adozona.hu
BH 1995.1.62
BH 1995.1.62
A munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltoztatása) nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez. Ilyen esetben a munkaviszony - megegyezésen alapuló módosítás hiányában - változatlanul fennáll (MK 154. sz.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1971-től darugépkezelő munkakörben állt a H. vállalatnál alkalmazásban. 1990. október 1-jén, az alperes gazdasági társaság megalakulásakor áthelyezéssel került az alpereshez, ahol változatlan feltételekkel (munkakör, munkabér) tovább dolgozott. Az áthelyezésről a felperes - előadása szerint - csak 1992. július 1-jén, a munkakönyve kiadásakor szerzett tudomást.
Az alperes 1992. október 25. napjával felmondta a felperes munkaviszonyát. Részére végkielégítést nem állapított meg.
A f...
BH 1995.1.62 A munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltoztatása) nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez. Ilyen esetben a munkaviszony - megegyezésen alapuló módosítás hiányában - változatlanul fennáll [MK 154. sz.].
A felperes 1971-től darugépkezelő munkakörben állt a H. vállalatnál alkalmazásban. 1990. október 1-jén, az alperes gazdasági társaság megalakulásakor áthelyezéssel került az alpereshez, ahol változatlan feltételekkel (munkakör, munkabér) tovább dolgozott. Az áthelyezésről a felperes - előadása szerint - csak 1992. július 1-jén, a munkakönyve kiadásakor szerzett tudomást.Az alperes 1992. október 25. napjával felmondta a felperes munkaviszonyát. Részére végkielégítést nem állapított meg.
A felperes a H. Vállalatnál eltöltött idő figyelembevételével öthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítés iránt egyeztetést kezdeményezett, amely nem vezetett eredményre. Ezért keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérelme öthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítésre irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 85.385,-Ft végkielégítés, továbbá elsőfokú bírósági eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonyát a munkáltató személyében bekövetkezett változás nem érintette, ezért a korábbi és a későbbi munkáltatónál fennállott munkaviszonyának tartama alapján végkielégítés illeti meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a marasztalási összeg után járó kamatokra vonatkozó kiegészítéssel helybenhagyta. Az alperest fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletében megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetés helytállóságával indokolta [1952. évi III. törvény - Pp. - 254. §-ának (3) bekezdése]. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Arra hivatkozott, hogy a szerződő felek szándékának hiányában az alperes nem jogutódja a H. Vállalatnak. Az alperes gazdasági társaság alapítására - egyebek mellett azért került sor, hogy az érintett tevékenységgel foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyát ne kelljen megszüntetni. Utalt arra is, hogy a felperes a felmondási idő alatt munkaviszonyt létesített a H. Vállalat tényleges jogutódjánál, végkielégítésre ezért ez okból sem vált jogosulttá. Előadta továbbá, hogy a felperessel együtt tíz munkavállalót vett át a H. Vállalattól azzal egyidejűleg, hogy az általuk végzett tevékenységet tovább folytatta, és ez a tevékenység a H. Vállalatnál megszűnt. Mindezek alapján az alperes elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1990. október 1-jén, a felperes áthelyezésekor hatályban volt 1967. évi I1. törvény 25. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszony áthelyezés útján is megszüntethető. Ennek érvényességéhez háromoldalú - a két munkáltató és a dolgozó - megállapodására volt szükség. Az adott esetben ez a háromoldalú megállapodás nem jött létre. A H. vállalat akaratnyilvánításának hiánya és az áthelyezésre vonatkozó kifejezett megállapodás hiányában a felperes és az alperes között létrejött munkaszerződés nem minősül áthelyezésnek. Ezért. a felperesnek a H. Vállalatnál fennállott munkaviszonya nem a törvénynek megfelelően szűnt meg.
A munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez. Ilyenkor a munkaviszony - megegyezésen alapuló módosítás hiányában - változatlanul fennáll. Ha tehát a munkáltató - az adott esetben a H. Vállalat - nem szűnt meg, és a dolgozó foglalkoztatása változatlan feltételek mellett az újabb munkáltatónál tovább folytatódik - a munkaviszony fennmarad, és azzal a munkáltatóval folyamatosan tovább tart, amelyik a korábbi munkáltatóval történt megállapodás alapján a foglalkoztatást a korábbi munkáltató helyében tovább végzi. A kifejtettekből következik, hogy a munkaviszonyból származó és fennmaradt kötelezettségek az új munkáltatót terhelik, mivel a munkaviszony fennmaradása mellett a munkáltatói jogokat nem lehet a kötelezettségekkel járó terhek nélkül megszerezni.
Mindezek alapján jutott el a Legfelsőbb Bíróság az MK 154. számú állásfoglalásában arra a következtetésre, hogy üzem(rész)nek a munkavállalókkal együttesen történt, megállapodáson alapuló tényleges átvételére tekintettel az új munkáltató a korábbinak a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek tekintetében - egyetemes jogutódlás hiányában is - lényegileg különös jogutódja. A munkaviszonyt tehát a munkáltató személyében bekövetkezett e különös jogutódlás nem érinti. Ezért a felperesnek a H. vállalatnál eltöltött munkaviszonyát a végkielégítés iránti igénye elbírálásánál hozzá kell számítani az alperesnél munkaviszonyban eltöltött idejéhez. A felperest tehát az 1992. évi XXII. törvény 95. §-a (4) bekezdésének e) pontja értelmében öthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítés illeti meg. A felperesnek a végkielégítésre való jogosultságát nem érinti az a körülmény, hogy utóbb létesített-e új munkaviszonyt, és ha igen, melyik munkáltatónál.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi képviselettel felmerült költségét. Minthogy az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét lerótta, erről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett határoznia. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 118/1994. sz.)