adozona.hu
BH 1994.10.571
BH 1994.10.571
I. A munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történt megszűnése, megváltozása nem érinti. II. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetén a jogutód munkáltató és a munkavállaló a foglalkoztatás feltételeinek módosításában megállapodhat, ez azonban a jogutódlást nem érinti (MK 154. sz. állásfoglalás).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1982. október 8-tól állt az építőipari vállalat alkalmazásában, kezdetben építésvezető, majd 1985-től főüzemvezető munkakörben. Legutóbb a vállalat G. Üzemigazgatóságánál. 1990. szeptember 1-jétől áthelyezéssel került - üzemegységvezető munkakörben - az alperes részvénytársasághoz, amelynek egyik alapítója az építőipari vállalat volt. Az alperes 1991. december 3-án a felperes munkaviszonyát - munkahiányra hivatkozással - 1992. január 17-re felmondta.
A felperes - miután az alperes...
BH 1994.10.571 I. A munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történt megszűnése, megváltozása nem érinti.
II. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetén a jogutód munkáltató és a munkavállaló a foglalkoztatás feltételeinek módosításában megállapodhat, ez azonban a jogutódlást nem érinti (MK 154. sz. állásfoglalás).
A felperes 1982. október 8-tól állt az építőipari vállalat alkalmazásában, kezdetben építésvezető, majd 1985-től főüzemvezető munkakörben. Legutóbb a vállalat G. Üzemigazgatóságánál. 1990. szeptember 1-jétől áthelyezéssel került - üzemegységvezető munkakörben - az alperes részvénytársasághoz, amelynek egyik alapítója az építőipari vállalat volt. Az alperes 1991. december 3-án a felperes munkaviszonyát - munkahiányra hivatkozással - 1992. január 17-re felmondta.A felperes - miután az alperes a végkielégítés iránt előterjesztett kérelmét elutasította - keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és kéthavi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes a korábbi munkáltatója, az építőipari vállalat jogutódja, ahol változatlan munkakörben és munkavégzési helyen folytatódott a foglalkoztatása.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, vitatta a jogutódlás tényét.
A munkaügyi bíróság ítéletével végkielégítés címén 79 204 Ft és ezen összeg kamatai, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet indokolásában rögzített tényállás szerint az alperes részvénytársaság 33 millió forint alaptőkéjéből 23 millió forint nem pénzbeni hozzájárulást az építőipari vállalat teljesített úgy, hogy apportként a G. Üzemigazgatóságának eszközállományát (ingatlanok nélkül) vitte be a társaságba. Ennek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásának alkalmazásával marasztalta az alperest a végkielégítés megfizetése tekintetében.
Az alperes fellebbezésében változatlanul vitatta, hogy az alperes részvénytársaság az építőipari vállalat jogutódja lenne, és erre tekintettel a felperes áthelyezése előtti munkaviszonyát sem tartotta beszámíthatónak a végkielégítésre való jogosultság szempontjából.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelésével megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést elfogadta.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásának téves alkalmazásával megalapozatlanul és jogsértően állapították meg a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlást, mert az a szabályszerű áthelyezés esetére nem alkalmazható, a felperes pedig szabályszerű áthelyezéssel került az alpereshez. Hivatkozott arra is, hogy a felperest nem változatlan feltételekkel, hanem megemelt bérrel foglalkoztatták. Rámutatott továbbá, hogy az építőipari vállalat csak építőipari gépeket, berendezéseket apportált a részvénytársaságba, a felperest foglalkoztató üzemet nem, azt csak bérleti szerződés alapján használja az alperes. Álláspontja szerint ez a tény is kizárja a hivatkozott kollégiumi állásfoglalás alkalmazhatóságát.
A felperes kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben irányadó, az alperes által sem vitatott tényállás szerint a részvénytársaság formájában működő alperes alapításában a felperes előző munkáltatója, az építőipari vállalat jelentős apporttal vett részt, amely a felperest foglalkoztató üzemigazgatóság eszközállományából állt. Az alperes és az építőipari vállalat között az érintett üzemigazgatóság munkavállalóinak átvételére vonatkozóan létrejött megállapodás alapján az alperes a felperest - az érintett munkavállalók többségével együtt - átvette, és munkabére megemelése mellett, egyébként változatlan feltételekkel (azonos munkakörben, telephelyen) továbbfoglalkoztatta. Ehhez a felperes az érintett munkavállalók áthelyezésére vonatkozó közös nyilatkozat aláírásával hozzájárult.
