatt munkabérben utoljára az 1991. I-IV. naptári negyedévekben részesülő felperes 1993. évre járó átlagkeresetét mely időszakban részére járó, illetve fizetett munkabér alapján kell meghatározni. Ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság az Mt. 152. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezés alapján a felperes személyi alapbérét, a másodfokú bíróság az Mt. 152. §-a (3) bekezdésének első fordulatára hivatkozással, a munkában töltött utolsó négy naptári negyedévben kifizetett munkabérét vette alapul.
A törvénynek a másodfokú bíróság értelmezése felel meg, azzal a kiegészítéssel, hogy a személyi alapbért nem kell átlagolni, hanem azt az átlagkereset kiszámításának időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni [Mt. 152. §-ának (2) bekezdése].
Az elsőfokú bíróságnak az Mt. 152. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatára alapított döntésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság arra mutat rá, hogy ez a rendelkezés a hivatkozott bekezdés két mondatának egybevetett értelme alapján csak akkor alkalmazható, ha a munkavállaló munkaviszonya a munkáltatónál egy naptári hónapnál rövidebb ideje állt fenn, és a munkavállalóval azonos, illetve hasonló munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú munkavállaló nincs. Erre tekintettel az első előfeltétel fennállása hiányában ez a rendelkezés nem alkalmazható.
Ebből eredően - az Mt. 152. §-ának (2) bekezdésében foglalt kiegészítéssel - az Mt. 152 §-a (3) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezés az irányadó. E rendelkezés alkalmazása során pedig az utolsó négy naptári negyedévnek - a másodfokú bíróság álláspontjával egyezően - azokat a negyedéveket kell tekinteni, amelyekben a munkavállaló a munkaviszonya fennállása alatt a munkavégzése alapján utoljára munkabérben részesült.
A felülvizsgálati kérelem az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Ezt a kérelmet az alperes az elsőfokú bíróság ítéletében felhívott Mt. 152. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezés helyett az Mt. 152. §-a (3) bekezdésének első fordulatára alapította. Ez az álláspont sem helytálló, hiszen ez a rendelkezés a kifizetett munkabérek átlagolásáról rendelkezik, az irányadó tényállás szerint pedig 1992. évben a felperes betegsége miatt figyelembe vehető munkabérben nem, hanem táppénzben részesült, következésképpen ki nem fizetett 1992. évi munkabér átlagolásának nem volt helye.
Ezért a perbeli ügyben az 1991. I-IV. negyedév az irányadó időszak, amelynek a havi 33 400 Ft-ot kitevő személyi alapbére és egyéb járandóságai adják az átlagolás alapját. A rendelkezésre álló iratok, valamint az alperes nyilatkozata alapján megállapítható, hogy mindezeknek az adatoknak alapján kiszámítható átlagkereset szerint a felperes járandósága az alperes által megfizetett 404 629 Ft-on felül több, mint 437 842 Ft-ot tesz ki. Ezért az utóbbi összegben a keresetnek megfelelően marasztaló másodfokú bírósági ítélet törvényes, és az azt támadó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és az alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség és illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 657/1994. sz.)