BH 1994.12.703

I. A köztisztviselőkre vonatkozó, az illetményrendszerüket szabályozó rendelkezések a törvény kihirdetése napján, 1992. május 5-én léptek hatályba. Az azokban meghatározott illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni [1992. évi XXIII. tv. 76. § (2) bek.]. II. A köztisztviselőt az új illetményrendszerre való áttérésnél nem érheti hátrány, minthogy a törvény hatálybalépésével közszolgálati jogviszonyba kerülő köztisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott illetménye - az új illetményrendszer bevezetése mi

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes mérnök az alperesnél, közszolgálati jogviszonyban áll. Az alperes 1992. november 30-i béremelési értesítésben 1992. július 1-jétől 36 250 Ft-ban határozta meg az alapbérét.
Az 1992. december 16-án kelt "ideiglenes besorolás" elnevezésű okiratban az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 73. §-ának (5) bekezdésére utalással besorolta a Ktv. 2. melléklete szerinti I. besorolási osztály főtanácsos besorolási fokozat 15. számú fizetési fokozatába meliorációs szakértő munkakörbe, egyúttal hat...

BH 1994.12.703 I. A köztisztviselőkre vonatkozó, az illetményrendszerüket szabályozó rendelkezések a törvény kihirdetése napján, 1992. május 5-én léptek hatályba. Az azokban meghatározott illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni [1992. évi XXIII. tv. 76. § (2) bek.].
II. A köztisztviselőt az új illetményrendszerre való áttérésnél nem érheti hátrány, minthogy a törvény hatálybalépésével közszolgálati jogviszonyba kerülő köztisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott illetménye - az új illetményrendszer bevezetése miatt - nem csökkenhet [1992. évi XXIII. tv. 76. § (4) bek.].
A felperes mérnök az alperesnél, közszolgálati jogviszonyban áll. Az alperes 1992. november 30-i béremelési értesítésben 1992. július 1-jétől 36 250 Ft-ban határozta meg az alapbérét.
Az 1992. december 16-án kelt "ideiglenes besorolás" elnevezésű okiratban az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 73. §-ának (5) bekezdésére utalással besorolta a Ktv. 2. melléklete szerinti I. besorolási osztály főtanácsos besorolási fokozat 15. számú fizetési fokozatába meliorációs szakértő munkakörbe, egyúttal határozatlan időre megbízta az osztályvezetői munkakör ellátásával. Havi illetményét a Ktv. 76. §-ában foglaltak szerint a következőkben állapította meg: alapilletménye 31 182 Ft, illetménykiegészítése az alapilletménye 10%-ában 3118 Ft, gépjárművezetői pótléka az illetményalap 13%-ában 1950 Ft, összesen 36 250 Ft.
A felperes a sikertelen egyeztetés után keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte az alapilletményének 31 182 Ft-ról 36 250 Ft-ra felemelését. A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta az ideiglenes besorolást, és a felperes alapilletményét 36 250 Ft-ra, az illetménykiegészítést 3625 Ft-ra emelte el, az illetményalap 13%-aként megállapított 1950 Ft gépjárművezetési pótlék összegét hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a 6000 Ft illetéket az állam viseli.
Ítélete indokolása szerint az illetményrendszer főbb elemei a Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése értelmében az alapilletmény, az illetménypótlék és az illetménykiegészítés. Az illetményalap az ideiglenes besorolás időpontjában a Ktv. 76. §-ának (2) bekezdésben írtak szerint 15 000 Ft volt. A köztársasági megbízott hivatalában, valamint a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél az illetménykiegészítés mértéke a köztisztviselő alapilletményének 10%-a. A törvény rendelkezése alapján azt kellett vizsgálni, hogy mit kell a törvény fogalmi és törvényi tényállási elemének meghatározása során alapilletménynek tekinteni, és az miből tevődik össze.
A Ktv. 43. §-ának (2) bekezdése szerint az egyes osztályok emelkedő számú fizetési fokozataihoz növekvő szorzószámok tartoznak. A szorzószám és az illetményalap szorzata határozza meg az egyes osztályok különböző fokozataihoz tartozó alapilletményt. A felperes alapilletménye az ideiglenes besorolás időszakában és e besorolásban írt besorolási osztály és fizetési fokozat számbavételével (15 000 Ft3,20) 48 000 Ft lenne, és ehhez képest lehetne számba venni az illetménykiegészítés mértékeként a 10%-ot, vagyis ily módon ez 4800 Ft lenne. A Ktv. 76. §-ának (2) bekezdése alapján az illetményrendszer szerinti illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni, ezért jelenleg nem ez a Ktv.-ben szabályozott mérték az irányadó, annál kevésbé, mert időközben az illetményalap mértéke is 18 000 Ft-ra emelkedett. Az alperes e besorolásban a felperes illetményeit is részletesen kimunkálta, ezért ezt a törvényből következő elvet kellett volna alkalmaznia, vagyis a 36 250 Ft alapilletményből kellett volna kiindulnia a számításnál, és erre kellett volna a 10%-os mértéket megállapítani, ami 3625 Ft.
