adozona.hu
BH 1994.10.574
BH 1994.10.574
Szándékos bűncselekményt is megvalósító károkozás esetén a károkozó munkavállaló kártérítési kötelezettségét nem csökkenti, ha a munkáltató az érintett harmadik személy magatartása folytán nem fizetett vagy fizet a saját követelésének megfelelő kártérítést [Mt. 57. § (3) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I., a II. és a III. rendű felperesek az alperesnél tehergépkocsi-vezető munkakörben dolgoztak.
A munkájukat 1985-ben és 1986-ban kirendelés alapján az alperesnek a D. Sz.-szel megkötött szerződése szerint annak egyik üzeménél végezték. Olyan fuvarok elvégzését is igazoltatták, amelyeket ténylegesen nem teljesítettek. A D. Sz. Vállalat a keresetlevelében 690 000 Ft jogalap nélkül felvett fuvardíj megfizetését kérte az alperestől. A városi bíróság előtt folyt perben a bíróság végzésével jóv...
BH 1994.10.574 Szándékos bűncselekményt is megvalósító károkozás esetén a károkozó munkavállaló kártérítési kötelezettségét nem csökkenti, ha a munkáltató az érintett harmadik személy magatartása folytán nem fizetett vagy fizet a saját követelésének megfelelő kártérítést [Mt. 57. § (3) bek.*].
Az I., a II. és a III. rendű felperesek az alperesnél tehergépkocsi-vezető munkakörben dolgoztak.A munkájukat 1985-ben és 1986-ban kirendelés alapján az alperesnek a D. Sz.-szel megkötött szerződése szerint annak egyik üzeménél végezték. Olyan fuvarok elvégzését is igazoltatták, amelyeket ténylegesen nem teljesítettek. A D. Sz. Vállalat a keresetlevelében 690 000 Ft jogalap nélkül felvett fuvardíj megfizetését kérte az alperestől. A városi bíróság előtt folyt perben a bíróság végzésével jóváhagyta a felek között megkötött azt az egyezséget, amelyben az alperes vállalta, hogy a felperesnek 15 nap alatt megfizet 345 000 Ft tőkét, ennek kamatait, járulékait, összesen 486 000 Ft-ot.
Az alperes határozatával az I. rendű felperest 24 275 Ft, a II. rendű felperest 22 825 Ft, a III. rendű felperest 123 000 Ft és ezeknek az összegeknek a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére kötelezte az Mt. 57. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Utalt arra, hogy a felperesek ellen a városi bíróságon büntetőper volt folyamatban, és őket a bíróság az 1986. évben a D. Sz. Vállalatnál felszámított fiktív fuvarok miatt folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt jogerősen elítélte. Kárként érvényesítette a jogtalanul felvett munkabért, az ezt terhelő tb-járulékot, az üzemanyag ellenértékét és a II. rendű felperesnél a kifizetett prémiumot.
A felpereseknek a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésre irányuló kérelmeit a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Az I. rendű felperes ezen túl kérte az alperesnek 23 730 Ft megfizetésére kötelezését is, mert az alperes vele ezt az összeget 1988-ban megfizettette. Ezzel az alperes jogalap nélkül gazdagodott.
A perek egyesítése után a munkaügyi bíróság ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperesek kártérítési kötelezettségét 16 025, 18 368, illetve 108 309 Ft-ra szállította le. Kötelezte az alperest 1680 Ft illeték és 1021 Ft szakértői díj megfizetésére.
Ítélete indokolásában a Pp. 9. §-ára hivatkozott, amely szerint, ha jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A felperesek a kárt szándékosan okozták [Mt. 57. §-ának (3) bekezdése]. A kártérítés összegeit arra hivatkozással csökkentette a társadalombiztosítási járulék összegével, hogy a keresetek elutasítása folytán a felperesek olyan helyzetbe kerültek, mintha a perbeli munkabér jellegű juttatásokat fel sem vették volna. Az alperes a társadalombiztosítási járulékot a Társadalombiztosítási Igazgatóságtól igényelheti vissza. A felpereseknek a szakértői véleményre alapított azt az érvelését nem találta megalapozottnak; hogy az alperesnek nincs kára, mert a fiktív fuvarok ellenértékét a D. Sz. Vállalat csak részben követelte vissza az alperestől. Ez a felperesek szempontjából irreleváns.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Álláspontja szerint a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy az alperesnél a teljesítmény nélküli számlázásból milyen összeg maradt, mert az alperes és a D. Sz. Vállalat között létrejött jogviszony eltérő a perbelitől. Az, hogy milyen okból és miként állapodtak meg, a felperesek felelőssége és annak mértéke szempontjából érdektelen:
A felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben kérték a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésüket és a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperesek jogerős büntetőbírói ítélettel megállapított szándékos bűncselekmény elkövetése útján jutottak az alperes terhére jogtalan munkabérhez és üzemanyag-térítéshez, az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt 16 025, 18 368, illetőleg 108 039 Ft összegben.
Az állandó bírói gyakorlat értelmében a bűncselekménnyel elért ilyen összeg erejéig a munkáltató jogosult a károkozó munkavállalóval szemben igényt érvényesíteni és annak összegét az állam javára kell befizetni. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a károkozó munkavállaló kártérítési kötelezettségét nem csökkenti, ha a munkáltató az érintett harmadik személy magatartása folytán nem fizetett vagy fizet a saját követelésének megfelelő kártérítést. Ez ugyanis megfelel annak az általános kártérítési elvnek, amely szerint a kötelezett kiadni tartozik azt a vagyoni előnyt is, amelyre a károkozó cselekmény következtében tett szert, ha egyébként a jogosult vagyonában ennek megfelelő csökkenés nem állott is elő. A károkozó tehát nem hivatkozhat olyan vagyoni előny figyelembevételére, amely őt méltánytalanul mentesítené. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A felperesek illetékfizetési kötelezettsége a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdésén és az 1993. évi LXXV. törvény 50. §-án alapul. A felülvizsgálati eljárásban költség nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság e körben a határozathozatalt mellőzte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 364/1993. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. 168. §-a tartalmában megfelel a korábbi Mt. 57. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak.