adozona.hu
BH 1994.10.573
BH 1994.10.573
A munkakörével kapcsolatos kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben szegi meg az a felelős beosztású munkavállaló, aki nem követeli meg és nem ellenőrzi a munkáltatónak a munka végzésére, továbbá a munkafegyelemre vonatkozó és a munka jellegére tekintettel kiemelkedően fontos rendelkezései betartását [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes 1990. április 17-től szállítási üzemvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel, illetve a jogelődjével.
A II. rendű felperes munkaviszonya az alperes jogelődjénél 1981. évben kezdődött, a munkaköre műhelyfőnök volt. 1992. július 13-án az alperes mindkét felperes munkaviszonyát 1992. július 14. napjával rendkívüli felmondással megszüntette. Az azonos szövegű intézkedésében arra hivatkozott, hogy az 1992. július 8-án és 9-én megtartott ellenőrzés alkalmával szab...
BH 1994.10.573 A munkakörével kapcsolatos kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben szegi meg az a felelős beosztású munkavállaló, aki nem követeli meg és nem ellenőrzi a munkáltatónak a munka végzésére, továbbá a munkafegyelemre vonatkozó és a munka jellegére tekintettel kiemelkedően fontos rendelkezései betartását [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Az I. rendű felperes 1990. április 17-től szállítási üzemvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel, illetve a jogelődjével.A II. rendű felperes munkaviszonya az alperes jogelődjénél 1981. évben kezdődött, a munkaköre műhelyfőnök volt. 1992. július 13-án az alperes mindkét felperes munkaviszonyát 1992. július 14. napjával rendkívüli felmondással megszüntette. Az azonos szövegű intézkedésében arra hivatkozott, hogy az 1992. július 8-án és 9-én megtartott ellenőrzés alkalmával szabálytalanságokat tapasztalt: a telephelyen hét, nem az alperes tulajdonát képező gépkocsit tároltak, ezekből négy rendszám nélküli volt; tizenkét garázsba nem tudott bejutni az ellenőrzést végző személy; a garázsok kulcsát nem a szabályoknak megfelelően tárolták; egy Wartburg típusú gépkocsi munkalap kiállítása nélkül, bontottan állt az egyik műhelyben; a garázsokban idegen anyagokat és alkatrészeket tároltak. Mindezek alapján az alperes azt állapította meg, hogy a felperesek a munkaviszonyukból származó lényeges kötelezettségüket megszegték, veszélyeztették az alperes gazdasági társaság élet és vagyonbiztonságát, a tűzvédelmi és munkavédelmi előírásokat megsértették.
A felek között lefolytatott egyeztetés eredménytelenségét követően a felperesek keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz, amely a pereket egyesítette. Előadták, hogy álláspontjuk szerint a rendkívül felmondások megalapozatlanok, ezért a munkaviszonyuk helyreállítását és perköltséget kértek. Keresetüket utóbb az elmaradt munkabérre is kiterjesztették.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondásokat hatálytalanította, és az alperest arra kötelezte, hogy a felperesek munkaviszonyát az eredeti munkakörükben állítsa helyre, továbbá fizesse meg részükre az elmaradt munkabért és annak kamatát, valamint a felperesek képviselőjének perköltségét, továbbá az állam javára 65 568 Ft eljárási illetéket.
Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű felperes az ellenőrzés alkalmával (mindkét napon) szabadságon volt, ezért nem felelhet azokért az eseményekért, amelyek ezalatt történtek. A II. rendű felperes pedig bizonyítottan nem tudhatott arról, hogy a rendkívüli felmondásban említett Wartburg gépkocsit engedély nélkül a műhelyben tárolták. Ezért a rendkívüli felmondásnak az említett gépkocsira alapított indokát a munkaügyi bíróság nem találta okszerűnek. A parkolóban tárolt hét gépkocsiról az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy azok az alperesnél alkalmazott dolgozók tulajdonában álltak. A felperesek egyébként a garázsok kulcsainak tárolásával összefüggésben - az ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával - a rendkívüli felmondásban megjelölt kötelezettségszegést elkövették, azonban ennek súlyát csökkenti, hogy a kulcsok szabálytalan tárolása hosszabb ideje eltűrt gyakorlat volt. Az alperes által ugyancsak nem kifogásolt szabálytalan gyakorlat alapján csak "részlegesen" felelősek a felperesek azért, mert a műhelyekben és a garázsokban idegen anyagokat tároltak. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a rendkívüli felmondás jogát nem a törvénynek megfelelően gyakorolta, a bizonyított kötelezettségszegések nem voltak olyan súlyosak, amelyek e jog gyakorlását megalapozhatják.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
Elsődlegesen a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, másodlagosan a felperesek eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzését és az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a felperesek kereseteit elutasította, az alperesnek az illetékben történt marasztalását mellőzte. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a rendkívüli felmondások egyik indoka, amely a parkolóban tartott idegen gépkocsikkal kapcsolatos, nem okszerű, ezért ezt figyelmen kívül kell hagyni.
