adozona.hu
BH 1995.3.189
BH 1995.3.189
Ha a gazdasági társaságba való belépés a vagyonbevitel mellett a munkavállalók megállapodáson alapuló átvételével és a folyamatos továbbfoglalkoztatásával történik, az új munkáltató a korábbinak a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek tekintetében - egyetemleges jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett különös jogutódlás nem érinti (MK 154. sz. állásfoglalás).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1973. június 22-től a H. Vállalat alkalmazásában állt szállító és rakodómunkás munkakörben 1990. szeptember 30-ig, majd 1990. október 1-jétől ugyancsak rakodó munkakörben az alperes kft. alkalmazta. A felperes munkakönyvében 1990. szeptember 30-án "áthelyezve" bejegyzés szerepel.
Az alperes 1990. augusztus 22-én aláírt társasági szerződése szerint a gazdasági társaság egyik alapítója a H. Vállalat 700 000 Ft vagyoni hozzájárulással.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. júli...
BH 1995.3.189 Ha a gazdasági társaságba való belépés a vagyonbevitel mellett a munkavállalók megállapodáson alapuló átvételével és a folyamatos továbbfoglalkoztatásával történik, az új munkáltató a korábbinak a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek tekintetében - egyetemleges jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett különös jogutódlás nem érinti (MK 154. sz. állásfoglalás).
A felperes 1973. június 22-től a H. Vállalat alkalmazásában állt szállító és rakodómunkás munkakörben 1990. szeptember 30-ig, majd 1990. október 1-jétől ugyancsak rakodó munkakörben az alperes kft. alkalmazta. A felperes munkakönyvében 1990. szeptember 30-án "áthelyezve" bejegyzés szerepel.Az alperes 1990. augusztus 22-én aláírt társasági szerződése szerint a gazdasági társaság egyik alapítója a H. Vállalat 700 000 Ft vagyoni hozzájárulással.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. július 25-én 1992. október 5. napjára felmondta.
1992. szeptember 15-én a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igénnyel fordult a H. Társadalombiztosítási Kirendeltséghez, és a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát 1992. október 6. napjával állapították meg. A felperes végkielégítés megfizetése miatt egyeztetést kezdeményezett, majd annak eredménytelenségét követően 70 000 Ft végkielégítés és kamatai megfizetése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. A munkáltató jogutódlásának hiányára és a felperes nyugdíjjogosultságára hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 53 252 Ft végkielégítés és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a H. Vállalatnak az alperes kft.-be való belépése és vagyonbevitele folytán a felperest az alperes folyamatosan tovább foglalkoztatta. Ezért a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a felperes munkaviszonyát nem érintette, és azt - 1973-tól figyelembe véve - kellett a felperes végkielégítésre való jogosultsága szempontjából elbírálni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, és kötelezte az alperest fellebbezési eljárási költség és illeték megfizetésére. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a jogutódlás megállapítása és a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalása alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes csak a kft. működése beindulását követő egy hónap elteltével "került okiratilag is áthelyezésre". Az egy hónapos időbeli eltérés az átalakulással együttjáró szervezéshez szükséges időnek tekinthető.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezést és a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy mivel a felperes áthelyezésére csak a társaság alapítását követő közel másfél hónap elteltével került sor, az eljárt bíróságok a jogutódlást alaptalanul állapították meg. Változatlanul vitatta a felperes végkielégítésre való jogosultságát az Mt. 95. §-ának (2) bekezdése értelmében, a nyugdíjjogosultság megszerzése miatt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes előző munkáltatója, a H. Vállalat az alperes kft. alapításában jelentős apporttal vett részt. Az alperes azt a szállítási csoportot, amelyben a felperes a munkáját a vállalatnál végezte, átvette, és így a felperes az alperesnél változatlan munkafeltételek mellett, ugyanabban a brigádban, ugyanazon közvetlen felettes irányításával dolgozott tovább.
Ha a munkáltató - mint adott esetben a H. Vállalat - nem szűnt meg, és a munkavállaló foglalkoztatása az újabb munkáltatónál változatlan feltételekkel tovább tart azzal a munkáltatóval, aki a korábbi munkáltatóval való megállapodás alapján a foglalkoztatást tovább végzi. Ebben az esetben a munkaviszonyból származó és fennmaradt kötelezettségek az új munkáltatót terhelik, minthogy a munkaviszony fennmaradása mellett a munkáltatói jogokat nem lehet a kötelezettségekkel járó terhek nélkül megszerezni.
A kifejtettek alapján jutott a Legfelsőbb Bíróság az MK 154. számú állásfoglalásában arra a következtetésre, hogy ha a gazdasági társaságba való belépés a vagyonbevitel mellett a munkavállalók megállapodáson alapuló átvételével és a folyamatos továbbfoglalkoztatásával történik, az új munkáltató a korábbinak a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek tekintetében - egyetemes jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkaviszonyt tehát a munkáltató személyében bekövetkezett e különös jogutódlás nem érinti.
Jogutódlás esetén nem lehetett szó érvényes áthelyezésről. Ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott "áthelyezési" időpontnak az előbbiek szerint fennálló munkáltatói jogutódlás szempontjából nincs jelentősége. Ennélfogva az alperesnek erre vonatkozóan kifejtett álláspontja téves. Mindezekből következik, hogy a felperesnek a H. Vállalatnál eltöltött munkaviszonya időtartamát a végkielégítés iránti igénye elbírálásánál hozzá kell számítani az alperesnél munkaviszonyban eltöltött idejéhez. Ezért a felperest az 1992. évi XXII. törvény 95. §-a (4) bekezdésének d)pontja alapján négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítés illeti meg. A felperesnek a végkielégítésre való jogosultságát nem érinti az a körülmény, hogy rokkantsági nyugdíjban részesül, mert a megrokkanását és a nyugdíjjogosultságát a munkaviszonya megszűnését követő időponttól állapították meg.
Az ügyben eljárt bíróságok ennek megfelelően helytállóan döntöttek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-a értelmében kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségeinek a megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 021/1994. sz.)