adozona.hu
BH 1995.3.191
BH 1995.3.191
Ha a kollektív szerződés azért ír elő a munkaviszonynak átszervezés miatt történő megszüntetése esetére a végkielégítés mértéke tekintetében a törvénytől eltérő, a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket, mert nincs lehetőség a munkavállaló képzettségének, iskolai végzettségének és szakmai gyakorlatának megfelelő munkakör felajánlására, a végkielégítés törvény szerinti mértéke a kollektív szerződésben foglaltak szerint emelkedik [Mt. 13. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes 1987. április 28-tól, a II. rendű felperes 1983. február 17-től állt az alperes, illetőleg a jogelődjei alkalmazásában gépkocsivezetői munkakörben.
Az alperes 1993. február 25-én arról értesítette a felpereseket, hogy őket - a gépkocsivezetői állományt érintő átszervezés következtében - kábelépítő munkás körbe sorolja át. A felperesek a munkaszerződés módosításához nem járultak hozzá.
Az alperes 1993. március 16-án a felperesek munkaviszonyát azzal az indokolással mondt...
BH 1995.3.191 Ha a kollektív szerződés azért ír elő a munkaviszonynak átszervezés miatt történő megszüntetése esetére a végkielégítés mértéke tekintetében a törvénytől eltérő, a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket, mert nincs lehetőség a munkavállaló képzettségének, iskolai végzettségének és szakmai gyakorlatának megfelelő munkakör felajánlására, a végkielégítés törvény szerinti mértéke a kollektív szerződésben foglaltak szerint emelkedik [Mt. 13. § (3) bek.].
Az I. rendű felperes 1987. április 28-tól, a II. rendű felperes 1983. február 17-től állt az alperes, illetőleg a jogelődjei alkalmazásában gépkocsivezetői munkakörben.Az alperes 1993. február 25-én arról értesítette a felpereseket, hogy őket - a gépkocsivezetői állományt érintő átszervezés következtében - kábelépítő munkás körbe sorolja át. A felperesek a munkaszerződés módosításához nem járultak hozzá.
Az alperes 1993. március 16-án a felperesek munkaviszonyát azzal az indokolással mondta fel, hogy az általa felajánlott munkakört nem fogadták el.
A felperesek a felmondási idejük téves megállapítása, valamint a törvény szerint fizetett végkielégítésen felül a kollektív szerződés alapján járó végkielégítés megfizetése iránt egyeztetést kezdeményeztek. Az egyeztetés során az alperes felajánlotta, hogy a felmondás visszavonása mellett a felpereseket a gépkocsivezetői besorolásuk meghagyásával munkacsoporthoz osztja be, ahol a munkacsoport gépkocsijainak vezetése mellett teljesítménybéres fizikai munkát is végeznének. A felperesek a felajánlott munkakörben nem kívánták a munkaviszonyuk helyreállítását, ezért az egyeztetés nem volt eredményes.
A felperesek a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetleveleikben a felmondási időre fizetett átlagkeresetük téves számítását és a kollektív szerződés szerint járó végkielégítés megfizetésének elmaradását sérelmezték. A törvény szabályai szerint kifizetett végkielégítésen felül az I. rendű felperes további háromhavi, a II. rendű felperes pedig további hathavi végkielégítés megfizetését kéne a kollektív szerződésre hivatkozással.
Az alperes kérte a végkielégítésre irányuló igények elutasítását. Vitatta, hogy a kollektív szerződésben előírt feltételek a felperesek esetében fennállnának, minthogy a felajánlott más munkakört nem fogadták el. A felmentési időre járó helyesbített átlagkeresetet az alperes a per során kifizette a felpereseknek.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperesek keresetét. Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint a munkaügyi bíróság a felperesek követelését az alperes kollektív szerződésében előírt magasabb ménékű végkielégítés fizetésére azért tartotta alaptalannak, mert az alperes megfelelő más munkakört ajánlott fel a felpereseknek, és emiatt a kollektív szerződés 15. §-ának (5) bekezdése szerint az alperes kellő alappal tagadta meg a kedvezőbb végkielégítés megállapítását.
