adozona.hu
BH 1994.10.572
BH 1994.10.572
A rendkívüli felmondási ok megvalósul, ha a munkavállaló a munkaviszonyából folyó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. rendű felperes 1990. november 20-tól pénztárosként állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. november 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a II. rendű felperes a pénzkezelési szabályzatot és a munkavégzésre vonatkozó egyéb szabályokat sorozatosan megszegte. Ezzel az alperesnek jelentős kárt okozott, és a magatartásával a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A munkaviszony helyreállítása tárgyában folytatott egyeztet...
BH 1994.10.572 A rendkívüli felmondási ok megvalósul, ha a munkavállaló a munkaviszonyából folyó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
A II. rendű felperes 1990. november 20-tól pénztárosként állt az alperes alkalmazásában.Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. november 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a II. rendű felperes a pénzkezelési szabályzatot és a munkavégzésre vonatkozó egyéb szabályokat sorozatosan megszegte. Ezzel az alperesnek jelentős kárt okozott, és a magatartásával a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. A munkaviszony helyreállítása tárgyában folytatott egyeztetés eredménytelen volt. A II. rendű felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését. A munkaviszonyának helyreállítását nem kérte. Keresetét - a munkaügyi bíróság végzésével az I. rendű felperes peréhez egyesített eljárásban - módosította. Kérte a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállításának mellőzését és az alperesnek az elmaradt járandóság és a végkielégítés összegében, továbbá perköltségben való marasztalását. Védekezésének lényege szerint a szabálytalan stornó blokkok kiállítására minden esetben a boltban hosszabb ideje fennálló gyakorlat és a felettesének utasítása alapján került sor.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte, az alperest 60 500 Ft elmaradt munkabér és 33 668 Ft végkielégítés, továbbá perköltség és bírósági eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A döntése indokolásában kifejtette; a II. rendű felperes kötelezettségszegésének súlyát a boltban hosszabb ideje fennálló szabálytalan gyakorlat, továbbá a jogszabálynak a felettes utasítása megtagadására vonatkozó felhatalmazás hiánya csökkentette. Ezáltal az 1992. évi XXII. törvény Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt feltételek nem valósultak meg, a rendkívüli felmondás tehát jogellenes. Ezért az alperest az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján elmaradt járandóság és végkielégítés megfizetésére kötelezte. Az alperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében kérte a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését - tartalma szerint annak megváltoztatását - és a kereset elutasítását.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű (és az I. rendű) felperes keresetét elutasította, az alperesnek perköltség és illeték megfizetésére kötelezését mellőzte. A II. rendű felperest 4000 Ft első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az illetékeket az állam viseli. A megyei bíróság az ítélete indokolásában utalt arra, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást (pénzkezelési szabályok megszegése, hamis stornó blokkok elfogadása) helytállóan állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetése nem felel meg a törvénynek. A rendkívüli felmondásban közölt indokok a valóságnak megfelelnek, és a kötelezettségszegés az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint közölt rendkívüli felmondást megalapozza. Rámutatott arra is, hogy a felettes utasítása a munkavállalót az adott esetben nem mentesíti.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű felperes a törvényes határidőben az ítélet megváltoztatására, a keresetének helyt adására és a perköltség megfizetésére irányuló felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Előadta, hogy a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a rendkívüli felmondás egyik indoka - a jelentős kárt okozása - nem valósult meg. Az első fokú eljárásban tett azt a nyilatkozatát, amely szerint tudott arról, hogy az említett stornó blokkal kapcsolatos pénzkivétel szabálytalan, visszavonta. Ehelyett előadta, hogy szabálytalanságnak csak azt tekintette, hogy a felettesei ekként oldották meg a bonyolult adminisztrációt. Arra is hivatkozott, hogy az áruvásárlás és az erre vonatkozó bizonylat kiállítása nem tartozott a munkakörébe, és nem is volt pontos tudomása arról, hogy a pénztárgép-kezelési szabályzat e körben milyen rendelkezést tartalmaz, illetve hatályban van-e. Állítása szerint a megyei bíróság törvénysértően hagyta figyelmen kívül az Mt. 104. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglaltakat, amelyek értelmében a szabálytalan munka végzésére irányuló vezetői utasítás végrehajtását nem tagadhatta meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott rendkívüli felmondási ok akkor valósul meg, ha a munkavállaló a munkaviszonyából folyó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. A perben eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a II. rendű felperesnek a munkaviszonyából folyó lényeges kötelezettsége volt, hogy a pénzkezelési szabályzatot és a perben szereplő Omron SR-11. típusú pénztárgép üzemeltetésére vonatkozó (1992. május 21-én kelt) vezérigazgatói utasítás rendelkezéseit betartsa.
