adozona.hu
BH 1994.9.514
BH 1994.9.514
A baleset folytán elhalt munkavállaló jövedelmét a hozzátartozó kártérítési igénye szempontjából nemcsak a munkabére, hanem a külföldi megélhetését is szolgált valutaellátmányból megtakarított valutarész figyelembevételével kell számításba venni [1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 7. § (1) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes néhai házastársa, aki a felperes alkalmazásában állt, 1990. április 27-én Németországban munkavégzés közben halálos üzemi balesetet szenvedett. A felperes a balesettel kapcsolatban elismerte a teljes körű anyagi felelősségét. Az alperes háztartásbeli, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a házasságból született két másik gyermek a baleset időpontjában már nagykorú volt. A férje balesetéből eredő kára megtérítése iránt fordult kérelemmel a felperes döntőbizottságához. A dön...
BH 1994.9.514 A baleset folytán elhalt munkavállaló jövedelmét a hozzátartozó kártérítési igénye szempontjából nemcsak a munkabére, hanem a külföldi megélhetését is szolgált valutaellátmányból megtakarított valutarész figyelembevételével kell számításba venni [1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 7. § (1) bek.*].
Az alperes néhai házastársa, aki a felperes alkalmazásában állt, 1990. április 27-én Németországban munkavégzés közben halálos üzemi balesetet szenvedett. A felperes a balesettel kapcsolatban elismerte a teljes körű anyagi felelősségét. Az alperes háztartásbeli, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, a házasságból született két másik gyermek a baleset időpontjában már nagykorú volt. A férje balesetéből eredő kára megtérítése iránt fordult kérelemmel a felperes döntőbizottságához. A döntőbizottság a kérelemnek részben helyt adva kötelezte a felperest 42 550 Ft dologi kártérítés, 224 000 Ft elmaradt valutajövedelem és havi 2000 Ft járadék megfizetésére.A döntőbizottság határozatának megváltoztatása végett mind a felperes, mind az alperes keresettel élt. A két ügyet a munkaügyi bíróság egyesítette. A felperes a valutajövedelem elmaradása címén támasztott kártérítési igény elutasítását kérte. Az alperes keresete nem vagyoni kártérítés címén 500 000 Ft, jövedelempótló keresetveszteség címén havi 4755 Ft, mezőgazdasági művelésből fakadó keresetveszteség címén havi 2000 Ft járadék, a ház körüli munkák elvégzéséből eredő kiadásai és a böllérkedésből származó keresetveszteség címén ugyancsak havi 2000 Ft járadék, továbbá az elmaradt valutajövedelem alapján - keresetveszteség címén - 480 000 Ft és valamennyi követelés után járó kamatok, valamint perköltsége megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 300 000 Ft nem vagyoni kártérítést és 83 000 Ft elmaradt kártérítési járadékot, valamint annak kamatait, továbbá a jövőre nézve havi 4000 Ft kártérítési járadékot. Ezt meghaladóan elutasította az alperes keresetét.
A felperes fellebbezésében kérte a terhére megállapított nem vagyoni kárpótlás és a kártérítési járadék összegének mérséklését.
Az alperes az első fokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében kérte a nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 Ft-ra felemelni, az elmaradt valutajövedelem címén a felperest 320 000 Ft és annak időarányos kamatai, valamint az első és másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezni. Álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatban a munkaügyi bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget a pszichés és egész életre kiható hatásoknak, amelyek a megalapozott családi élet, a húsz évet meghaladó együttélés megszűnéséből, valamint abból is következnek, hogy az alperes életkorára is tekintettel reálisan már nem számíthat hasonló, mély emberi kapcsolat kialakítására. A valutatérítésre vonatkozóan hangsúlyozta, hogy ezt az igényét elmaradt jövedelem címén terjesztette elő. A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy a peres felek a felmerült költségeiket maguk viselik.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kár
térítés összegének meghatározása során a házastárs halála folytán az alperes személyiségét ért valamennyi hátrányt mérlegelte. Ehhez képest e körben értékelte az alperes életkorát, a 22 évig fennállt tartós, harmonikus házasságát, amelyből három gyermek származott, valamint az újabb tartós párkapcsolat kialakítására való esélyek csökkenését is. E körülmények mérlegelése alapján az első fokú ítéletben megállapított kártérítés összegét helytállónak találta. A valutaellátmányból megtakarítható valutajövedelem elvesztése miatt előterjesztett kárigény tekintetében az alperes fellebbezését alaptalannak minősítette. Rámutatott, hogy a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók egyes járandóságairól szóló 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet rendelkezései szerint a valutaellátmány a külföldi megélhetés biztosítására hivatott céljuttatás, amely csak a tényleges külföldi tartózkodás idejére fizethető. A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 7. §-ában meghatározott, az elhalt munkavállaló hozzátartozója által érvényesíthető kártérítés körébe nem tartozik ilyen jellegű igény, ezért az alperes ilyen címen előterjesztett kártérítési követelését helytállóan utasította el a munkaügyi bíróság.
