adozona.hu
BH 1995.1.64
BH 1995.1.64
A mozdonydiagnosztikai munkakörbe történő besorolás feltételei a Magyar Államvasutak Részvénytársaságnál [16/1992. MHF (MÁV Értesítő 6.) ut.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest az alperes a magyar vasutakra érvényes utasítás alapján járművillamossági szerelőként sorolta be a 10. fizetési osztályba. A munkaügyi bíróság egy, a felek között korábban folyt perben hozott ítéletével járművillamossági szerelő munkakörbe, a 62-es bérkategóriába és a 11. fizetési osztályba sorolta át. Ezt követően kérte az alperest, hogy a 63. kategóriának megfelelő 13. fizetési osztályba sorolja be.
A sikertelen egyeztetés után a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében...
A sikertelen egyeztetés után a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében 1993. január 1-jétől kérte az említett kategóriába és fizetési osztályba történő besorolását. Arra hivatkozott, hogy 1993. január 1-jétől az alperesnek a besorolásokat felül kellett vizsgálnia. Az általa végzett munka 80%-ban nem járművillamossági szerelő munka, hanem mozdonydiagnosztikusi munkatevékenység, amely különösen bonyolult munka. Indokolt a 13. fizetési osztályba történő besorolása, figyelemmel a hatályos 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet E) mellékletében foglaltakra. Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes besorolási utasításának 1993. február 26-i módosítása érvénytelen, mert ahhoz az alperesnél működő szakszervezeti szervek nem járultak hozzá, illetőleg a módosítás mellékleteit az alperes egyoldalúan készítette el.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A bizonyítási eljárás lefolytatása után megállapította, hogy az érvényes vasúti utasítás módosítása az alperes és az érdek-képviseleti szervek között érvényesen jött létre, az alperes tehát rendelkezik a 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében és 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján hatályos besorolási utasítással. A felperest e rendelkezések szerint helytállóan sorolták be. Az alperes hatályos utasítása kizárja a 6/1922. (VI. 27.) MüM rendelet alkalmazását, miután az adott rendelet egyáltalán nem állapít meg fizetési osztályokat. A felperes, állításával ellentétben, nem lát el mozdonydiagnosztikusi munkakört, mert az a felperes által végzett feladatokon kívüli tevékenységet jelent. Vizsgálta a bíróság a bérutasítás 1. sz. mellékletét, amely a szakmunkások esetén a 13. fizetési osztályba sorolás feltételeit meghatározza. Megállapította, hogy a felperes a 13. fizetési osztályba történő besorolási feltételekkel nem rendelkezik, mivel csak szakmunkás-bizonyítványa és többévi gyakorlata van, de sem középfokú, sem felsőfokú állami, illetőleg szakirányú vasúti végzettsége nincs, amely végzettség alapján munkát végezne. Szintén nincs technikusi képesítése, ezért az átsorolására ezen a címen sincs mód.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Megállapította, hogy a 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet 2. §-ának (2) és 3. §-ának (1) bekezdése alapján a kollektív szerződés részének minősülő vasúti utasítás alapján kellett a felperes besorolását elvégezni. Az eljárás során nem bizonyosodott be, hogy a felperes mozdonydiagnosztikusi munkakört lát el. A felperes ténylegesen járművillamossági szerelő, és ezt a tevékenységet látja el. Besorolása az alperes részéről mindenben helytállóan történt, az megfelel a vonatkozó utasításnak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte annak megállapításával, hogy a módosított vasúti utasítás mellékletei törvénysértők. Erre figyelemmel fenntartotta a per során kifejtett álláspontját. Előadta, hogy az 1992. évi kollektív szerződés 44. §-a értelmében a vasúti utasítás a kollektív szerződés része lett.
Az érdekeltek ennek hatályát 1993 januárjában 1993. december 31. napjáig meghosszabbították. 1993 februárjában az alperes vezérigazgatója módosította a bérbesorolást, amelynek alapján megváltozott a bérbesorolása. Ez az intézkedés az Mt. 31. §-ába ütközik. Az elsőfokú eljárásban bizonyította, hogy a bérbesorolás mellékleteinek módosítása a szakszervezet egyetértése nélkül történt. Az eljárt bíróságok ennek ellenére érvényesnek tekintették a bérutasítást, és azt K. V. tanúvallomására alapították. A mellékletek tárgyában a vezérigazgató túlterjeszkedett a megengedett jogkörén, és olyan részeket iktatott be módosításként, amelyek tekintetében a kollektív szerződést kötő felek nem állapodtak meg. Az alperes nem bizonyította a perben ennek az ellenkezőjét.
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályban tartását. Előadta, hogy a bérutasítás nem sértett szakszervezeti jogot, annak közzétételét követően a kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezeti szervek közül egy sem jelentett be észrevételt. A felperes bérbesorolása megfelelő. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes bérmódosítása valamennyi érdek-képviseleti szerv egyetértésével történt. Ennek alapján tették azt egységes szerkezetben közzé.
Ami a tényleges besorolást illeti, az megfelel a felperes által végzett munkának és besorolási feltételeknek.
Az alperes által kiadott 2. számú Üzemviteli Munkakörök jegyzéke szerint a mozdonydiagnosztikus munkakörnek a 63-as kategóriába való besorolási feltétele az, hogy e munkakört ellátó dolgozó a vontató járművek műszaki állapotát határozza meg műszeres vizsgálatok alapján. A műszereket, mérőberendezéseket a mozdonyra szállítsa és csatlakoztassa a mérőpontokra. Töltse ki a mérőlapokat, a mérési módszereket kikísérletezze. Ez közepes fizikai terheléssel járó, fokozott figyelmet igénylő munka. Veszélyhelyzetet a forgógépek közelében és feszültség alatti munkavégzés jelent. A géptérben a dolgozó nagy melegnek van kitéve, a járó motornál végzett vizsgálat zajjal és vibrációval jár. Nagy szakmai gyakorlatot, speciális tanfolyamot és különleges személyi adottságokat igénylő szakmunka. Ennek betöltéséhez technikusi oklevél és diagnosztikai tanfolyam szükséges.
A perben feltárt tények alapján egyrészt egyértelműen megállapítható, hogy a felperes mozdonydiagnosztikai tevékenységet nem végez, másrészt nincs a besoroláshoz szükséges technikusi végzettsége.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Perköltségigény nem merült fel, ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság a határozathozatalt mellőzte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 362/1994. sz.)