A rendelkezésre álló bizonyítékok kellően támasztják alá, hogy a II. rendű felperesnek az említett szabályokról tudomása volt. Az alperes által becsatolt szabályzatokat a tanács elnöke az 1992. február 9-én megtartott tárgyaláson ismertette. A II. rendű felperes azonban kizárólag arra tett észrevételt, hogy a pénzkezelési szabályzatban előírt egyik nyomtatványt nem használták, tehát az alperesnek azt az előadását, hogy az említett rendelkezéseket ismerte, nem vitatta. A perben a stornó blokkok kiadásával kapcsolatos nyilatkozatai is arra utalnak, hogy tudta, hogy e blokkok kiadása szabálytalan volt.
A perben beszerzett bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy a II. rendű felperes az említett kötelezettségeit megszegte. Az alperesnél az 1992. november 4-én felvett jegyzőkönyv szerint akként nyilatkozott, hogy "összegyűjtöttük a blokkokat és kivettük a kasszából a pénzt és onnan fizettük a zöldséget". A elsőfokú bíróság által készített jegyzőkönyv pedig a következőket tartalmazza: "Arra vonatkozóan, hogy ha a már megvásárolt árukat utólag stornóztuk le és hogy miért nem derült ki a leltározás során, tulajdonképpen nem tudok választ adni." A II. rendű felperesnek ezek az előadásai - összhangban a peres iratok tartalmával - aggálytalanul bizonyítják a felperes sorozatos kötelezettségszegését. A bizonyítási eljárás nem támasztotta alá továbbá azt az állítását, hogy a szabálytalanul kivett összegeket áruvásárlásra fordították, mivel az áruvásárlásokról a II. rendű felperes vagy más az előírt bevételi bizonylatot nem állította ki. A II. rendű felperes a feletteseinek szabályellenes utasítását hosszabb időn keresztül úgy hajtotta végre, hogy azért nem gondolt arra, ennek milyen következményei lehetnek, mert álláspontja szerint az utasítások helytállóságát nem volt köteles vizsgálni. A felperesnek a munkakörével együtt járó szakmai tapasztalatai folytán azonban nyilvánvalóan valószínűsítenie kellett volna, hogy a hamis stornó blokk készítése, és ennek alapján külön bizonylat nélküli készpénzkivétel lehetetlenné teszi a pénzforgalom valósághű ellenőrzését. Mindezek alapján a II. rendű felperes kötelezettségszegése súlyosan gondatlanként minősül. A kifejtettek alapján a megyei bíróság a törvénynek megfelelően járt el, amikor megállapította, hogy a II. rendű alperes esetében a rendkívüli felmondásnak az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt feltételei megvalósultak. Emiatt nincs jelentősége annak, hogy az alperes intézkedésében megjelölt kár bekövetkezett-e. Az alperes a rendkívüli felmondásban nem hivatkozott arra, hogy a felperesnek meg kellett volna tagadnia az utasítások végrehajtását, ezért ezt a körülményt a perben nem lehetett vizsgálni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a II. rendű felperesre vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a jogerős ítélet egyéb részét nem érintette. A II. rendű felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költséget. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 327/1993. sz.)