Az alperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben a fellebbezésében kifejtett indokokra utalva kérte a nem vagyoni kártérítés összegének 500 000 Ft-ra felemelését és a felperesnek az elmaradt valutajövedelem körében 320 000 Ft, valamint ezen összeg kamatai megfizetésére való kötelezését, továbbá az első és másodfokú perköltségben való marasztalását.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
A kártérítési igény keletkezésének időpontjára tekintettel az 1992. évi XXII. törvény 205. §-ának (1) bekezdése alapján az adott ügyben alkalmazandó 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint "a sérelem következtében meghalt dolgozó által eltartottak olyan összegű tartást pótló kártérítést igényelhetnek, amely szükségleteiknek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve - a sérelem előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja". A tartásra jogosult hozzátartozó kártérítési igénye elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a meghalt munkavállaló jövedelme milyen mértékű életszínvonalat biztosított a jogosult részére, és abban a munkavállaló halála folytán milyen változás következett be. Ennek körében mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a baleset előtti életszínvonal egyik fő összetevője az elhalt munkaviszonyban elért jövedelme volt. Az adott ügyben az elhalt tartós külföldi foglalkoztatása folytán a jövedelem nemcsak a munkabérből adódott, hanem a külföldi megélhetést szolgáló valutaellátmányból megtakarított valutarészből is. Nem helytálló tehát sem a megyei bíróság, sem a munkaügyi bíróság érvelése és döntése a valutaellátmányból eredő elmaradt jövedelemmel összefüggő kereseti kérelem tekintetében, mert nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni, hogy a baleset előtti életszínvonal egyik tényezője volt e jövedelem is. Ezért az első fokú és azt helybenhagyó másodfokú ítélet erre vonatkozó rendelkezései törvénysértőek.
A valutaellátmány-megtakarításra vonatkozóan előterjesztett kártérítési igény a jogalapját tekintve tehát megalapozott.
Az összegszerűség megállapításánál a keresettel érvényesített elmaradt valutajövedelem összegéből, illetőleg ennek bizonyított, reális megtakarítási hányadából és a családi jövedelem megosztására megállapított arányból kell kiindulni. Az ezekre vonatkozó adatokat a felülvizsgálati eljárásban rendelkezésre álló iratok tartalmazzák.
Az alperes elmaradt valutajövedelemként - a határozott időre szóló külföldi foglalkoztatásból még hátralevő időt alapulvéve - 480 000 Ft-ot követelt. Az adott esetben a perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatait és az ügy összes körülményeit alapulvéve megállapítható, hogy a valutaellátmányból a megtakarítás kétharmad részt tesz ki. Az első fokú ítélet alapjául elfogadott igazságügyi bérszakértői vélemény szerint a családi jövedelemből az alperesre és eltartott gyermekére hatvan százaléka esik. Ugyanezen szakvélemény szerint a ténylegesen elért jövedelem (ami az özvegyi nyugdíjból, a nyugdíjas illetményszénből és az árvaellátásból adódik) a valutajövedelem nélkül számított családi jövedelem előbbi arányát meghaladta (a 60%-ot jelentő 15 783 Ft helyett 16 838 Ft, ami 4% többletet jelent). Ezt a többletet az elmaradt valutajövedelemből adódó kártérítési összeg megállapításánál csökkentő tényezőként kell figyelembe venni. Az előbbiek alapján számított elmaradt valutajövedelem címén tehát (480 000 Ft 2/3 részeként 320 000 Ft 56%-a) 180 000 Ft illeti meg az alperest.
Az alperesnek a nem vagyoni kártérítés összege felemelésre vonatkozó felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Az ügyben első fokon eljárt munkaügyi bíróság az ebben a körben irányadó körülményeket részletes bizonyítás alapján, kellő mértékben tisztázta, a felmerült bizonyítékokat egybevetve, összességében értékelve és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg az alperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét. Ezt a fellebbezésben felhozott szempontok alapján a megyei bíróság ismét megvizsgálta és helytállónak minősítette. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelem további figyelembe nem vett vagy értékelt szempontra nem hivatkozott, indokolásában csupán a fellebbezésre utalt vissza. Mindezekre figyelemmel - az ügyben megállapított tényállást a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében alapulvéve - a Legfelsőbb Bíróság a nem vagyoni kártérítés összege megállapítását jogszerűnek találta.
A pernyertesség és pervesztesség aránya között az alperes javára fennálló különbségre tekintettel az első és másodfokú perköltségre vonatkozó rendelkezések a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésével ellentétesek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének jogszabályt sértő rendelkezéseit - a munkaügyi bíróság ítélete jogszabálysértő rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott. A Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az említett jogerős ítéletnek a jogszabályoknak megfelelő részét hatályában fenntartotta, a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érintette.
A felperes az alperesnek a Pp. 81. §-a szerint megállapított első és másodfokú perköltségét, továbbá a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 304/1993. sz.)
* A 26/1980. (XII. 20.) MüM rendeletet a 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezett jogszabály 7. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elvet az 1992. évi XXII. tv. 181. §-ának (2) bekezdése tartalmában fenntartotta.