adozona.hu
BH 1994.9.512
BH 1994.9.512
A munkavállaló által indokolás nélkül közölt rendkívüli felmondás érvénytelen. Ha a munkáltató ennek ellenére a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése iránt intézkedett, a felek munkaviszonyát - az akaratelhatározásuk tartalma szerint - közös megegyezéssel kell megszűntnek tekinteni [Mt. 96. § (1) bek., 87. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1986. december 1-jétől volt az alperes műtrágya telepének a vezetője. 1990. január l. napjával az alperes betéti társasággá alakult, és annak üzemvezetői teendőit - az 1990. szeptember 18-án kötött munkaszerződés alapján - változatlanul a felperes látta el.
A felperes 1992. augusztus 23-tól szeptember 11-ig rendes szabadságot vett igénybe. Ennek ideje alatt az alperes a telepre is kiterjedő belső ellenőrzést rendelt el és hajtott végre. Erről a felperes szeptember 9-én szerzett tu...
BH 1994.9.512 A munkavállaló által indokolás nélkül közölt rendkívüli felmondás érvénytelen. Ha a munkáltató ennek ellenére a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése iránt intézkedett, a felek munkaviszonyát - az akaratelhatározásuk tartalma szerint - közös megegyezéssel kell megszűntnek tekinteni [Mt. 96. § (1) bek., 87. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1986. december 1-jétől volt az alperes műtrágya telepének a vezetője. 1990. január l. napjával az alperes betéti társasággá alakult, és annak üzemvezetői teendőit - az 1990. szeptember 18-án kötött munkaszerződés alapján - változatlanul a felperes látta el.A felperes 1992. augusztus 23-tól szeptember 11-ig rendes szabadságot vett igénybe. Ennek ideje alatt az alperes a telepre is kiterjedő belső ellenőrzést rendelt el és hajtott végre. Erről a felperes szeptember 9-én szerzett tudomást. Azt jogtalannak tartva, aznap az alperes üzletvezetőjéhez címzett, következő szövegű rendkívüli felmondással élt: "Bejelentem, hogy munkaviszonyomat rendkívüli felmondással 1992. szeptember 11. napjával meg kívánom szüntetni. Kérem rendkívüli felmondásom szíves tudomásulvételét és a szükséges intézkedések megtételét". Az alperes üzletvezetője szeptember 9-én szeptember 10. napjára személyes találkozóra kérte fel, ezen azonban a felperes nem jelent meg. 1992. szeptember 11-én mégis sor került e találkozásra, amelynek során az alperes maradásra biztatta a felperest, aki azonban ennek nem tett eleget. A felperes aznap leszámolt az alperesnél, a munkakönyvét megkapta azzal a bejegyzéssel, hogy munkaviszonya rendkívüli felmondás folytán megszűnt. A felperes 1992. szeptember 15-én átadta a munkakörét, és az erről készült jegyzőkönyv szerint az alperessel fennállt "munkaviszonyát 1992. szeptember 11-gyel rendkívüli felmondással megszüntette".
1992. november 13-án a felperes 3 havi átlagkeresetnek megfelelő felmondási járandóság és 2,5 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés megfizetésére hívta fel az alperest. Ezt az igényt az alperes 1992. november 27-én elutasította.
A felperes 1992. december 9-én benyújtott keresetlevelében 385 000 Ft-ot kitevő, összesen 5,5 havi átlagkeresetnek megfelelő felmondási járandóság és végkielégítés, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy 1992. szeptember 11-én rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát, és ezt az alperes tudomásul vette.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem igazolta az alperesnek a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegését, illetve a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartását. Előadta, korábban is kifogásolta a felperesnek azt a magatartását, hogy F. Kft. néven ügyvezetőként olyan magánvállalkozást működtetett, amely egyebek mellett az alperesével azonos tevékenységként műtrágya-forgalmazást végzett. Az ezzel kapcsolatos újabb adatok miatt rendelték el 1992 augusztusában a revizori vizsgálatot, és annak alapján szüntették meg 1992. augusztus 27-én rendkívüli felmondással a felperes közvetlen felettese, V. J. és Sz. K. munkaviszonyát. Ezek tudatában intézkedett a felperes a saját munkaviszonyának rendkívüli felmondása iránt, és annak indokát az alperes azért nem kérdezte, mert az előtte is teljesen nyilvánvaló volt. Azzal is védekezett, hogy az összegszerűség sem megalapozott, miután az alperes munkavállalói tekintetében nem jött létre kollektív szerződés. Felhívásra bejelentette, hogy a felperes egyhavi átlagkeresetének összege 62 708 Ft.
A per során a felperes előadta, hogy több ízben tettek vele szemben névtelen bejelentést 1990-1992-ben. Ezek miatt ismételt megbeszélést folytatott az alperes beltagjának elnökével és illetékes igazgatójával, de vele szemben nem került sor intézkedésre. Előadta, hogy a magánvállalkozása 1989 decemberétől állt fenn, és ennek tagja volt a felperes közvetlen felettesének a felesége. Beismerte: tudott arról, hogy az alperes a felperes közvetlen felettesével, V. F.-fel és Sz. K.-val szemben rendkívüli felmondással élt. Egyébként belső ellenőri vizsgálat minden évben volt az alperesnél.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint az alperes a névtelen bejelentések alapján indokoltan rendelt el belső ellenőrzést. Ez tehát nem minősül a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak. Ennélfogva a felperes rendkívüli felmondása nem volt megalapozott és jogszerű.
