adozona.hu
BH 1994.10.570
BH 1994.10.570
A cégbíróság által bejegyzés alapjául elfogadott okiratok érvényessége a földhivatali eljárásban nem vizsgálható [1972. évi 31. tvr. 15. § (1) bek. és 17. § (1) bek., 23. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. (Áe.) 16. § (3) bek., 72. § (2) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 109. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság mint cégbíróság végzésével elrendelte az 1989. évi XIII. törvény alapján az L. Művek állami (tröszti) vállalatból átalakult D. Részvénytársaság bejegyzését a cégjegyzékbe. A cégbejegyzés alapját az 1989. december 15-én kelt alapító okirat képezte. A cégbírósági végzés szerint a D. Rt. általános jogutódja az L. Művek volt állami (tröszti) vállalatnak. A D. Rt. - a cégbírósági végzésben az alapító okirat 7. pontjának megfelelően feltüntetett - alaptőkéje 11 393 747 000 Ft, amel...
BH 1994.10.570 A cégbíróság által bejegyzés alapjául elfogadott okiratok érvényessége a földhivatali eljárásban nem vizsgálható [1972. évi 31. tvr. 15. § (1) bek. és 17. § (1) bek., 23. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. (Áe.) 16. § (3) bek., 72. § (2) bek., 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 109. § (1) bek.].
A megyei bíróság mint cégbíróság végzésével elrendelte az 1989. évi XIII. törvény alapján az L. Művek állami (tröszti) vállalatból átalakult D. Részvénytársaság bejegyzését a cégjegyzékbe. A cégbejegyzés alapját az 1989. december 15-én kelt alapító okirat képezte. A cégbírósági végzés szerint a D. Rt. általános jogutódja az L. Művek volt állami (tröszti) vállalatnak. A D. Rt. - a cégbírósági végzésben az alapító okirat 7. pontjának megfelelően feltüntetett - alaptőkéje 11 393 747 000 Ft, amely nem pénzbeli betétből (apportból) és készpénzből áll. Az alapító okirat 7. pontja szerint az apportérték megjelölését az 1. sz. mellékletként csatolt vagyonmérleg tartalmazza. Az alapító okirat 1. sz. mellékleteként csatolt okiratnak ugyanakkor "Jegyzék" megnevezése van, és az L. Művek kezelésében állt állami ingatlanokat sorolja fel. A jegyzékben szerepel a m.-i 23 375 hrsz.-ú 1. ha. 6616 m2 területű bérházak megnevezésű ingatlan is.A körzeti földhivatal határozatával a felperes bérleményét képező 23 375 hrsz. alatt felvett, a magyar állam tulajdonában és az L. Művek kezelésében állt ingatlanra a tulajdonjogot a D. Rt. javára bejegyezte, a kezelői jog egyidejű törlése mellett. A határozat indokolása szerint az átvezetés a megyei bíróság mint cégbíróság végzése, a Budapesten 1989. december 15-én kelt alapító okirat és ennek melléklete (1. sz. melléklet), a szintén Budapesten 1989. december 15-én kelt alapszabály, vagyonmérleg, szakértői engedély, nyilatkozat, valamint kérelem alapján történt. A felperes 1992. február 24-én kelt, a városi bírósághoz címzett "jogorvoslati kérelmet" terjesztett elő, melyben az elsőfokú földhivatali határozat megváltoztatását kérte. A jogorvoslati kérelemben kifejtett álláspontja szerint a határozat ellentétes a vállalati bérlakásokra vonatkozó hatályos jogszabályi előírásokkal.
Az alperes a felperes jogorvoslati kérelmét fellebbezésként elbírálva az 1992. június 23-án hozott határozatával az elsőfokú földhivatali határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a földhivatal a tulajdonjogban történt változást ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat alapján végezte el.
A felperes keresetében a földhivatal határozatának megváltoztatását, a 23 375. hrsz.-ú ingatlanra a magyar állam tulajdonjogának visszaállítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy helyesen járt el az alperes, amikor a felperes 1992. február 24-én kelt jogorvoslati kérelmét fellebbezésnek tekintve elbírálta. A földhivatali határozat ellen benyújtott kereseti kérelem megalapozatlan, mivel a cégbejegyzés alapjául szolgáló okiratok hitelességét, alaki és tartalmi helytállóságát a bejegyzést megelőzően a cégbíróságnak kellett vizsgálnia, mely azt bejegyzésre alkalmasnak találta. A cégbíróság eljárása sem a földhivatali eljárásban, sem a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított bírósági eljárásban nem bírálható felül. A cégbírósági iratokból megállapíthatóan az L. Művek átalakulása részvénytársasággá az állami tulajdonban és az L. Művek kezelésében volt teljes tröszti vagyonból történt, s az alapító okirat mellékletét képező jegyzékből kitűnően a vagyon része a perbeli lakásingatlan is. A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság határozata törvénysértő, mivel az elsőfokú földhivatali határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét az alperes jogszabályba ütközően minősítette fellebbezésnek, és bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság PK 53. számú állásfoglalása szerint ugyanis az államigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem előfeltétele annak, hogy a jogerős államigazgatási határozatot sérelmesnek tartó fél a bírósághoz forduljon. Az alperes határozata és az azt helybenhagyó bírósági határozatok tehát e vonatkozásban jogszabálysértőek. A megyei bíróság jogerős ítélete ellentétes továbbá az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Itvr.) 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, mivel az aláírás nélküli ingatlanjegyzék sem vagyonmérlegnek, sem a társasági törvényben meghatározott apportlistának nem felel meg. Ezen túlmenően a részvénytársasági alapító okirat és a cégbírósági végzés nem rendelkezik az ingatlanok tulajdonjogának megváltozásáról.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak elsődleges abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy sértett-e jogszabályt a megyei bíróság jogerős határozata, melyben törvényesnek ítélte meg a tulajdonjog-változás bejegyzését elrendelő földhivatali határozatokat.
Az Itvr. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében bejegyzésnek olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző, illetőleg a bíróság által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja. Az Itvr. 17. §-ának (1) bekezdése alapján nem jegyezhető be a változás, ha az okiratnak olyan alaki vagy tartalmi hiányossága van, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen.
A földhivatali eljárásban a tulajdonjog átvezetésre elsődlegesen a megyei cégbíróság végzése alapján került sor. Az egyéb okiratok, így egyebek mellett a D. Rt. alapító okirata és annak I. számú melléklete a cégeljárás alapjául szolgáltak. Ezeknek az okiratoknak a jogszabályi megfelelőségét a cégeljárás során a cégbíróságnak kellett vizsgálnia. A cégbíróság az okiratokat a cégbírósági bejegyzés alapjául elfogadta, így a földhivatali eljárásban ezen okiratok érvényessége már nem volt vizsgálható. Jelen perben a felperes által sem volt vitatott, hogy a perbeli ingatlan az L. Művek kezelésében álló állami tulajdonú ingatlan volt, így a tröszt vagyonához tartozott. A cégbíróság végzésében a D. Rt. vagyonát az alapító okiratban feltüntetett vagyoni értéknek megfelelően állapította meg, melybe kétséget kizáróan beletartozik az 1. sz. mellékletben feltüntetett perbeli ingatlan is. Az alapító okirathoz 1. sz. mellékletként csatolt jegyzék érvényessége az előzőekben kifejtettek miatt a földhivatali eljárásban már nem volt vizsgálható. Helyesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletének indokolásában, hogy a földhivatali határozat felülvizsgálata iránt indított perben sem bírálható felül a cégbíróság eljárása.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem sértett jogszabályt az alperes a jogorvoslati kérelem fellebbezésként történt elbírálása során sem. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 16. §-ának (3) bekezdése szerint a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A kérelem elintézését nem lehet megtagadni azért, mert elnevezése nem egyezik a tartalmával. Az Itvr. 23. §-ának (1) bekezdése alapján a földhivatal határozata ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül a megyei, illetőleg a Fővárosi Földhivatalhoz lehet fellebbezni. A fellebbezést a földhivatalnál kell benyújtani. Az Itvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 109. §-ának (1) bekezdése értelmében a fellebbezés tényét az érkezéstől számított 8 nap alatt a tulajdoni lapra be kell jegyezni, és az ügyre vonatkozó iratokkal együtt fel kell terjeszteni a megyei földhivatalhoz. Helyesen járt el tehát az elsőfokú földhivatal, amikor a felperes jogorvoslati kérelmét fellebbezésnek tekintve, azt a megyei földhivatalhoz terjesztette fel, és az alperes ugyancsak a jogszabályoknak megfelelően bírálta el. Nem helytálló a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogi álláspontja arra vonatkozóan, hogy az államigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítése a perbeli esetben sem előfeltétele annak, hogy a jogerős államigazgatási határozatot sérelmesnek tartó fél a bírósághoz forduljon. A hivatkozott legfelsőbb bírósági PK 53. sz. állásfoglalás ugyanis kizárólag az időközben hatályon kívül helyezett 1960. évi III. törvény által szabályozott bányakártalanítási eljárásra vonatkozott. Az Áe. 72. §-ának (2) bekezdése szerint bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt, ezért az elsőfokú földhivatali határozat ellen a törvényes határidőn belül benyújtott jogorvoslati kérelem kizárólag fellebbezésként bírálható el. Az Itvr. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben lehet megindítani, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült a kötelezettség alól. Ez a keresetindítás azonban nem a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányuló - a Pp. XX. fejezetében szabályozott - közigazgatási per szabályai szerint bírálandó el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 699/1993. sz.)