A felperesek fellebbezésükben vitatták, hogy a részükre felajánlott, konkrét kubikos munkakör az iskolai végzettségük, a képzettségük és a szakmai gyakorlatuk figyelembevételével megfelelő munkakörnek tekinthető. Ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesnek a keresetükben megjelölt végkielégítés megfizetésére kötelezését kénék.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére további háromhavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés (115 368 Ft), a II. rendű felperes javára pedig további hathavi végkielégítés (239 903 Ft) és annak kamatai, valamint eljárási és jogorvoslati illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, megfelelt-e a felajánlott munkakör a kollektív szerződés 15. §-ának (5) bekezdésében előírt feltételeknek. Megítélése szerint a felperesek iskolai végzettségét, képzettségét és szakmai gyakorlatát alapul véve, kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felmondást megelőzően felajánlott ún. hálózatépítő (kubikos) munkakör a kollektív szerződés feltételeinek nem felelt meg. Az egyeztetési eljárás során történt más munkakör felajánlásának pedig azért nem volt jelentősége, mert a munkáltató a korábbi egyoldalú nyilatkozatát csak a munkavállaló hozzájárulásával vonhatja vissza. Ezén a alpereseknek a kollektív szerződés szerint fennállt a végkielégítésre való jogosultságuk.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú ítéletet azért tartotta törvénysértőnek, mert téves az ítéletnek az a megállapítása, hogy az egyeztetés során a munkáltató a korábbi nyilatkozatát egyoldalúan nem vonhatja vissza, ahhoz kötve van. Álláspontja szerint ilyen értelmezés esetén az Mt. 199. §-ának (5) bekezdése szerinti egyeztetés nem érné el a célját. Az alperes részéről az egyeztetés alkalmával a megfelelő munkakör felajánlása jogszerűen megtörtént, ezért a felperesek többlet-végkielégítésre nem tarthatnak igényt. Ennek megfelelően kérte a jogerős ítélet megváltoztatását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesnél a perbeli időben alkalmazandó kollektív szerződés 15. §-a a végkielégítésre vonatkozóan - az Mt. 12. §-ának (3) bekezdése értelmében - a törvénytől eltérő, a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket ín elő. Az említett rendelkezés (5) bekezdése szerint átszervezés esetén, amennyiben a munkavállaló képzettségének, iskolai végzettségének, szakmai gyakorlatának megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, a végkielégítés törvény szerinti mértéke öt betöltött törzsgárdaév esetén háromhavi, tíz törzsgárdaév esetén pedig hathavi átlagkereset összegével emelkedik.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperes megfelelő munkakört ajánlott-e fel a felpereseknek, illetve a felajánlott munkakör visszautasítása a felperesek részéről alapos okkal történt-e, és ennek folytán a felemelt összegű végkielégítésre jogosulttá váltak-e.
Az alperes által sem vitatottan az I. rendű felperes autószerelő szakmunkás és hivatásos gépjárművezetői képesítéssel, öt évet meghaladó gépkocsivezetői gyakorlattal, a II. rendű felperes kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmunkás, valamint hivatásos gépjárművezetői képesítéssel és tíz évet meghaladó szakmai gyakorlattal rendelkezik. Ennek a figyelembevételével helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy a felpereseknek a munkaviszonyuk felmondása előtt felajánlott hálózatépítő munkás munkakör nem tekinthető a kollektív szerződés előírásai szerint megfelelő munkakörnek. Ugyancsak helytálló a másodfokú bíróság okfejtése, amely szerint az alperes által az egyeztetés során felajánlott munkakörnek az ügy elbírálásánál nem lehetett jelentőséget tulajdonítani. A munkáltató ugyanis a rendes felmondásra vonatkozó jognyilatkozataihoz, amelyre a felperesek a végkielégítés iránti igényüket alapítják, kötve van mindaddig, amíg attól eltérően a munkavállalóval nem állapodik meg. A perbeli esetben a felperesek a munkaviszonyuk felmondását tudomásul vették, csak a felmondási idő és a végkielégítés vonatkozásában kértek egyeztetést, egyébként a felek között eltérő megállapodás nem jött létre. Ezén az alperes az egyeztetés során tett ajánlatára hivatkozással a felpereseknek a kollektív szerződés 15. §-ának (5) bekezdése szerint járó megemelt összegű végkielégítésre irányuló igényét jogszerűen nem vitathatja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 205/1994. sz.)