adozona.hu
BH 1994.11.637
BH 1994.11.637
I. A gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében a munkáltatói jogokat a részvénytársaságnál az igazgatóság gyakorolja [1988. évi VI. tv. 285. § (1) bek.] II. A rendkívüli felmondás jogával élő munkáltatónak egyértelműen kell megjelölnie azt az okot, amelynek alapján e jogát gyakorolta (Mt. 96. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az rt. 1992. február 28-án határozott időre szóló munkaszerződést kötött a felperessel. E szerződést a felek elnök-vezérigazgató munkakörre 1992. január 1-jétől 1996. december 31. napjáig tartó időszakra kötötték meg. A felperes ezért a részvénytársaságban betöltött tisztségét határozott idejű munkaviszonyban látta el.
Az rt. közgyűlése az 1992. június 22-én hozott határozatával a részvénytársaság két részvénytársasággá való szétválasztását hagyta jóvá. A felperes munkaviszonya a K. Rt.-nél ...
BH 1994.11.637 I. A gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében a munkáltatói jogokat a részvénytársaságnál az igazgatóság gyakorolja [1988. évi VI. tv. 285. § (1) bek.]
II. A rendkívüli felmondás jogával élő munkáltatónak egyértelműen kell megjelölnie azt az okot, amelynek alapján e jogát gyakorolta (Mt. 96. §).
Az rt. 1992. február 28-án határozott időre szóló munkaszerződést kötött a felperessel. E szerződést a felek elnök-vezérigazgató munkakörre 1992. január 1-jétől 1996. december 31. napjáig tartó időszakra kötötték meg. A felperes ezért a részvénytársaságban betöltött tisztségét határozott idejű munkaviszonyban látta el.Az rt. közgyűlése az 1992. június 22-én hozott határozatával a részvénytársaság két részvénytársasággá való szétválasztását hagyta jóvá. A felperes munkaviszonya a K. Rt.-nél folytatódott tovább. Az erre vonatkozó iratok a peres iratok között nem találhatók meg, úgyszintén nem áll rendelkezésre bizonyíték arra nézve sem, hogy az illetékes cégbíróság a részvénytársaságok szétválása körében hozott-e döntést.
A K. Rt. alperes elnök-igazgatója a felperes munkaviszonyát 1992. október 22-én 1992. október 22. napjával rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedésének indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes "a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettséget súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte".
Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes a munkaviszonyának helyreállítása és a perköltség iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás azért jogellenes, mert az alperes az intézkedését indokolás nélkül hozta meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felmondást hatálytalanította, a felperes munkaviszonyát helyreállította, az alperest az első fokú eljárási illeték és perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes a rendkívüli felmondását indokolás nélkül hozta meg, ezért nem volt törvényes, önmagában a jogszabály [az adott esetben az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja] pontos szövegének szó szerinti idézése nem jelenti a rendkívüli felmondás okának közlését.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
Az alperesnek az volt az álláspontja, hogy a felmondásból megállapítható volt, hogy az alperesnek a továbbiakban miért nem volt szüksége a felperes munkájára, ezért a rendkívüli felmondás nem tekinthető jogellenesnek. Arra is hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás indokai az igazgatóság által történt visszahívásának okaival megegyeztek. A felperes csatlakozó fellebbezésében előadta, hogy a rendkívüli felmondás azért is jogellenes volt, mert az nem a jogosulttól származott. Álláspontja szerint vele szemben a munkáltatói jogkört nem az elnök-igazgató, hanem az igazgatóság gyakorolja.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az első fokú ítéletet. Az alperest másodfokú eljárási illeték és perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek az alperesnél fennállott munkaviszonya független attól, hogy a részvénytársaság elnök-igazgatójaként az ezzel kapcsolatos jogviszonyára az 1988. évi VI. törvény és a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. A felperes visszahívása ezért csak az elnök-igazgatói "jogállását" szüntette meg, azonban nem eredményezhette egyúttal a határozott idejű munkaviszonyának a megszüntetését is. Utalt arra is, hogy az alperes rendkívüli felmondása konkrét okot nem tartalmazott, és ilyenre az alperes sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem hivatkozott. A csatlakozó fellebbezést a megyei bíróság azért találta alaposnak, mert a felperes felett a munkáltatói jogkört az 1988. évi VI. törvény 285. §-ának (2) bekezdése értelmében az igazgatóság gyakorolja. Ez a szabály akkor is irányadó, ha a gazdasági társaság élére utóbb új elnök-igazgató kerül. Az 1992. július 1. napjával létrejött alperesi részvénytársaság alapító okiratának 17. pontja, valamint 16/c. pontja egyébként előírta az igazgatóság üléséről történő jegyzőkönyv felvételét, az adott ügyben ilyen nem készült. Ezért a megyei bíróság azt állapította meg, hogy az alperes intézkedése - mivel azt hatáskör hiányában hozta meg az elnök-igazgató - semmis.