Erre mutat az is, hogy az alperes a rendkívüli felmondást követően is igyekezett lebeszélni erről a felperest, és ennek sikertelensége nem jelentette a rendkívüli felmondás elfogadását, hanem csupán a munkaviszony felmondási idő nélkül történő megszüntetésének tudomásulvételét. Perköltség megállapítását a munkaügyi bíróság arra hivatkozással mellőzte, hogy azt a felperes nem igényelte. A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett a keresetének helytadó vagy új eljárást elrendelő határozat iránt. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felek ráutaló magatartásával alátámasztott rendkívüli felmondás jogszerűségét a bíróság már nem vizsgálhatja, másrészt azzal érvelt, hogy ilyen vizsgálat esetében a munkaügyi bíróság törvénysértéssel mellőzte az alperes üzletvezetőjének kihallgatását.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta, és a felperest az alperes javára 3000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú ítélet indokolása szerint az eljárt bíróság helytállóan vizsgálta a felperes rendkívüli felmondásának jogszerűségét. Ennek során törvénysértés nélkül minősítette az alperesnek a rendkívüli felmondást követő magatartását, belenyugvásnak és nem elismerésnek, amit megerősít az is, hogy a munkaviszony megszüntetésekor az alperes mellőzte a jogszerű rendkívüli felmondás esetén a felperest megillető járandóságok kifizetését. A másodfokú bíróság megítélése szerint nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a rendkívüli felmondás el nem fogadása esetén nem az alperes, hanem a felperes lett volna köteles a bírósághoz fordulni.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és 385 000 Ft felmondási járandóság és végkielégítés, ennek kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ennek megalapozására azt hozta fel, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 215. §-ának megsértésével, a kereseten túlterjeszkedve vizsgálták a rendkívüli felmondás jogszerűségét és állapították meg annak jogszerűtlenségét, miután a rendkívüli felmondást megállapító "munkakönyvi bejegyzés akarategységben áll a munkavállalói felmondással, amely ezáltal elfogadottnak tekintendő".
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Általános jogszabály, hogy a bíróság - eltérő rendelkezés hiányában - önállóan vizsgálja az ítéleti döntése alapjául szolgáló előkérdést. Ezért nem áll fenn a felülvizsgálati kérelemben panaszolt az a törvénysértés, amely szerint a kereseten való túlterjeszkedéssel foglalt állást a bíróság abban a kérdésben, hogy a keresettel követelt felmondási járandóság és végkielégítés alapjául szolgáló rendkívüli felmondás jogszerű volt-e, és megalapozza-e keresetbe vett vagyoni követeléseket.
E kérdésben elfoglalt bírósági álláspont a perben felmerült bizonyítékok egybevetésén és mérlegelésén alapul, ezért törvénysértőnek nem tekinthető. Ez a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az erre mutató adatok közül kiemelhető egyfelől, hogy a felperes által a rendkívüli felmondás indokaként hivatkozott belső ellenőrzésre minden évben sor került, de akkor a felperes sem minősítette azt a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak, másfelől lényeges az is, hogy a felperes az 1992. augusztus 27-i munkáltatói rendkívüli felmondások tudatában tette meg nyilatkozatát, és ahhoz ragaszkodott. Az alperes által munkakönyvbe tett bejegyzés és a munkaköri-átadási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat, amelyek a rendkívüli felmondásról szólnak, egymagukban nem döntőek, és azokat a többi bizonyítékkal egybevetve kellett elbírálni, annál inkább, mert a jogszabály 1992. június 30. napjával a munkakönyvrendszert és a munkakönyvi bejegyzéseket megszüntette. [103/1992. (VI. 26.) Korm r. 2. § (2) bek.]. Mindezt megerősíti különösen az a körülmény, hogy a felperes rendkívüli felmondásra irányuló, írásba foglalt jognyilatkozata indokolást nem tartalmazott, ezért az érvénytelen volt. Ehhez képest a felperes munkaviszonyának 1992. szeptember 11. napjával történt megszüntetése a felperes rendkívüli felmondásnak nem minősülő kezdeményezése, annak fenntartása és az alperesnek ahhoz történt hozzájárulása alapján következett be. Ez pedig a felperes által keresetbe vett igényeket, nevezetesen a felmondási járandóságot és a végkielégítést nem alapozza meg. Nem helytálló a felperesnek az az érvelése sem, hogy a jognyilatkozatát azért kellett rendkívüli felmondásnak tekinteni, mert azzal szemben az alperes nem fordult a munkaügyi bírósághoz. Ez a kötelezettség ugyanis az arra hivatkozó felperest terhelte, amint azt a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét, amelyet a felperes megalapozatlanul támadott, hatályában fenntartotta, és a felülvizsgálati eljárási perköltség megfizetésére a felperest kötelezte (Pp. 78. §). (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 381/1993. sz.)