A felperesek terhére rótt további kötelezettségszegések tekintetében kifejtette, hogy azokat összességükben és veszélyességük fokát is figyelembe véve kell értékelni. Eszerint a felpereseket mint vezetőket terheli a felelősség azért, hogy a vagyonvédelmi, a munkafegyelmi és a tűzvédelemmel kapcsolatos többszörös szabályszegést megvalósító gyakorlat az általuk vezetett munkahelyen kialakult. Ez pedig olyan súlyos szabályszegés, amely mindkét felperes esetében megalapozottá tette a rendkívüli felmondást. A jogerős ítélet ellen mindkét felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Vitatták a kötelezettségszegések tényét, továbbá azok súlyát. Ezért a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérték.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az alperes a rendkívüli felmondásokat az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján közölte. Ezért a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperesek szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegték-e a munkaviszonyukból származó lényeges kötelezettségüket, és ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt-e.
Az I. rendű felperes munkaköre üzemvezető volt. E munkakör megnevezéséből a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint is kitűnik, hogy az I. rendű felperes az általa vezetett gazdasági egység felelős vezetője volt. Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy ő volt a felelős azért, hogy a beosztott dolgozók a munkájukat szabályszerűen végezzék. Az alperesnél hatályban volt szervezeti és működési szabályzat ennek megfelelően írta elő az I. rendű felperes munkakörébe tartozó feladatokat. Az alperesnél hatályban volt tűzvédelmi utasítás értelmében pedig az I. rendű felperes feladatát képezte - többek között - a kulcsok megfelelő elhelyezésének ellenőrzése.
A II. rendű felperes munkaköre műhelyfőnök volt. Munkaköri feladatai közé tartozott a javítóműhely irányítása, továbbá egyéb feladatokkal együtt az üzemvezető helyettesítése, a termelés ellenőrzése.
Mindezekből következően mindkét felperes munkaköri feladatát képezte az általuk irányított egység tekintetében a kulcsok előírásszerű elhelyezése, illetve az I. rendű felperes esetében ennek ellenőrzése. Ugyancsak mindketten feleltek azért, hogy a peres iratokban található utasításoknak megfelelően gondoskodjanak arról, hogy ne tároljanak idegen anyagot vagy alkatrészt az alperes területén. A felperesek a per során nem vitatták, hogy az említett kötelezettségeiknek nem tettek eleget.
Ezek a kötelezettségszegések - figyelembe véve a felperesek munkakörének jellegét is - olyan súlyúak, amelyből az alperes okszerűen következtetett arra, hogy idegen anyagok és alkatrészek tárolásával, továbbá egyes garázsoknak az ellenőrzés alól történt kivonásával a felperesek mind a vagyon-, mind pedig a tűzvédelmi rendet veszélyeztették. Figyelemmel arra, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt időpontban a II. rendű felperes az I. rendű felperest helyettesítette, nincs jelentősége annak, hogy az I. rendű felperes jelenlétében a II. rendű felperes csak a műhelyért volt felelős. A per irataiból hitelt érdemlően megállapítható, hogy az idegen anyagok és alkatrészek előírásellenes tárolása nem kizárólag a rendkívüli felmondásban megjelölt időpontokban fordult elő, hanem ez - nagyobb részben az I. rendű felperes felelősségi körébe esően - állandó, szabálytalan gyakorlat volt.
A rendkívüli felmondásban szereplő Wartburg típusú gépkocsi tekintetében helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a gépkocsi előírásellenesen, munkalap és engedély nélkül került be az alperes területére. A peradatok szerint az I. rendű felperes a gépkocsi beszállításának időpontjában szabadságon volt, ezért ez a rendkívüli felmondási ok e felperes tekintetében való, de nem okszerű. A lefolytatott bizonyítás eredménye alapján az is megállapítható, hogy a II. rendű felperesnek nem volt tudomása arról, hogy a Wartburg típusú gépkocsit az alperes területére beszállították, ezért ez a rendkívüli felmondási ok a II. rendű felperes vonatkozásában sem okszerű.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan állapította meg a megyei bíróság ítéletének indokolásában, hogy a hét "idegen" gépkocsi az alperesnél munkaviszonyban álló dolgozók tulajdonát képezte. Ezért ez az ok - bár a tárolás szabálytalan volt -, csekélyebb súlyú, ezért rendkívüli felmondási okként nem szolgálhat.
A bizonyított és okszerű felmondási okok alapján azonban helytállóan jutott a megyei bíróság arra a következtetésre, hogy ezek mindkét felperes esetében megalapozzák a rendkívüli felmondást. A munkakörével kapcsolatos lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegi ugyanis az a felelős beosztású munkavállaló, aki nem követeli meg és nem ellenőrzi a munkáltatónak a munka végzésére, továbbá a munkafegyelemre vonatkozó és a munka jellegére (személyes anyagok és eszközök) tekintettel kiemelkedően fontos, a tűzvédelmet érintő rendelkezéseinek a betartását. Ezek a bizonyított kötelezettségszegések súlyuk és jelentős mértékük következtében, függetlenül attól, hogy a Wartburg gépkocsival és a vállalati dolgozók gépkocsijainak tárolásával kapcsolatos kötelezettségszegések nem voltak okszerűek és súlyuk is csekélyebb volt, az alperes rendkívüli felmondását kellően alátámasztották.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - az előzőek szerint módosított indokolással - hatályában fenntartotta.
A felpereseket a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 389/1993. sz.)