A Ktv. 44. §-a (2) bekezdésének törvényi tényállásából is következik, hogy az illetménykiegészítés az alapilletményre tevődő, az illetményrendszert meghatározó egyik elem, de akként, hogy nem az alapilletményt csökkenti - egyébként a szó nyelvtani jelentéséből is ez következik -, hanem azt az adott esetben 10%-os mértékben, 3625 Ft összeggel növeli. A törvény eltérő értelmezése esetén nem lenne kellően értelmezhető a megjelölt jogszabály, miután ebben az esetben csupán az alapilletmény felosztásáról és nem illetménykiegészítésről lenne szó. Ebből következően az alperes - még ha nem is a Ktv. fent részletezett szorzószámai alapján vette számba az ideiglenes besorolásban az illetményt - ezt a Ktv. 44. §-a (2) bekezdéséhez kapcsolódóan kifejtett elvet kellett volna alkalmaznia. A munkáltatónak az alapilletményt az illetménykiegészítéssel csökkentő rendelkezése egyúttal sérti - az értelemszerűen a perbeli esetben is alkalmazandó és számba veendő - Ktv. 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat is. Az adott esetben semmiképpen sem tekinthető az alperes intézkedése illetménynövelésnek, hanem csupán a besorolás előtt meglévő illetmény más jogcímeken való felosztásának. Ezért azt az alapilletmény csökkentésének kell minősíteni. Ez vonatkozik a felperes által összegszerűségében nem vitatott 13%-os gépjárművezetői pótlékra is, amely a 36 250 Ft alapilletményt növelő díjazás. Csak így értelmezhető a Ktv. 42. §-ának (2) bekezdése, amely az illetményt, mint átfogó jogi fogalmat három részben állapítja meg törvényi tényállási elemként, vagyis alapilletményben, illetménykiegészítésben és illetménypótlékban. Mindezek egymást növelő, és nem egymást csökkentő díjazások, mint ahogyan ezt az alperes a jogszabály értelmezése során az ideiglenes besorolásnál gyakorolta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Az első fokú eljárási illeték összegét 4194 Ft-ra szállította le, és megállapította, hogy a 2100 Ft összegű fellebbezési illetéket az állam viseli. Ítélete indokolásának lényege szerint a Ktv. 76. §-ának (2) bekezdése értelmében az illetményrendszer szabályai a törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba. E szabályokat - kivéve az illetményrendszer szerinti illetményeket - 1992. január 1-jétől kell alkalmazni. Az illetményrendszerben megállapított illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni. Az illetményrendszerre vonatkozó kedvezőbb szabályok 1992. január 1-jétől azoknál a szerveknél alkalmazhatók, ahol ennek feltételeit bérmegtakarításból, illetve költségvetési fedezetből (címzett tartalékból) tudják biztosítani.
Az új illetményrendszer bevezetése nem jelentett automatikus béremelést, ilyent nem is célzott, ezért a költségvetés nem biztosított a korábbi béreket meghaladó bértömeget erre a célra. Ezzel áll összhangban, hogy az új illetményösszegeket csak 1995. január 1-jéig kell elérni, de ahol a munkáltatók megfelelő fedezettel rendelkeznek, már alkalmazhatják a munkavállalókra kedvezőbb szabályokat, és a korábbi munkabérnél magasabb illetményt is megállapíthatnak.
A Ktv. 76. §-ának (4) bekezdése szerint a törvény hatálybalépésével közszolgálati jogviszonyba kerülő köztisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott illetménye - az új illetményrendszer bevezetése miatt - nem csökkenhet. Tévesen állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy az alperes a besorolás során az alapilletményt bontotta meg részekre. Az alperes a korábbi munkabért, a jelenlegi illetményt bontotta az illetményrendszer három elemére. Ennek eredményeként - az új illetményrendszer bevezetése miatt - nem csökkent a felperes illetménye, az a korábbi munkabérével azonos. A jogszabály nem írta elő, hogy az illetménybesorolás eredményeként a köztisztviselőnek a korábbi alapbérét alapilletményként kell megkapnia. Egyebekben a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint, ahol jogszabály személyi alapbért említ, ott a köztisztviselő alapilletményét, illetménykiegészítését, valamint a vezetői illetménypótlékot kell érteni. Minthogy az alperes által végzett besorolás nem ütközött jogszabályba, a felperes keresete alaptalan.
A felperes jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását.
Előadta, hogy a megyei bíróság által megjelölt 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet a kihirdetése napján lépett hatályba, tehát e jogszabály a jogalkotó szándéka szerint a jövőre nézve adott útmutatást, a munkaviszony és a köztisztviselői jogviszony közötti átmenet jogi problémáinak megoldására visszamenőleges hatállyal nem alkalmazható. A megyei bíróság az ítéletének indokolásában nem tért ki arra, hogy a munkáltató milyen jogcímen csökkentette az alapilletményt a gépjárművezetési pótlék összegével, miután erre az általa hivatkozott 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése nem ad lehetőséget. A jogvita elbírálása során kizárólag a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, illetőleg e törvény felhatalmazása alapján a Munka Törvénykönyve rendelkezései az irányadók. A megyei bíróság által is hivatkozott Ktv. 71. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy eltérő megállapodás hiányában ahol a jogszabály munkaviszonyt említ, azon kinevezést, ahol munkabért, ott illetményt kell érteni. A személyi alapbér, illetőleg az alapilletmény összegének megváltoztatása a munkaviszony, illetve a köztisztviselői jogviszony módosításának minősül, amelyhez a munkavállaló, illetve köztisztviselő, valamint a munkáltató megegyezése szükséges [Mt. 82. § (1) bek., Ktv. 14. § (1) bek.]. Az adott esetben ez a megegyezés hiányzott, a munkáltató a köztisztviselői jogviszonyt egyoldalúan, tehát jogellenesen módosította.
A Ktv. 47. §-ának (4) bekezdésében meghatározott gépjárművezetési pótlék, illetőleg illetménypótlék azt célozza, hogy a köztisztviselőt a munkakörébe nem tartozó feladat ellátásáért, illetőleg az egészsége, testi épsége fokozott igénybevételéért külön díjazza. E pótlékok rendeltetésével ellentétes volna, ha ezeket az összegeket a munkáltató olymódon takaríthatná meg, hogy a személyi alapbért vehetné figyelembe a köztisztviselői illetmény meghatározásakor.
E jogértelmezés a munkajog általános elveivel is ellentétes, mert a különböző bérpótlékok a munkavállalót mindenkor a személyi alapbére mellett, azon felül illetik meg (Mt. 145-146. §). E tényen nem változtat az, hogy a felperes a munkaviszonya keretében e pótlékok kifizetésére nem szerzett alanyi jogot, és nincs jelentősége annak sem, hogy azokat a munkáltató ténylegesen fizette-e. A Ktv. 47. §-ának (4) bekezdése szerint e pótlékok a köztisztviselőt, így a felperest is, az alapilletményen felül, alanyi jogon megilletik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A köztisztviselők jogállásáról rendelkező 1992. évi XXIII. tv. 42. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult, az illetmény a 42. § (2) bekezdése szerint megállapított alapilletményből, valamint - az e törvényben meghatározott feltételek esetén - illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll.
A Ktv. 44. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a köztársasági megbízott hivatalában, valamint a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetőségű területi szervénél az illetménykiegészítés mértéke a köztisztviselő alapilletményének 10%-a.
A törvény 76. §-ának (2) bekezdése szerint az illetményrendszer szabályai a törvény kihirdetésének napján, 1992. május 5-én léptek hatályba, de az illetményrendszer által meghatározott illetményeket 1995. január 1-jéig kell elérni. A köztisztviselőt azonban az új illetményrendszerre való áttérésnél hátrány nem érheti, mert a 76. § (4) bekezdése szerint e törvény hatálybalépésével közszolgálati jogviszonyba kerülő köztisztviselő, ügykezelő és fizikai alkalmazott illetménye - az új illetményrendszer bevezetése miatt - nem csökkenhet. A felperes illetménye az 1992. december 16-i ideiglenes besorolás következtében, az 1992. július 1-jétől járó 36 250 Ft összegű illetményéhez viszonyítva nem csökkent. Az 1992. december 16-i besorolás 31 182 Ft alapilletményt, 3118 Ft illetménykiegészítést és 1950 Ft illetménypótlékot állapított meg, ami összesen 36 250 Ft.
Miután illetményen az alapilletményt, az illetménykiegészítést és az illetménypótlékot kell érteni [Ktv. 42. § (2) bekezdése], megállapítható, hogy az alperes besorolási intézkedése jogszerű volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban költség nem merült fel, ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság a határozathozatalt mellőzte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 105/1994. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.