Az 1992. évi XXII. törvény 86. §-ának b) pontja értelmében a munkaviszony megszűnik a munkavállaló jogutód nélküli megszűnésével. Ebből következően a munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történt megszűnése, megváltozása nem érinti. Hasonló szabályozás érvényesült az ügyben még alkalmazandó 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.)* 19. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata szerint is. Ha tehát a munkáltató - az adott esetben az
építőipari vállalat - nem szűnt meg, és az általa létrehozott gazdasági társaságban a munkavállaló foglalkoztatása érdemben változatlan feltételek mellett tovább folytatódott, a munkaviszonya fennmaradt, és folyamatosan tovább tart azzal a munkáltatóval, jelen esetben a részvénytársasággal, amely a korábbi munkáltatóval történt megállapodás alapján, helyette a foglalkoztatást tovább végzi. Mindebből következik, hogy a munkaviszonyból származó és fennmaradt kötelezettségek az új munkáltatót terhelik, mert a munkaviszony fennmaradása mellett a munkáltatói jogokat nem lehet megszerezni a kötelezettségekkel járó terhek nélkül.
Az előbbiek alapján fejti ki a Legfelsőbb Bíróság az MK 154. számú állásfoglalásában, hogy üzemnek, munkahelynek a munkavállalókkal együttesen történt, megállapodáson alapuló tényleges átvétele esetén az új munkáltató a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából a korábbinak - egyetemes jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkaviszonyt tehát a munkáltató személyében bekövetkezett e különös jogutódlás nem érinti.
Az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében előadott az az álláspontja, hogy a felperes áthelyezésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalását a perbeli esetben nem lehet alkalmazni, téves. Az előbbiekben kifejtettek szerint a munkaviszony tekintetében fennálló különös jogutódlás esetén ugyanis nem lehetett szó érvényes áthelyezésről az ügyben még alkalmazandó Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdése alapján. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetén a jogutód munkáltató és a munkavállaló a foglalkoztatás feltételeinek módosításában megállapodhat, ez azonban a két munkáltató megállapodásán alapuló jogutódlást nem érinti. Ezért az alperes a felperes munkabérének a részéről történt emelésére hivatkozással alaptalanul támadja a jogutódlásra vonatkozóan a jogerős döntést. A jogutódlás szempontjából ugyancsak nincs jelentősége a felülvizsgálati kérelemben felhozott annak az érvnek sem, hogy az alperes részvénytársaságba apportként csak a felperest foglalkoztató üzem eszközállományát vitték be, az üzemépület bérlet jogcímén került az alperes használatába. A munkavállalók tényleges továbbfoglalkoztatásával a jogutódlásra ugyanis akár a gazdasági társaságba való vagyonbevitel, akár bérleti szerződés révén sor kerülhet (MK 154. számú állásfoglalás utolsó előtti bekezdése):
Mindezekből következik, hogy a felperesnek a jogelőd építőipari vállalatnál fennállt munkaviszonya időtartamát a végkielégítés iránti igénye elbírálásánál hozzá kell számítani az alperesnél munkaviszonyban eltöltött idejéhez. Ennek figyelembevételével a felperes - az adott perben még irányadó - az 1967. évi II. törvénynek az 1991. évi XLVII. törvény 2. §-ával megállapított 27/A. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján kéthavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre jogosult.
Az ügyben eljárt bíróságok ennek megfelelően helytállóan döntöttek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott jogerős ítélet hatályában fenntartotta.
Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét - amelyet kérelmén lerótt - maga viseli [Pp. 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 024/1994. sz.)
* A Legfelsőbb Bíróság ítéletében hivatkozott 48/1979. (XII. 1.) MT rendeletet (Mt. V.) a 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 1. §-a hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezett Mt. V. 19. §-a (1) bekezdése utolsó mondatában foglaltaknak felel meg az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 86. §-ának b) pontja.