adozona.hu
BH 1994.11.635
BH 1994.11.635
Felmondás jogellenessége, annak a betegség miatti keresőképtelenség időtartama alatt történt közlése esetén [Mt. 90. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes takarító munkakörben, 1991. január 14-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel.
Az alperes 1993. február 26-án rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokaként a felperes nem megfelelő munkavégzésére és arra hivatkozott, hogy a felperes 1993. február 22-24-ig a munkabeosztását önkényesen megváltoztatta, munkát ezeken a napokon nem végzett, továbbá 1993. február 25-én a munkavégzést megtagadta.
A felek között a munkaviszony helyreállítá...
BH 1994.11.635 Felmondás jogellenessége, annak a betegség miatti keresőképtelenség időtartama alatt történt közlése esetén [Mt. 90. § (1) bek. a) pont].
A felperes takarító munkakörben, 1991. január 14-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel.Az alperes 1993. február 26-án rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokaként a felperes nem megfelelő munkavégzésére és arra hivatkozott, hogy a felperes 1993. február 22-24-ig a munkabeosztását önkényesen megváltoztatta, munkát ezeken a napokon nem végzett, továbbá 1993. február 25-én a munkavégzést megtagadta.
A felek között a munkaviszony helyreállítása tárgyában folytatott egyeztetés eredménytelen volt, ezért a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresete a munkaviszonya helyreállítására, az elmaradt munkabére és perköltség megfizetésére irányult. Előadta, hogy a háziorvosának igazolása értelmében 1993. február 22-től 1993. február 25. napjáig orvosi kezelés alatt állt, és keresőképtelen volt.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felmerült illetéket az állam viseli.
Az ítélete indokolásának lényege szerint függetlenül attól, hogy a felperes 1993. február 22-től február 25-ig betegsége miatt nem tudta a munkáját ellátni, a rendes felmondásnak az az indoka, hogy a felperes a távolmaradását az alperessel előre nem közölte, megvalósult. Ezért az alperes felmondása az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és kérte, hogy a bíróság hozzon a keresetében foglaltaknak megfelelő döntést.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és ezért a felperest visszahelyezte az eredeti munkakörébe. Kötelezte az alperest, hogy. fizessen meg a felperesnek 1993. február 26-tól az ítélet jogerőre emelkedése napjáig járó elmaradt munkabért, továbbá az államnak 8640 Ft elsőfokú és 4320 Ft másodfokú eljárási illetéket.
A megyei bíróság az ítéletének indokolásában a felperes háziorvosának igazolása alapján megállapította, hogy a felperes 1993. február 22-től február 25-ig betegsége miatt munkaképtelen volt. A táppénzes állományba vételét azért nem kérte, mert az időre betegszabadságot kívánt igénybe venni. Emiatt az alperes rendes felmondása az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felmondási tilalomba ütközött, ezért jogellenes volt. Emiatt a megyei bíróság az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására és elmaradt járandóságának megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Arra hivatkozott, hogy a felperes megszegte az Mt. 4. §-ában meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, mert a betegségéről szóló igazolást csak az első fokú eljárásban csatolta be, arról korábban nem tett említést. Utalt arra is, hogy a hatályos kollektív szerződés értelmében a munkából való háromnapi távolmaradás rendkívüli felmondási okul szolgálhatott volna. Végül arra is hivatkozott, hogy a felperes - magatartása tartalmából következően - közös megegyezéssel szüntette meg 1993. április 12-én a munkaviszonyát, mivel az alperesnél "leszámolt". Az alperes vitatta a felperes által hivatkozott háziorvosi igazolás tartalmának helytállóságát is. Mindezek alapján az 1952. évi III. törvény (Pp.) 199. §-ába és 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jogerős ítéletet törvénysértőnek minősítette, kérte annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 90. §-ának (1) bekezdése értelmében: "A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam, valamint az azt követő harminc nap alatt: a) a betegség miatti keresőképtelenség..." Az Mt. 91. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondási tilalmak fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó.
A felperes az első fokú eljárásban a háziorvosa igazolását csatolta arról, hogy 1993. február 22-25-ig betegség miatt orvosi kezelés alatt állt. A bizonyítási eljárást a megyei bíróság kiegészítette. Megkeresésére a felperes háziorvosa közölte, hogy a felperes az említett időszakban - a betegsége miatt - nem tudott munkát végezni. Emiatt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az 1993. február 26-án közölt felmondás időpontjában a felperesnél az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felmondási tilalom állt fenn, ezért az alperes felmondása jogellenes volt. E jogellenes intézkedés jogkövetkezményeit helytállóan alkalmazva, a megyei bíróság a törvénynek [Mt. 100. §-ának (1) és (3) bekezdése] megfelelően kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására és a felperes járandóságainak megfizetésére.
Az alperes a perben nem állította, hogy a felperes az említett időszakban nem volt munkaképtelen beteg. Ezt a felülvizsgálati kérelemben előadott állítását nem bizonyította és nem is valószínűsítette. A felmondási tilalom fennállása következtében a megyei bíróság helytállóan mellőzte a felmondás okainak vizsgálatát [Mt. 100. §-ának (1) bekezdése]. Az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással szüntette meg. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a hatályos kollektív szerződés milyen rendkívüli felmondási okokat jelölt meg. Ugyancsak a jogvita keretein kívül esik az a körülmény, hogy a felperes az alperesnél "leszámolt". Ez ugyanis nem változtat azon, hogy az alperes felmondása jogellenes volt, és a felek egyező akaratának hiányában a felperes eljárása nem minősülhet a munkaviszony közös megegyezéssel történt megszüntetésének sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárás illetékét, továbbá a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült útiköltségét. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 483/1993. sz.)