adozona.hu
BH 1994.11.636
BH 1994.11.636
A munkáltató akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi. A munkavállaló vétkességét az összes körülmény figyelembevételével kell megítélni. Ebből a szempontból a munkavállalónak a felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegését megelőző magatartásai is vizsgálhatók [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. június 1. óta állt adminisztrátorként az alperes alkalmazásában. 1992 áprilisától díjbeszedő volt. Az alperes üzemigazgatója 1992. november 24-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Annak indokolása szerint 1992 áprilisától több esetben érkezett a felperes nem megfelelő munkájával kapcsolatban fogyasztói reklamáció az alperes üzemigazgatóságához, amelyek alaposak voltak. Az 1992. november 18-án tett fogyasztói bejelentés kivizsgálása alapján az alp...
BH 1994.11.636 A munkáltató akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi. A munkavállaló vétkességét az összes körülmény figyelembevételével kell megítélni. Ebből a szempontból a munkavállalónak a felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegését megelőző magatartásai is vizsgálhatók [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1987. június 1. óta állt adminisztrátorként az alperes alkalmazásában. 1992 áprilisától díjbeszedő volt. Az alperes üzemigazgatója 1992. november 24-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Annak indokolása szerint 1992 áprilisától több esetben érkezett a felperes nem megfelelő munkájával kapcsolatban fogyasztói reklamáció az alperes üzemigazgatóságához, amelyek alaposak voltak. Az 1992. november 18-án tett fogyasztói bejelentés kivizsgálása alapján az alperes megállapította, hogy a felperes a munkáját többszöri figyelmeztetés ellenére, nem végezte az elvárt színvonalon. Sorozatos magatartásával "megvalósította a hitelrontás fogalmát".Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását. Arra hivatkozott, hogy az alperes a rossz munkája miatt semmilyen kifogást nem tett, nem figyelmeztette korábban, és nem valósak a felmondásban megjelölt indokok. N. I. fogyasztó november 18-i reklamációjával kapcsolatban beismerte, hogy a számla befizetésének határidejét október 14-e helyett tévesen október 24-ében jelölte meg. Ezt az elírást, egyszerű tévedést azonban álláspontja szerint nem lehet a rendkívüli felmondásra kellő alapot adó kötelezettségszegésnek tekinteni.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Megítélése szerint a felperes kötelezettségszegése súlyának elbírálásánál figyelembe kell venni a korábbi kifogásolható munkáját is. A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a rendkívüli felmondást, és az alperest az elmaradt munkabér, a felmentési időre járó átlagkereset és háromhavi végkielégítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes terhére rótt és tényként megállapított az a magatartás, hogy az N. I. fogyasztónál hagyott értesítésen a számla befizetésének időpontját október 14. helyett tévesen 24-ként jelölte meg, nem minősül súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegésnek, az legfeljebb gondatlanságnak, illetve hanyagságnak tekinthető, amely nem felel meg a rendkívüli felmondáshoz szükséges vétkességi fokozatnak. Az alperes által hivatkozott korábbi felperesi magatartásokat, mulasztásokat a rendkívüli felmondásra kiható okként azért nem értékelte, mert azok miatt az alperes nem tett intézkedést a felperessel szemben.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az ítélet megváltoztatását és a rendkívüli felmondás hatályban tartását. Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás megalapozott volt, mert a felperes nemcsak a pótbefizetés dátumát írta helytelenül az értesítésre, hanem az érintett fogyasztónál az áram kikapcsolására a felperes előzetes nyilatkozata alapján került sor, és a kikapcsolás alkalmával a villanyszerelőkkel a felperes is jelen volt. Ezek a mulasztásai az addigi munkavégzésében tapasztalt hiányosságokat csak "betetőzték". A munkáltató intézkedésének jogszerűsége megítélésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a felperes huzamos ideig nem végezte megfelelően a munkáját.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy megítélése szerint a felperesnek a munkavégzése során tanúsított magatartását folyamatában kell vizsgálni. A felperes már a vitatott esetet megelőzően is pontatlanul, hanyagul végezte a munkáját: pontatlan óraleolvasások miatt több esetben kellett a fogyasztók részére jóváírást eszközölnie az alperesnek, a felperes munkavégzése ellen a fogyasztók már korábban is kifogást emeltek. A felperes N. I. fogyasztó esetében is súlyosan gondatlanul járt el, mert az értesítőn az ottléte időpontját nem tüntetette fel, a befizetés utolsó napjának dátumát durván elírta, és október 22-én a szerelők a felperes közlésére kapcsolták ki az áramot. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes magatartása, amely a rendkívüli felmondás indokául szolgált, megvalósítja az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakat.
A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanság és az Mt. 96. §-ába ütköző törvénysértés miatt a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Ezt azzal indokolta, hogy a pótbefizetés napjának általa is beismert téves megjelölése nem olyan mérvű kötelezettségszegés, amely a rendkívüli felmondásra alapul szolgálna. Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a felmondás alapjául szolgáló magatartásokat folyamatában kell vizsgálni, és ezért nemcsak a rendkívüli felmondás szempontjából mérvadó kötelezettségszegés tekintetében vizsgálta, hogy az kellő alapja lehet-e a felmondásnak. Vitatta továbbá a terhére felhozott korábbi kötelezettségszegések bizonyítottságát.
Az alperes kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a munkáltató akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi. A munkáltató a rendkívüli felmondás jogával a kötelezettségszegésről való tudomásszerzést követően a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül élhet.
Az ügyben irányadó tényállás szerint a rendkívüli felmondás alapjául a felperesnek N. I. fogyasztó 1992. november 18-i panaszbejelentésével összefüggő kötelezettségszegései szolgálnak. A díjbeszedő munkakörébe tartozó lényeges kötelezettsége volt a felperesnek, hogy az áramszámla megfizetésének határidejéről pontosan tájékoztassa a fogyasztót, illetőleg az alperes munkáltatót is, ha e határidő elmulasztása miatt az áram kikapcsolása iránt intézkedik. A felperes a fogyasztó hiányos és téves értesítésével, majd a munkáltatónak tett ugyancsak téves nyilatkozatával e lényeges kötelezettségét jelentősen megszegte. A felperes vétkességét az összes körülmény figyelembevételével kell megítélni. Ebből a szempontból a felperesnek a felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegését megelőző magatartásai is vizsgálhatók, mert a sorozatosan azonos vagy hasonló jellegű mulasztásokból következtetni lehet a gondatlanságának súlyára. A felperes díjbeszedő tevékenységével kapcsolatban a rendkívüli felmondást megelőzően számos panasz merült fel az árammérők téves leolvasása, a leolvasás nélküli mérőállás közlése miatt (2084. számú feljegyzés 1992. augusztus 8-án). Ezek figyelembevételével is egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegéseinél feltűnő közömbösséggel járt el a magatartása lehetséges következményeit illetően, tehát súlyos gondatlansággal cselekedett.
Mindezek alapján a felperes munkaviszonyát megszüntető munkáltatói intézkedés megfelelt a rendkívüli felmondás törvényi feltételeinek [Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja). A megyei bíróság ezért a törvénynek megfelelően utasította el a felperes keresetét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségeit [Pp. 78. §-ának (2) bekezdése).
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 495/1993. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2006.6.201 A munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozik [Mt. 103. § (1) bek. c) pont].