A jogerős ítélet ellen az alperes a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérelme a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének elutasítására irányult.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás nem volt jogellenes, mert utalt arra, hogy erre az intézkedésre a részvénytársaság 1992. október 19-én megtartott közgyűlésén hozott - és visszahívást tartalmazó - határozat alapján került sor. Arra is hivatkozott, hogy az elnök-igazgató az igazgatóság határozatának végrehajtásaként jogosult volt a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetni.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében mind az első-, mind a másodfokú ítéletben megállapított perköltség összegének a felemelését, egyebekben a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Sem a felülvizsgálati kérelem, sem a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 285. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltatói jogokat a részvénytársaságnál az igazgatóság gyakorolja. Az alperes részvénytársaság alapító okirata ezt a jogszabályt a 17. pontban az alapító okiratában rögzítette, és akként külön is rendelkezett, hogy a munkaviszonyban álló elnök-igazgató felett a munkáltatói jogokat az igazgatóság gyakorolja. Mindezek alapján a felperes felett a munkáltatói jogkört nem az "új" elnök-igazgató gyakorolta, aki a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntette. Ezért helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy az intézkedést az elnök-igazgató hatáskör hiányában hozta meg, az tehát semmis [Mt. 8. §-ának (1) bekezdése]. Mindezek miatt nem helytálló a felülvizsgálati kérelemnek az az állítása, amely szerint az elnök-igazgató volt "igazgatóság határozatának végrehajtásaként" jogosult a felperes munkaviszonyáról intézkedni. Ez az állítás azért sem helytálló, mert ilyen igazgatósági határozat nem született, azt az igazgatósági tagoknak a peres eljárás során tett utólagos írásbeli nyilatkozata nem pótolja.
Az Mt. X. fejezete a vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezések körében különös szabályt a 190. § (2) bekezdésében a vezető munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére állapított meg. Ezért a vezető állású munkavállaló felperesre is vonatkozik az Mt. 96. §-a. Ebben a jogszabályban az a kör szerepel, amelynek alapján a rendkívüli felmondás joga gyakorolható. A rendkívüli felmondás jogát gyakorló munkáltatónak tehát pontosan meg kell jelölnie azt az okot, amelynek alapján - amely adott esetben az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja volt - e jogát gyakorolta. A jogszabály szövegére történő akár szó szerinti hivatkozása ugyanis nem pótolja a felmondás konkrét okának közlését. A jogerős ítélet ezért helytállóan állapította meg, hogy az alperes rendkívüli felmondása nem felelt meg a törvénynek, ezért az jogellenes.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme az ügyvédi munkadíj tekintetében alaptalan volt, mivel a megyei bíróság annak összegét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ának (2) és (3)bekezdése alapján helytállóan állapította meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése] alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére tekintettel viseli a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárási illetéket is. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 420/1993. sz.)